A catcalling megítélése és arra adott reakciók összefüggése egyes pszichológiai tényezőkkel

Catcalling is not only an unpleasant experience which the majority of the world’s female population goes through at least once in their lifetime (MacMillan, Nierobisz & Welsh 2000). It is dominantly seen as a mechanism by which traditional gender roles, the agent male and passive female, gain social confirmation, and so does the sexist system. If harassment is met with passivity or benign responses on behalf of women, the issue of catcalling will be seen, in return, as a way of conforming to social norms. This can inevitably lead to the strengthening of the sexist system which is based on unequal gender roles (Fairchild 2009). These processes may well result in system justification which might cause the individual to accept and legitimate intergroup relations and social structures which defy their own or their group’s interests (Jost & Banaji 1994). Various psychological impacts are likely to be made by the aforementioned factors, including permanent fear of violence (Fairchild & Rudman 2008) or low self-esteem (Saunders et al. 2016). In order to obtain a deeper understanding of the problem, it is important to reveal the factors connected to catcalling, as well as different protective measures which may provide help to women in confronting the issue. The proposal put forward by the first study focuses on how the urgency to maintain the status quo between men and women influences women’s thinking and coping mechanisms in terms of harassment. It also details women’s self-esteem and the connections between their coping mechanisms. The second study aims to reveal factors which facilitate active coping with catcalling, while reducing the subsequent self-blame, benign responses and positive attitudes towards harassment. The research also attempts to reveal the connection between catcalling and women’s perceived threat from men as the dominant group.A catcalling nem csak egy kellemetlen élmény, melyet a legtöbb nő legalább egyszer átél élete során (MacMillan, Nierobisz & Welsh 2000), hanem egy mechanizmus, amely által a hagyományos nemi szerepek, az ágens férfi és a passzív női szerep megerősítést nyernek. Amennyiben a zaklatásra passzivitás, vagy jószándék-tulajdonítás a válasz, az normatívként láttatja ezt a jelenséget, megerősítve az egyenlőtlen nemi szerepeken alapuló szexista rendszert (Fairchild 2009). A háttérben a rendszerigazolás jelensége húzódik meg, mely során az egyén olyan csoportközi viszonyokat, társadalmi berendezéseket is legitimál, melyek ellentmondanak csoportos vagy egyéni érdekeinek (Jost & Banaji 1994). Ennek számos negatív pszichés hatása van, például az erőszaktól való állandó félelem (Fairchild & Rudman 2008), vagy az alacsony önértékelés (Saunders, Scaturro, Guarino & Kelly 2016). Írásunk azt kívánja feltárni, milyen tényezők állnak kapcsolatban a jelenséggel, mik nyújthatnak védelmet, segítve az egyén megküzdését az ilyen jellegű tapasztalatokkal. 1. vizsgálatunk felvetése arra irányul, hogy a férfiak és nők közötti status quo fenntartására való késztetés, hogyan befolyásolja a nők zaklatással kapcsolatos vélekedéseit és alkalmazott megküzdési módjaikat, továbbá kitér önértékelésük, valamint a megküzdés módjaik összefüggéseire is. 2. vizsgálatunk célja azon tényezők felderítése, melyek segítik a catcallinggal való aktív megküzdést, valamint negatív kapcsolatban állnak az önváddal, a rendszer fenntartását segítő jószándék-tulajdonítással, és a zaklatás pozitív megítélésével. Kutatásunk megkísérli a domináns csoport általi észlelt fenyegetettség catcallinggal való kapcsolatának feltárását is

A catcalling megítélése és arra adott reakciók összefüggése egyes pszichológiai tényezőkkel

