Studia Litteraria

Bitskey István, Barokk erkölcstan Pázmány Péter prédikációiban, 3-20. G. Kiss Valéria, A felvilágosodás és a debreceni prédikátorok, Diószegi Sámuel erkölcsi tanításai, 21-36. Szilágyi Ferenc, Petőfi debreceni "Rokkadal"-a, 37-58. Barta János, Ahasvérus és Tantalusz, Egy különös Arany-versről, 59-84. Kun András, A természetélmény szecessziós változatai, 85-96. Fülöp László, Lélekrajz és létértelmezés, Jegyzetek az Iszony-ról, 97-118. É. Kiss Katalin, Adalékok a Shakespeare-szonettek magyarországi történetéhez, 119-134. Tóth Béla, Adalék Debreceni Ember Pál életéhez, Récsei János feljegyzése, 135-138

Csokonai könyvtár (Bibliotheca studiorum litterarium)

Huszadik századi történelmünk következményeként a magyar irodalom rendkívül összetett fogalommá vált. Magába foglalja a magyarországi magyar irodalmat, a kisebbségi magyar irodalmakat és a nyugati magyar irodalmat. Nemzeti irodalmunk egységét biztosítja a közös történelmi hagyomány, közös nemzeti kultúra és főként a közös anyanyelv. Irodalmunk lényegi egysége mellett azonban a trianoni békediktátummal Magyarország szomszédaihoz csatolt három és fél milliónyi magyarságnak az irodalmában a kisebbségi lét következtében sajátos jegyek is kialakultak, A kisebbségi magyar irodalmak - különböző körülményeik, kulturális és történelmi tapasztalataik, létszámuk, földrajzi elhelyezkedésük folytán - egymástól is különböznek. A rendszerváltozás a magyar irodalom egységtudatát megerősítette, de a kisebbségi magyarság legfontosabb közösségi problémáit nem oldotta meg, hanem sok esetben bonyolultabbá tette azokat. A sajátos kisebbségi létben gyökerező irodalmak továbbra is külön figyelmet érdemelnek a magyar irodalom egészén belül. Amikor az egyes kisebbségi magyar irodalmakat külön-külön tárgyaljuk, nem az egésztől akarjuk elválasztani azokat, hanem a rész vizsgálatával éppen az egészet akarjuk Összetettebben látni és láttatni. A mozaik nemzet fogalmának mintájára irodalmunkat olyan mozaik irodalomnak tekinthetjük, amelyik önálló részekből áll, de ezek a részek együtt alkotják az egészet, s az egész csak az összes rész egysége révén teljes. Azonos anyagok, azonos minőség-lehetőségek és különféle színek egysége alkotja nemzeti irodalmunkat. Kötetünk a kisebbségi magyar irodalmak ezredvégi állapotát méri föl áttekintő tanulmányok, pályaképek, műelemzések formájában.Görömbei András, A kisebbségi magyarság és irodalma az ezredvégen, 7-28. Szirák Péter, A regionalitás és a posztmodern kánon a XX. századi magyar irodalomban, 29-60. Bertha Zoltán, Pillantás a mai erdélyi magyar irodalomra, 61-80. Cs. Nagy Ibolya, Út a méltóságától fosztott emberig, Sütő András: Balkáni gerle, 81-99. Ködöböcz Gábor, A szakrális és a profán érintkezése Kányádi Sándor költészetében, 100-117. Elek Tibor, Rész, elkerítve az egészből", Székely János költészetéről, 118-147. G. Kiss Valéria, Bizonyosságkeresés küszöblétben, Szilágyi István: Agancsbozót, 148-177. Bertha Zoltán, Bálint Tibor írói pályája, 178-206. Gerliczki András, A könyvtár újra épül, Lászlóffy Aladár verseiről, 207-217. Papp Endre, Az irodalom mint etikai fenomén, Pályakép Király Lászlóról, 218-253. Papp Endre, Dialogicitás és Szintézis, Markó Béla költészetéről, 254-297. Ekler Andrea, „Lehet-e a vers az örökléthez létra?", Az „alkotói szerep" alakulása Visky András költészetében, 298-312. Gerliczki András, Kovács András Ferenc könyvei, 313-319. Bertha Zoltán, Vallásélmények és transzcendenciaképzetek az újabb erdélyi lírában, 320-348. Cs. Nagy Ibolya, „Népi szociográfia", Ezredvégi látlelet, 349-377. Márkus Béla, Az iróniától a nosztalgiáig, 373-385. Márkus Béla, Édesszájú mesék, Gion Nándor: Ez a nap a miénk, 386-395. Elek Tibor, Pusztulás és pompa az örökös meghasonlásban, Közelítés Koncz István költészetéhez, 396-403. Gerliczki András, Az olvasás jelenében, Domonkos István: Kormányeltörésben, 404-408. Elek Tibor, Önismeret és helyzettudat, Hogyan olvas és ir Juhász Erzsébet?, 409-420. Tóth László, Az ambivalencia irodalma, Környezettanulmány és gyorsfénykép a kilencvenes évek szlovákiai magyar irodalmáról, 421-436. Márkus Béla, Mittel Ármin új ruhája, Tőzsér Árpád pályájának újabb szakaszáról, 437-443. Görömbei András, Gál Sándor évtizedei, 444-453. Szirák Péter, Kanonizáltság és regionalitás, A Grendel Lajos-recepció, 454-462. Görömbei András, A kárpátaljai magyar irodalom fő sajátosságai, 465-477. Elek Tibor, Fordulóponton: összegezés és újat kezdés, 478-489. Penckófer János, Emléklüktetés avagy a hűségre gondol egy kárpátaljai, Vári Fábián László költészete, 490-509. Penckófer János, Sivai tánc, Egy életmű építkezésének sajátosságai, Fodor Géza: Fenyvesek árnyékában, 510-523. Penckófer János, A szerkesztetlen lényeg kihívása, Balla D. Károly irodalmi tevékenységéről, 524-542. Márkus Béla, Ballada és beszámoló Nagy Zoltán Mihály regényciklusáról, 543-550. Névmutató, 551-560

Large-scale migration into Britain during the Middle to Late Bronze Age

Present-day people from England and Wales harbour more ancestry derived from Early European Farmers (EEF) than people of the Early Bronze Age . To understand this, we generated genome-wide data from 793 individuals, increasing data from the Middle to Late Bronze and Iron Age in Britain by 12-fold, and Western and Central Europe by 3.5-fold. Between 1000 and 875 BC, EEF ancestry increased in southern Britain (England and Wales) but not northern Britain (Scotland) due to incorporation of migrants who arrived at this time and over previous centuries, and who were genetically most similar to ancient individuals from France. These migrants contributed about half the ancestry of Iron Age people of England and Wales, thereby creating a plausible vector for the spread of early Celtic languages into Britain. These patterns are part of a broader trend of EEF ancestry becoming more similar across central and western Europe in the Middle to Late Bronze Age, coincident with archaeological evidence of intensified cultural exchange . There was comparatively less gene flow from continental Europe during the Iron Age, and Britain's independent genetic trajectory is also reflected in the rise of the allele conferring lactase persistence to ~50% by this time compared to ~7% in central Europe where it rose rapidly in frequency only a millennium later. This suggests that dairy products were used in qualitatively different ways in Britain and in central Europe over this period. [Abstract copyright: © 2021. The Author(s), under exclusive licence to Springer Nature Limited.