Az intracelluláris jelátvitel szerepe a poli(ADP-ribóz) polimeráz enzim gátlók kardioprotektív hatásmechanizmusában

4

Poli(ADP-ribóz) polimeráz gátlók protektív hatásának vizsgálata kísérletes szívelégtelenség modellekben = Examination of the protective effect of poly(ADP-ribose) polymerase inhibitors in experimental heart failure models

Kutatásaink során kísérletes szívelégtelenség modellekben vizsgálatuk a poli(ADP-ribóz) polimeráz (PARP) gátlók hatását. Vizsgálatainkkal igazoltuk, hogy PARP-gátlók mérséklik a postinfarctusos remodelinget és védenek a szívelégtelenség kialakulásával szemben. Elsőként igazoltuk, hogy a PARP-gátlók jelentős hatással bírnak a szívelégtelenség pathomechanizmusában alapvető szerepet játszó jelátviteli utakra is. PARP-gátlás fokozta a túlélést segítő, ugyanakkor csökkentette bizonyos maladaptív jelátviteli utak aktivitását. Mindezek következtében a PARP-gátlóval kezelt szívek mind funkcionálisan, mind struktúrálisan lényegesen intaktabbak voltak, mint a kezeletlen szívek. Ráadásul az ACE-gátló enalaprillal összehasonítva a PARP-gátló kezelés hatékonyabbnak bizonyult a myocardialis remodeling kivédésében postinfarktusos szívelégtelenség modellben. Fiatal spontán hipertenzív patkányokban a PARP-gátlóknak a szívizom hypertrophia kialakulásával szembeni védő hatását igazoltuk. Ezen eredményeink publikálásra kerültek már, illetve egyesek még publikálás alatt állnak. Emellett idős spontán hipertenzív patkányokban a pangásos szívelégtelenség kialakulásával szemben is kifejezett védő hatást mutattak a PARP-gátlók, az állatok túlélését is javította a kezelés. Ezen adatain még részben feldolgozásra várnak. Doxorubicin kezelés által kiváltott cardiomyopathia modellben végzett vizsgálatunkból származó minták még feldolgozás alatt állnak. | The effect of poly(ADP-ribose) polymerase (PARP) inhibitors was studied in various experimental heart failure models. We have demonstrated that PARP-inhibitors can moderate the postinfarction myocardial remodeling and can protect against the development of heart failure. We have firstly proved that PARP-inhibitors have a significant effect on signal transduction pathways which play a central role in the development of heart failure. PARP-inhibition activated the prosurvival signal transduction pathways and blocked the activity of several maladaptive signal transduction pathways. Due to these effects, hearts treated with PARP-inhibitors showed better functional and structural features compared to untreated hearts. In addition, PARP-inhibition was more effective against the development of myocardial remodeling in our postinfarction heart failure model compared to ACE-inhibition. In young spontaneous hypertensive rats the protective effect of PARP-inhibitors against the development of myocardial hypertrophy was demonstrated. These results were already published and several data are under publication. Moreover, in adult spontaneous hypertensive rats PARP-inhibition protects against the transition from hypertrophic cardiomyopathy to decompensated heart failure. These results will be published shortly. Finally, tissue samples derived from a toxic (doxorubicin-induced) cardiomyopathy model are yet under measurements

Poli(ADP-ribóz) polimeráz gátló vegyületek hatásmechanizmusának vizsgálata állatkísérletes és rheologiai modelleken = Evaluation of mechanism of action of poly(ADP-ribose) polymerase inhibitor compounds in animal and in rheological models