A catcalling nem csak egy kellemetlen élmény, melyet a legtöbb nő legalább egyszer átél élete során (MacMillan, Nierobisz & Welsh 2000), hanem egy mechanizmus, amely által a hagyományos nemi szerepek, az ágens férfi és a passzív női szerep megerősítést nyernek. Amennyiben a zaklatásra passzivitás, vagy jószándéktulajdonítás a válasz, az normatívként láttatja ezt a jelenséget, megerősítve az egyenlőtlen nemi szerepeken alapuló szexista rendszert (Fairchild 2009). A háttérben a rendszerigazolás jelensége húzódik meg, mely során az egyén olyan csoportközi viszonyokat, társadalmi berendezéseket is legitimál, melyek ellentmondanak csoportos vagy egyéni érdekeinek (Jost & Banaji 1994). Ennek számos negatív pszichés hatása van, például az erőszaktól való állandó félelem (Fairchild & Rudman 2008), vagy az alacsony önértékelés (Saunders, Scaturro, Guarino & Kelly 2016). Írásunk azt kívánja feltárni, milyen tényezők állnak kapcsolatban a jelenséggel, mik nyújthatnak védelmet, segítve az egyén megküzdését az ilyen jellegű tapasztalatokkal. 1. vizsgálatunk felvetése arra irányul, hogy a férfiak és nők közötti status quo fenntartására való késztetés, hogyan befolyásolja a nők zaklatással kapcsolatos vélekedéseit és alkalmazott megküzdési módjaikat, továbbá kitér önértékelésük, valamint a megküzdés módjaik összefüggéseire is. 2. vizsgálatunk célja azon tényezők felderítése, melyek segítik a catcallinggal való aktív megküzdést, valamint negatív kapcsolatban állnak az önváddal, a rendszer fenntartását segítő jószándék-tulajdonítással, és a zaklatás pozitív megítélésével. Kutatásunk megkísérli a domináns csoport általi észlelt fenyegetettség catcallinggal való kapcsolatának feltárását is

Narrative Construction of Product Reviews Reveals the Level of Post-Decisional Cognitive Dissonance

Social media platforms host an increasing amount of costumer reviews on a wide range of products. While most studies on product reviews focus on the sentiments expressed or helpfulness judged by readers and on their impact on subsequent buying this study aims at uncovering the psychological state of the persons making the reviews. More specifically, the study applies a narrative approach to the analysis of product reviews and addresses the question what the narrative construction of product reviews reveals about the level of post-decisional cognitive dissonance experienced by reviewers. The study involved 94 participants, who were asked to write a product review on their recently bought cell phones. The level of cognitive dissonance was measured by a self-report scale. The product reviews were analyzed by the Narrative Categorical Content Analytical Toolkit. The analysis revealed that agency, spatio-temporal perspective, and psychological perspective reflected the level of cognitive dissonance of the reviewers. The results are interpreted by elaborating on the idea that narratives have affordance to express affect

Ha férfi vagy, légy férfi? A férfias viselkedés és nemi szerepek narratív mintázatai

In our research we aimed to get an accurate picture of society's image of masculinity and femininity by analyzing personal stories about gender roles, using narrative psychological content analysis. Our research examines the effects of gender essentialism through the narrative construction of masculinity, comparing gender differences in terms of agency, negative emotions and evaluation in personal narratives. According to our results men for whom the display of emotion is related to the loss of male status used more active verbs and more words related to negative emotions. In addition, we found that men associate more negative emotions with the loss of male status than do women with the loss of female status. Our results suggest that women show less anxiety related to gender status.Kutatásunk során a narratív pszichológiai tartalomelemzés segítségével nemi szerepekről szóló személyes történetek elemzésével szeretnénk pontosabb képet kapni a társadalom férfiasságról, nőiességről alkotott képéről. Kutatásunk a nemi esszecializmus hatásait vizsgálja férfiasság narratív konstrukciójának megalkotásakor. Vizsgálatunk során összevetettük, hogy az ágencia, a negatív érzelmek és az értékelés tekintetében megfigyelhetőek-e nemi különbségek. Eredményeink szerint azok a férfiak, akiknél az érzelemkimutatás a férfi státusz elveszítéséhez kapcsolódik, több aktív igét és negatív érzelmi töltetű szót használtak. A férfiak több negatív érzelmet kapcsolnak a férfi státusz elvesztéséhez, mint a nők a női státusz elvesztéséhez, azaz a nők esetében kevésbé jelenik meg a nemi státusszal kapcsolatos szorongás

