Social rejection towards mentally ill people in Hungary between 2001 and 2015: Has there been any change?

Despite the improving mental health literacy of the public over recent years, people's attitudes towards people with the diagnosis of mental illness do not appeared to have changed. Long-term studies are scarce and mainly limited to Northwestern Europe. Given that no study has ever been carried out in Hungary, the present study examined attitudinal trends towards mentally ill people in the country, and evaluated its determinants using one item of the Social Distance Scale to assess social rejection towards others. National representative surveys of Hungarian adults were conducted in 2001, 2003, 2007 and 2015 (n = 7605). By means of interview and a self-administered questionnaire, socio-demographic information, preferences for social distance, and familiarity with mental illnesses were assessed. Trend analysis demonstrated that no meaningful change had occurred in the desire for social distance over a period of 15 years. Being a woman, having low education level, and lower familiarity with mental illnesses were all related to higher preferences for social distance. However, the explanatory power of these factors was very small (4.2%). As found in other countries, attitudes towards mentally ill people have not changed in Hungary. More effort is needed to understand better and overcome social rejection concerning mental illness

Targeting the problem of treatment non-adherence among mentally ill patients: the impact of loss, grief and stigma

The present study examined the factor structure of the Hungarian version of the Medication Adherence Rating Scale (MARS) and analyzed its association with socio-demographics, insight, internalized stigma, and the experience of loss and grief as a result of the mental illness diagnosis, using confirmatory factor analysis (CFA) with a series of one covariates at a time. Mentally ill patients (N=200) completed self-report questionnaires. CFA supported the original three-factor structure although one item was moved from its original factor to another. Lower insight, higher internalized stigma, loss, and grief were significant predictors of lower treatment adherence. Lower adherence was found to be significantly associated with lower quality of life. No difference in adherence was found between different diagnostic groups, which stresses the need to examine non-adherence in the wider spectrum of mental diagnosis. The study also stresses the importance of patients’ subjective experience in promoting better adherence, and raises the need to address the experience of stigma but also of less studied experiences, such as patients‘ feelings of loss and grief. Integrating these experiences in intervention programs might have meaningful implications for the improvement of treatment adherence and patients’ quality of life

A rumináció és a szkizotip személyiségvonások összefüggései pszichotikus zavarral élők és sine morbo személyek körében

Háttér és cél – Noha a rumináció és a szkizotip vonások transzdiagnosztikus jelenségnek tekinthetőek, és egészséges populáción belül is előfordulhatnak, viszonylag kevés kutatás foglalkozott a téma vizsgálatával klinikai és mentális betegséggel nem rendelkező csoport együttes bevonásával. A jelen vizsgálat célja, hogy mentális betegséggel élő és egészséges személyeket összehasonlítva, transzdiagnosztikus megközelítéssel világítsa meg a szkizotip vonások és a rumináció kapcsolatát. Módszerek – Pszichotikus zavarral élőket (paranoid szkizofrénia, hebefrénia, szkizoaffektív zavar stb.) (n = 30), valamint mentális betegséggel nem diagnosztizált kontrollszemélyeket (n = 67) toboroztunk. A rumináció és a szkizotip vonások összefüggéseit önbeszámolós kérdőíves módszerrel vizsgáltuk, keresztmetszeti elrendezéssel. A szkizotip vonások mérésére az Oxford-Liverpool Inventory, a rumináció szintjének meghatározására a Ruminatív Válaszstílus Kérdőív szolgált. Eredmények – A vizsgálat eredményei szerint a szkizotip tünetek (β = 0,575; p < 0,001), azon belül is a kognitív dezorganizáltság (β = 0,459; p < 0,001) és a szokatlan élmények (β = 0,221; p = 0,029) szignifikánsan magyarázták a rumináció mértékét. Következtetés – Felvethető, hogy a rumináció és a szkizotip vonások közötti összefüggés hátterében a kognitív gátló funkciók csökkent működése áll