Kutatásaink során kísérletes szívelégtelenség modellekben vizsgálatuk a poli(ADP-ribóz) polimeráz (PARP) gátlók hatását. Vizsgálatainkkal igazoltuk, hogy PARP-gátlók mérséklik a postinfarctusos remodelinget és védenek a szívelégtelenség kialakulásával szemben. Elsőként igazoltuk, hogy a PARP-gátlók jelentős hatással bírnak a szívelégtelenség pathomechanizmusában alapvető szerepet játszó jelátviteli utakra is. PARP-gátlás fokozta a túlélést segítő, ugyanakkor csökkentette bizonyos maladaptív jelátviteli utak aktivitását. Mindezek következtében a PARP-gátlóval kezelt szívek mind funkcionálisan, mind struktúrálisan lényegesen intaktabbak voltak, mint a kezeletlen szívek. Ráadásul az ACE-gátló enalaprillal összehasonítva a PARP-gátló kezelés hatékonyabbnak bizonyult a myocardialis remodeling kivédésében postinfarktusos szívelégtelenség modellben. Fiatal spontán hipertenzív patkányokban a PARP-gátlóknak a szívizom hypertrophia kialakulásával szembeni védő hatását igazoltuk. Ezen eredményeink publikálásra kerültek már, illetve egyesek még publikálás alatt állnak. Emellett idős spontán hipertenzív patkányokban a pangásos szívelégtelenség kialakulásával szemben is kifejezett védő hatást mutattak a PARP-gátlók, az állatok túlélését is javította a kezelés. Ezen adatain még részben feldolgozásra várnak. Doxorubicin kezelés által kiváltott cardiomyopathia modellben végzett vizsgálatunkból származó minták még feldolgozás alatt állnak. | The effect of poly(ADP-ribose) polymerase (PARP) inhibitors was studied in various experimental heart failure models. We have demonstrated that PARP-inhibitors can moderate the postinfarction myocardial remodeling and can protect against the development of heart failure. We have firstly proved that PARP-inhibitors have a significant effect on signal transduction pathways which play a central role in the development of heart failure. PARP-inhibition activated the prosurvival signal transduction pathways and blocked the activity of several maladaptive signal transduction pathways. Due to these effects, hearts treated with PARP-inhibitors showed better functional and structural features compared to untreated hearts. In addition, PARP-inhibition was more effective against the development of myocardial remodeling in our postinfarction heart failure model compared to ACE-inhibition. In young spontaneous hypertensive rats the protective effect of PARP-inhibitors against the development of myocardial hypertrophy was demonstrated. These results were already published and several data are under publication. Moreover, in adult spontaneous hypertensive rats PARP-inhibition protects against the transition from hypertrophic cardiomyopathy to decompensated heart failure. These results will be published shortly. Finally, tissue samples derived from a toxic (doxorubicin-induced) cardiomyopathy model are yet under measurements

Venovenous extracorporeal membrane oxygenation for COVID-19 associated severe respiratory failure: Case series from a Hungarian tertiary centre

Introduction Venovenous extracorporeal membrane oxygenation (V-V ECMO) is recommended for the support of patients with severe COVID-19 associated severe respiratory failure (SRF). We report the characteristics and outcome of COVID-19 patients supported with V-V ECMO in a Hungarian centre. Methods We retrospectively collected data on all patients admitted with proven SARS CoV-2 infection who received V-V ECMO support between March 2021 and May 2022. Results Eighteen patients were placed on ECMO during this period, (5 women, age (mean +/- SD) 44 +/- 10 years, APACHE II score (median (interquartile range)) 12 (10-14.5)). Before ECMO support, they had been hospitalised for 6 (4-11) days. Fifteen patients received noninvasive ventilation for 4 (2-8) days, two patients had high flow nasal oxygen therapy, for one day each. They had already been intubated for 2.5 (1-6) days. Prone position was applied in 15 cases. On the day before ECMO initiation the Lung Injury Score was 3.25 (3-3.26), the PaO2/FiO(2) ratio was 71 +/- 19 mmHg. The duration of V-V ECMO support was 26 +/- 20 days, and the longest run lasted 70 days. Patients were mechanically ventilated for 34 +/- 23 days. The intensive care unit (ICU) and the hospital length of stay were 40 +/- 28 days and 45 +/- 31 days, respectively. Eleven patients were successfully weaned from ECMO. The ICU survival rate was 56%, the in-hospital survival was 50%. All patients who were discharged from hospital reported a good health-related quality of life Rankin score (0-2) at the 5-16 months follow-up. Conclusions During the last three waves of the COVID-19 pandemic, we achieved a 56% ICU and a 50% hospital survival rate at our low volume centre

PARP-Inhibitor Treatment Prevents Hypertension Induced Cardiac Remodeling by Favorable Modulation of Heat Shock Proteins, Akt-1/GSK-3β and Several PKC Isoforms

