A kritika dialektikája

A "kritika" nem annyira kétértelmű, mint inkább vitatott kifejezés. Gyakran kifejezetten fegyverként használják. De pajzsként is: "Itt úgyis mindannyian (ön)kritikusak vagyunk". Egyesek számára a kritika intellektuális játék, mások számára harci gyakorlat. A kritikát a tudományos gondolkodás megtestesítőjeként tartják számon, de el is ítélik az ellenkezőjeként: túlságosan pártosnak, sőt propagandának. A görög "krinein" gyökérre utalva a kritizálást a "megkülönböztetés" értelmében gyakran antropológiai állandónak nyilvánítják; olyan tevékenységnek, amely az emberi léthez tartozik, mint a nyelv. Ugyanilyen gyakran az igazi kritika csak néhány, szinte kiválasztottnak adatik meg; néha azoknak, akik különösen bátrak, néha csak azoknak a szakértőknek, akik állítólag felsőbbrendű tudással rendelkeznek. Ha a transzcendentális hagyomány a kritikát a gondolkodás és a cselekvés alapjainak biztosításaként értelmezi, akkor a transzcendentalizmus kritikusai számára a kritika csak azt jelentheti, hogy megkérdőjelez, zárójelbe tesz, sőt felold minden szilárd alapot. A nyugati civilizáció csúcspontja egyesek szemében a kevésbé nyugati nézőpontból történő kritika diszkriminatív őrülete az imperializmus és a gyarmatosítás egyik sarokköve. Relatív, sőt a borulásig semleges, de a vakságig pártos, a kritika alkalmazása nyilvánvalóan formát ölthet

A kritika dialektikája

Blandl Borbála – Boros Bianka – Czétány György – Goda Mónika – Grósz Eszter Kővári Sarolta – Weiss János: A kritika dialektikája. Áron Kiadó, Budapest 2022 | ISBN 978-615-6130-13-6 | A kötet az MTA-PTE Kritikai Tanulmányok Kutatócsoport programjában készült. A kötet a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Mecenatúra pályázatának támogatásával jelent meg. | Felelős kiadó: Áron László --- Miért érdekel bennünket a „kritika”? És mi az, ami érdekel bennünket, ha a kritika lényegére kérdezünk rá? E kérdések megválaszolását természetesen el kell halasztanunk; de talán termékenyebb, ha ebben az előzetes megjegyzésben a cím másik szaváról mondunk valamit. A kötet címében szereplő „dialektika” (most) kettős jelentéssel rendelkezik: egyrészt a kritika elméletéhez szeretnénk adalékokat szolgáltatni (s ez azt jelenti, hogy a kritika megalapozására kérdezünk rá); másrészt a „dialektikát” a kritika önmaga ellentétébe való átcsapásaként értelmezzük: jelenti a kritika veszélyeztetését, integrálódását és kioltódását. Könyvünk az MTA-PTE Kritikai Tanulmányok Kutatócsoport öt éves munkájának zárókötete. A támogatásért köszönetet mondunk a Mecenatúra pályázatnak, a TKI-nak, és a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának. | A „kritika” szavunk a görög krinein igéből származik, amelynek jelentése: szétválasztani, elkülöníteni, dönteni, ítéletet alkotni, panaszt emelni. Ezt a szócsaládot először minden bizonnyal a jogi szférában alkalmazták. „Itt szükség volt a megkülönböztető képességre, az értelemre és az ítélőerőre, valamint egy vitatott tárgyra, amelyet vagy egy elkötelezett állásfoglalással vagy a bírói függetlenség perspektívájából lehetett megközelíteni.” De ezzel szinte egy idős (illetve ezzel összefonódott) a szócsaládnak egy másik, nagyon korai használata, amely a szövegek autentikusságának vizsgálatára, valamint a vélt szövegértelem meghatározására vonatkozott. Mindenesetre az antikvitásban ez a szó (vagy szócsalád) nem kapott átfogó jelentést; erre majd csak az újkorban került sor. „A 17. századtól lehet a »kritika«-fogalom alkalmazását a diszciplínáris határokon átnyúlóan is bizonyítani, ennek eredményeként jött létre az általánosan szóhasználat.” Ez a fejlemény csúcsosodik ki 1752-ben, amikor Henry Fielding ezt írja: „A kritikus – mint az ember, egy olyan elnevezés, amely az egész emberi nem minden egyedére vonatkoztatható.” De az általánosodás nyitánya talán mégis Pierre Bayle 1720-ban megjelent Dictionnaire Historique et Critique cimű műve volt. Itt kapott a kritika elöször olyan jelentést, amely túl ment az önmagában vett vizsgálatán, és a szövegben szóba került realitásra irányította rá a figyelmet. „Így a kritika-fogalom történetében elöször lesz valami más, mint szövegek, és ezek értelme a kritika tárgyává.”A kötet az MTA-PTE Kritikai Tanulmányok Kutatócsoport programjában készült