Psychometric Properties and Correlates of Precarious Manhood Beliefs in 62 Nations

Precarious manhood beliefs portray manhood, relative to womanhood, as a social status that is hard to earn, easy to lose, and proven via public action. Here, we present cross-cultural data on a brief measure of precarious manhood beliefs (the Precarious Manhood Beliefs scale [PMB]) that covaries meaningfully with other cross-culturally validated gender ideologies and with country-level indices of gender equality and human development. Using data from university samples in 62 countries across 13 world regions (N = 33,417), we demonstrate: (1) the psychometric isomorphism of the PMB (i.e., its comparability in meaning and statistical properties across the individual and country levels); (2) the PMB’s distinctness from, and associations with, ambivalent sexism and ambivalence toward men; and (3) associations of the PMB with nation-level gender equality and human development. Findings are discussed in terms of their statistical and theoretical implications for understanding widely-held beliefs about the precariousness of the male gender role

Comparative Psychological Content Analysis of Collective Victimhood in Hungarian National Narratives Among Emigrant and Non-Emigrant Groups

Present research aims to identify narrative markers of victimization comparing narratives of emigrant Hungarians in the UK and non-emigrant Hungarians. 121 interviews were collected and analyzed via automatic content analysis software (NarrCat). 54 non-emigrant Hungarians and 67 emigrant Hungarians participated in our sample (average age: 45.65, 71,5% female). Our research has proven that victimization has narrative markers (low agency and psychological perspective taking and increased amount of negative evaluation) that can be identified in narratives related to individual path and national history. MANOVA analysis showed that more narrative markers of victimization can be found in the narratives of non-emigrants while more agency is observable in the narratives of emigrants. The result of narrative analysis was underlined by the fact that emigration also had significant effect on perceived importance of past victimization. Our conclusion suggests that differences can be observed in the construction of narratives and consequently in the interpretation of perceived collective victim consciousness of emigrant and non-emigrant groups

Gendered Self-Views Across 62 Countries: A Test of Competing Models

Social role theory posits that binary gender gaps in agency and communion should be larger in less egalitarian countries, reflecting these countries’ more pronounced sex-based power divisions. Conversely, evolutionary and self-construal theorists suggest that gender gaps in agency and communion should be larger in more egalitarian countries, reflecting the greater autonomy support and flexible self-construction processes present in these countries. Using data from 62 countries ( N = 28,640), we examine binary gender gaps in agentic and communal self-views as a function of country-level objective gender equality (the Global Gender Gap Index) and subjective distributions of social power (the Power Distance Index). Findings show that in more egalitarian countries, gender gaps in agency are smaller and gender gaps in communality are larger. These patterns are driven primarily by cross-country differences in men’s self-views and by the Power Distance Index (PDI) more robustly than the Global Gender Gap Index (GGGI). We consider possible causes and implications of these findings.</p

Gendered Self-Views across 62 Countries: A Test of Competing Models

Social role theory posits that binary gender gaps in agency and communion should be larger in less egalitarian countries, reflecting these countries’ more pronounced sex-based power divisions. Conversely, evolutionary and self-construal theorists suggest that gender gaps in agency and communion should be larger in more egalitarian countries, reflecting the greater autonomy support and flexible self-construction processes present in these countries. Using data from 62 countries (N = 28,640), we examine binary gender gaps in agentic and communal self-views as a function of country-level objective gender equality (the Global Gender Gap Index) and subjective distributions of social power (the Power Distance Index). Findings show that in more egalitarian countries, gender gaps in agency are smaller and gender gaps in communality are larger. These patterns are driven primarily by cross-country differences in men’s self-views and by the Power Distance Index (PDI) more robustly than the Global Gender Gap Index (GGGI). We consider possible causes and implications of these findings