Spontaneously hypertensive rat (SHR) is a suitable model for studies of the complications of hypertension. It is known that activation of poly(ADP-ribose) polymerase enzyme (PARP) plays an important role in the development of postinfarction as well as long-term hypertension induced heart failure. In this study, we examined whether PARP-inhibitor (L-2286) treatment could prevent the development of hypertensive cardiopathy in SHRs. 6-week-old SHR animals were treated with L-2286 (SHR-L group) or placebo (SHR-C group) for 24 weeks. Wistar-Kyoto rats were used as aged-matched, normotensive controls (WKY group). Echocardiography was performed, brain-derived natriuretic peptide (BNP) activity and blood pressure were determined at the end of the study. We detected the extent of fibrotic areas. The amount of heat-shock proteins (Hsps) and the phosphorylation state of Akt-1Ser473, glycogen synthase kinase (GSK)-3βSer9, forkhead transcription factor (FKHR)Ser256, mitogen activated protein kinases (MAPKs), and protein kinase C (PKC) isoenzymes were monitored. The elevated blood pressure in SHRs was not influenced by PARP-inhibitor treatment. Systolic left ventricular function and BNP activity did not differ among the three groups. L-2286 treatment decreased the marked left ventricular (LV) hypertrophy which was developed in SHRs. Interstitial collagen deposition was also decreased by L-2286 treatment. The phosphorylation of extracellular signal-regulated kinase (ERK)1/2Thr183-Tyr185, Akt-1Ser473, GSK-3βSer9, FKHRSer256, and PKC εSer729 and the level of Hsp90 were increased, while the activity of PKC α/βIIThr638/641, ζ/λ410/403 were mitigated by L-2286 administration. We could detect signs of LV hypertrophy without congestive heart failure in SHR groups. This alteration was prevented by PARP inhibition. Our results suggest that PARP-inhibitor treatment has protective effect already in the early stage of hypertensive myocardial remodeling

A multi-country test of brief reappraisal interventions on emotions during the COVID-19 pandemic.

The COVID-19 pandemic has increased negative emotions and decreased positive emotions globally. Left unchecked, these emotional changes might have a wide array of adverse impacts. To reduce negative emotions and increase positive emotions, we tested the effectiveness of reappraisal, an emotion-regulation strategy that modifies how one thinks about a situation. Participants from 87 countries and regions (n = 21,644) were randomly assigned to one of two brief reappraisal interventions (reconstrual or repurposing) or one of two control conditions (active or passive). Results revealed that both reappraisal interventions (vesus both control conditions) consistently reduced negative emotions and increased positive emotions across different measures. Reconstrual and repurposing interventions had similar effects. Importantly, planned exploratory analyses indicated that reappraisal interventions did not reduce intentions to practice preventive health behaviours. The findings demonstrate the viability of creating scalable, low-cost interventions for use around the world

2021. évi ESC-irányelvek a szív- és érrendszeri betegségek megelőzéséről a klinikai gyakorlatban

A 2021. évi ESC-irányelv a szív- és érrendszeri betegségek megelőzéséről célkitűzése az volt, hogy segítséget nyújtson az egészségügyi szakembereknek a klinikai döntéshozatalban, a prevenciós, diagnosztikus, illetve terápiás stratégiák bevezetésében látszólag egészséges vagy igazolt kardiovaszkuláris betegségben szenvedő vagy nagy kardiovaszkuláris rizikójú egyéneknél. Az ateroszklerotikus szív- és érrendszeri betegségek fő rizikófaktorai a magas koleszterinérték, a hipertónia, a dohányzás, a diabetes mellitus és az elhízás. Ezen rizikótényezők kezelésére és a terápiás célértékek elérésére lépcsőzetes megközelítést javasol. Az új, 4 különböző földrajzi régióra kalibrált SCORE2, és időseknél a SCORE2-OP rizikókalkulátorok kerültek bevezetésre a látszólag egészséges egyének életkor-specifikus, 10 éves fatális és nem-fatális kardiovaszkuláris rizikó becslésére, amely alapján dönthetünk a rizikófaktorok kezelésének stratégiájáról. Az irányelv bevezeti az „életre szóló kockázatot” a döntéshozatali folyamatba, valamint a rizikófaktorok kezelésének egész életen át tartó előnyeinek becslését, amelyek nemcsak egészséges egyéneknél, hanem már kialakult ateroszklerotikus szív- és érrendszeri betegeknél, vagy diabéteszes betegeknél is alkalmazhatók. Az útmutató ösztönzi az egészségügyi szakembereket a jelen ajánlás széles körű alkalmazására, azonban hangsúlyozza, hogy az semmilyen módon nem írhatja felül az egészségügyi szakemberek egyéni felelősséget, hogy megfelelő és pontos döntéseket hozzanak az egyes betegek egészségi állapotának figyelembevételével