Conformational Changes in Conantokin-G Induced upon Binding of Calcium and Magnesium as Revealed by NMR Structural Analysis

The apo- and metal-bound solution conformations of synthetic conantokin-G (con-G, G1Egamma gammaL5Q gamma NQgamma 10LIRgamma K15SN-CONH2, gamma = gamma-carboxyglutamic acid), an antagonist of N-methyl-D-aspartate receptor-derived neuronal ion channels, have been examined by one- and two-dimensional 1H NMR at neutral pH. A complete structure for the Mg2+-loaded peptide was defined by use of distance geometry calculations and was found to exist as an alpha-helix that spans the entire peptide. The alpha-helical nature of Mg2+/con-G was also supported by the small values (<5.5 Hz) of the 3JHNalpha coupling constants measured for amino acid residues 3-5, 8, 9, and 11-16, and the small values (<4 ppb/K) of the temperature coefficients observed for the alphaNH protons of residues 5-17. This conformation contrasted with that obtained for apo-con-G, which was nearly structureless in solution. Docking of Mg2+ into con-G was accomplished by use of the genetic algorithm/molecular dynamics simulation method, employing the NMR-derived Mg2+-loaded structure for initial coordinates in the midpoint calculations. For the 3 Mg2+/con-G model, it was found that binding of one Mg2+ ion is stabilized by oxygen atoms from three gamma-carboxylates of Gla3, Gla4, and Gla7; another Mg2+ is coordinated by two oxygen atoms, one from each of the gamma-carboxylates of Gla7; and a third metal ion through three donor oxygen atoms of gamma-carboxylates from Gla10 and Gla14. As shown from direct metal binding measurements to mutant con-G peptides, these latter two Gla residues probably stabilized the tightest binding Mg2+ ion. Circular dichroism studies of these same peptide variants demonstrated that all Gla residues contribute to the adoption of the Mg2+-dependent alpha-helical conformation in con-G. The data obtained in this investigation provide a molecular basis for the large conformational alteration observed in apo-con-G as a result of divalent cation binding and allow assessment of the roles of individual Gla residues in defining certain of the structure-function properties of con-G

A kritika fogalma a XVII–XVIII. században

A kötet az MTA–PTE Kritikai Tanulmányok Kutatócsoport és az ELTE BTK Filozófia Tanszéke által közösen szervezett, A kritika fogalma a XVII–XVIII. században című, 2018. június 22-i konferencia anyagát adja közre

Between-strand disulfides: Forbidden disulfides linking adjacent ß-Strands

Between-strand disulfides (BSDs) connect cysteine (Cys) residues across adjacent strands of &beta;-sheets. There are four BSD types which can be found in regular &beta;-structure: CSDs, which link residues immediately opposite each other in the &beta;-structure (residues i and j); ETDs, which connect Cys out of register by one residue (i and j &plusmn; 1); BDDs, which join Cys at positions i and j &plusmn; 2; and BFDs, which link residues i and j &plusmn; 3. Formation of these disulfides was initially predicted to be forbidden, producing too much local strain in the protein fold. However, BSDs do exist in nature. Significantly, their high levels of strain allow them to be involved in redox processes under physiological conditions. Here we characterise BSD motifs found in the Protein Data Bank (PDB), discussing important intrinsic factors, such as the disulfide conformation and torsional strain, and extrinsic factors, such as the influence of the &beta;-sheet environment on the disulfide and vice versa. We also discuss the biological importance of BSDs, including the prevalence of non-homologous examples in the PDB, the conservation of BSD motifs amongst related proteins (BSD clusters) and experimental evidence for BSD redox activity. For clusters of homologous BSDs we present detailed data of the disulfide properties and the variations of these properties amongst the &ldquo;redundant&rdquo; structures. Identification of disulfides with the potential to be involved in biological redox processes via the analysis of these data will provide important insights into the function and mechanism of BSD-containing proteins. Characterisation of thiol-based redox signalling pathways will lead to significant breakthroughs in understanding the molecular basis of oxidative stress and associated pathways, such as ageing and neurodegenerative diseases