Partial Least Squares Model based Process Monitoring using Near Infrared Spectroscopy

On-line analyzers are widely used in chemical and oilindustry to estimate product properties and monitor production process. Partial Least Squares regression (PLS) is known as bilinear factor model as it projects input (X) and output (Y) data into low dimensional spaces. We present how this projection can be utilised in process monitoring and validation of on-line analysers. We apply the proposed methodology in a diesel fuel mixer where main product properties are estimated from near infrared spectra. Results show that the developed 2 Dimensional Partial Least Squares (2DPLS) model not only gives better property estimation performance than the currently applied Topological Near Infrared modelling tool (TOPNIR), but it is also able to provide informative map of operating regimes of the process

The Beaker phenomenon and the genomic transformation of northwest Europe

From around 2750 to 2500 bc, Bell Beaker pottery became widespread across western and central Europe, before it disappeared between 2200 and 1800 bc. The forces that propelled its expansion are a matter of long-standing debate, and there is support for both cultural diffusion and migration having a role in this process. Here we present genome-wide data from 400 Neolithic, Copper Age and Bronze Age Europeans, including 226 individuals associated with Beaker-complex artefacts. We detected limited genetic affinity between Beaker-complex-associated individuals from Iberia and central Europe, and thus exclude migration as an important mechanism of spread between these two regions. However, migration had a key role in the further dissemination of the Beaker complex. We document this phenomenon most clearly in Britain, where the spread of the Beaker complex introduced high levels of steppe-related ancestry and was associated with the replacement of approximately 90% of Britain’s gene pool within a few hundred years, continuing the east-to-west expansion that had brought steppe-related ancestry into central and northern Europe over the previous centuries

Szomszédos csigolyatörések előfordulása percutan vertebroplastica után = Frequency of adjacent vertebral fractures following percutaneous vertebroplasty

Háttér és célkitűzés: A percutan vertebroplastica (PVP) rendkívül hatékony módszer az osteoporoticus csigolyatörések okozta fájdalom csökkentésében. A beavatkozás után azonban a betegek egy része újabb kompressziós törést szenved. A vizsgálat célja az újabb törések gyakoriságának felmérése, valamint a PVP okozati szerepének becslése volt a kezelt betegcsoportban. Betegek és módszer: A retrospektív vizsgálatban áttekintettük az 5 és fél év alatt, csontritkulás talaján csigolyatörést szenvedett és PVP-vel kezelt, egymást követő betegek adatait. A vizsgálati csoportot a teljes populáció azon tagjai alkották, akik a csigolyastabilizáció után újabb törést szenvedtek. A vizsgálat elsődleges végpontja a PVP után kialakult újabb törések előfordulásának gyakorisága volt. A másodlagos végpontot a korábban kezelt csigolyákkal szomszédos szegmentumokban, 90 napon belül kialakult újabb törések képezték, ugyanis ebben a csoportban feltételezhető leginkább a PVP biomechanikai kiváltó szerepe. Eredmények: Összesen 396 beteget kezeltünk PVP-vel osteoporoticus csigolyatörés miatt. Az átlagéletkor 68±11 év volt. A betegek 77%-a nő. Összesen 73 beteg szenvedett a PVP után újabb törést (vizsgálati csoport), amely a teljes populáció 18,4%-át képezte. Ebben a csoportban egy főre átlagosan 3,8 csigolyatörés jutott. A PVP-vel szomszédos törések szignifikánsan gyakrabban fordultak elő, mint a távoli szegmentumot érintő fracturák. Összesen 44 beteg szenvedett szomszédos csigolyatörést a PVP utáni 90 napon belül, ők a teljes populáció 11%-át képviselték. A teljes populációhoz viszonyítva ebben a csoportban szignifikánsan kevesebb volt a férfi. Következtetés: PVP után közel minden ötödik betegnek van arra esélye, hogy újabb törést szenvedjen, azonban a korábban elvégzett csigolyastabilizációnak valószínűleg csak minden tizedik betegnél lesznek biomechanikai következményei, egy újabb fractura formájában. A legnagyobb kockázatúak a több törést szenvedett, súlyos csontritkulásban szenvedő nőbetegek. | Introduction and aims: Percutaneous vertebroplasty (PVP) proved to be very effective in the treatment of pain caused by osteoporotic vertebral compression fractures. A certain proportion of patients, however, suffer a new fracture after treatment. Our purpose was to analyze the frequency of new fractures, and to estimate the causative role of PVP in the treated population. Methods: The retrospective study reviewed all consecutive patients treated with PVP for osteoporotic compression fractures during a 5.5 years period. The study group comprised those patients, who suffered a new fracture during the follow up. The primary endpoint was the frequency of new fractures. The secondary endpoint was the occurrence of new fractures in a timeframe of 90 days after treatment that were adjacent to the previously treated segments. The causative role of PVP was estimated to be the highest in this subgroup. Results: Altogether 396 consecutive patients were treated with PVP for osteoporotic compression fractures. Mean age was 68+11 years, and 23% of the population was male. The study group comprised 73 patients (18.4%). In this subgroup the patients had an average of 3.8 vertebral fractures. After PVP, adjacent fractures were significantly more likely, than distal fractures. Altogether 44 patients (11% of the entire population) suffered an adjacent fracture in 90 days after PVP. In this group there were significantly less male patients as compared to the entire population. Conclusions: After PVP almost every fifth patient is at risk for developing a new fracture, however, it is likely to be related to the vertebral augmentation in every tenth subject only. Female patients with severe osteoporosis are probably facing the highest risk for developing new fractures