Huszadik századi történelmünk következményeként a magyar irodalom rendkívül összetett fogalommá vált. Magába foglalja a
magyarországi magyar irodalmat, a kisebbségi magyar irodalmakat
és a nyugati magyar irodalmat. Nemzeti irodalmunk egységét biztosítja a közös történelmi hagyomány, közös nemzeti
kultúra és főként a közös anyanyelv. Irodalmunk lényegi egysége mellett azonban a trianoni békediktátummal Magyarország
szomszédaihoz csatolt három és fél milliónyi magyarságnak az irodalmában a kisebbségi lét következtében sajátos jegyek is kialakultak,
A kisebbségi magyar irodalmak - különböző körülményeik, kulturális és történelmi tapasztalataik, létszámuk, földrajzi elhelyezkedésük folytán - egymástól is különböznek. A rendszerváltozás a magyar irodalom egységtudatát megerősítette,
de a kisebbségi magyarság legfontosabb közösségi problémáit nem oldotta meg, hanem sok esetben bonyolultabbá tette
azokat. A sajátos kisebbségi létben gyökerező irodalmak továbbra is külön figyelmet érdemelnek a magyar irodalom egészén
belül. Amikor az egyes kisebbségi magyar irodalmakat külön-külön tárgyaljuk, nem az egésztől akarjuk elválasztani azokat, hanem a
rész vizsgálatával éppen az egészet akarjuk Összetettebben látni és láttatni.
A mozaik nemzet fogalmának mintájára irodalmunkat olyan mozaik irodalomnak tekinthetjük, amelyik önálló részekből áll,
de ezek a részek együtt alkotják az egészet, s az egész csak az összes rész egysége révén teljes. Azonos anyagok, azonos minőség-lehetőségek és különféle színek egysége alkotja nemzeti irodalmunkat. Kötetünk a kisebbségi magyar irodalmak ezredvégi állapotát méri föl áttekintő tanulmányok, pályaképek, műelemzések formájában.Görömbei András, A kisebbségi magyarság és irodalma az ezredvégen, 7-28. Szirák Péter, A regionalitás és a posztmodern kánon a XX. századi magyar irodalomban, 29-60. Bertha Zoltán, Pillantás a mai erdélyi magyar irodalomra, 61-80. Cs. Nagy Ibolya, Út a méltóságától fosztott emberig, Sütő András: Balkáni gerle, 81-99. Ködöböcz Gábor, A szakrális és a profán érintkezése Kányádi Sándor költészetében, 100-117. Elek Tibor, Rész, elkerítve az egészből", Székely János költészetéről, 118-147. G. Kiss Valéria, Bizonyosságkeresés küszöblétben, Szilágyi István: Agancsbozót, 148-177. Bertha Zoltán, Bálint Tibor írói pályája, 178-206. Gerliczki András, A könyvtár újra épül, Lászlóffy Aladár verseiről, 207-217. Papp Endre, Az irodalom mint etikai fenomén, Pályakép Király Lászlóról, 218-253. Papp Endre, Dialogicitás és Szintézis, Markó Béla költészetéről, 254-297. Ekler Andrea, „Lehet-e a vers az örökléthez létra?", Az „alkotói szerep" alakulása Visky András költészetében, 298-312. Gerliczki András, Kovács András Ferenc könyvei, 313-319. Bertha Zoltán, Vallásélmények és transzcendenciaképzetek
az újabb erdélyi lírában, 320-348. Cs. Nagy Ibolya, „Népi szociográfia", Ezredvégi látlelet, 349-377. Márkus Béla, Az iróniától a nosztalgiáig, 373-385. Márkus Béla, Édesszájú mesék, Gion Nándor: Ez a nap a miénk, 386-395. Elek Tibor, Pusztulás és pompa az örökös meghasonlásban, Közelítés Koncz István költészetéhez, 396-403. Gerliczki András, Az olvasás jelenében, Domonkos István: Kormányeltörésben, 404-408. Elek Tibor, Önismeret és helyzettudat, Hogyan olvas és ir Juhász Erzsébet?, 409-420. Tóth László, Az ambivalencia irodalma, Környezettanulmány és gyorsfénykép a kilencvenes évek szlovákiai magyar irodalmáról, 421-436. Márkus Béla, Mittel Ármin új ruhája, Tőzsér Árpád pályájának újabb szakaszáról, 437-443. Görömbei András, Gál Sándor évtizedei, 444-453. Szirák Péter, Kanonizáltság és regionalitás, A Grendel Lajos-recepció, 454-462. Görömbei András, A kárpátaljai magyar irodalom fő sajátosságai, 465-477. Elek Tibor, Fordulóponton: összegezés és újat kezdés, 478-489. Penckófer János, Emléklüktetés avagy a hűségre gondol
egy kárpátaljai, Vári Fábián László költészete, 490-509. Penckófer János, Sivai tánc, Egy életmű építkezésének
sajátosságai, Fodor Géza: Fenyvesek árnyékában, 510-523. Penckófer János, A szerkesztetlen lényeg kihívása, Balla D. Károly irodalmi tevékenységéről, 524-542. Márkus Béla, Ballada és beszámoló
Nagy Zoltán Mihály regényciklusáról, 543-550. Névmutató, 551-560
