Szegénység, projektek, közpolitikák

Az utóbbi években hazai és nemzetközi kutatások, jelentések sora hívja fel a figyelmet a mélyülő szegénységre, erősödő társadalmi és területi polarizációra Magyarországon. Kétségtelen, hogy e kedvezőtlen tendenciákban a válság hatásai is tetten érhetők, tanulmányomban mégis amellett kívánok érvelni, hogy az állam által végrehajtott „jóléti fordulat” perdöntő szerepet játszik a szegénységet, kirekesztettséget, egyenlőtlenségeket tápláló struktúrák, folyamatok tartósságában, fennmaradásában. Uniós tagállamként Magyarország is célul tűzte ki a szegénység és kirekesztettség mérséklését szolgáló politikák céljainak, eszközeinek átvételét, gyakorlatba ültetését. A 2013 tavaszán és nyarán tizenegy kistérségben végzett empirikus kutatásunk alapvető kérdése az volt, hogy vajon a szegénység mérséklését szolgáló, elsősorban uniós forrásokból megvalósuló projektek, programok alkalmasak-e arra, s ha igen, milyen mértékben, milyen feltételek mellett, hogy mérsékeljék a szegénység, a társadalmi kirekesztettség újratermelődésének esélyét. A szegénységet fenntartó struktúrák és folyamatok azonosítása mellett e projektek értékelésére is megkértük interjúpartnereinket. A vizsgált vidéki térségekben általános és más kutatási tapasztalatokkal egybecsengő meggyőződés, hogy a generációkon átívelően újratermelődő szegénység olyan összetett problémahalmazt jelent, amely egy-egy projekt időtartama alatt és projektszemlélettel nem oldható meg. A kedvezőtlen tendenciák megfordításához a projektek és az intézményi struktúrák, tágabban a szegénységben élők helyzetét, perspektíváit meghatározó közpolitikák céljainak, eszközrendszerének összhangja elengedhetetlen. E tekintetben Magyarországon súlyos deficitekről beszélhetünk. Az elmúlt évek közpolitikai változásai a szegénység mérséklését szolgáló projektek, programok célkitűzéseinek ellenében a szegénység és kirekesztettség mélyüléséhez vezetnek. Mivel a kormányzat a szegénység mérséklésének és kezelésének jószerivel kizárólagos eszközévé a közfoglalkoztatást tette, tanulmányunkban e program elemzésére fókuszálunk, bemutatva piactorzító, és a szegénységben élőket a munkanélküliség csapdájában, tartós függőségben, kiszolgáltatottságban tartó hatásait

"Kulturálisan vagyunk magyarok, mentalitásban szerbek vagyunk szerintem, igen": Magyarországon élő vajdasági magyar migránsok és a jugóbuli

Tanulmányunk a vajdasági magyar migránsok egyik rendezvényével, az ún. jugóbulival foglalkozik, a szervezők és résztvevők elbeszéléseinek elemzése alapján a migráció, zene és identitás nemzetközi szakirodalomban is feltárt összefüggéseire mutatunk rá. A kibocsátó országhoz kapcsolódó zene csökkentheti a migrációval járó veszteségeket, felidézheti a migránsok maguk mögött hagyott ifjúságát, világát, egyben identitást is teremthet. A jugóbulik felidézik a volt Jugoszlávia zenei és kulturális világát, ezért írásunkban szintén választ keresünk arra, hogy e rendezvény, valamint a köré szerveződő elbeszélések vajon értelmezhetőek-e az ún. jugónosztalgia mint politikai, kulturális jelenség keretein belül. A bulit vajdasági magyarok szervezik, az eredeti szándékok szerint azért, hogy a vajdasági magyar migránsok számára találkozási és szórakozási lehetőséget nyújtsanak. A zene és a táncok, a hangulat, az ízek egyszersmind a Balkán kulturális világát idézik fel. A jugóbuli a vajdasági magyarok legalábbis egy csoportja számára olyan teret hoz létre, amelyben identitásuk „déli” vagy balkáni oldalát megélhetik, megjeleníthetik, s ez egyben arra is alkalmat ad, hogy önmagukat a magyarországi magyaroktól megkülönböztessék. A jugóbuli így a szimbolikus határmegvonás tereként is értelmezhető

Szegénység és projektvilág

A rendszerváltás óta erősödik az ország területi és társadalmi polarizációja, és makacs következetességgel termelődnek újra a tartós szegénységet tápláló, fenntartó strukturális okok. Tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy a szegénység mérséklését célul kitűző, hazai és uniós forrásokat felhasználó programok képesek - e, s ha igen, milyen mértékben és feltételek mellett mérsékelni a szegénységet, a szegénység újratermelődésének esélyeit. Következtetéseink öt különböző vidéki – közöttük két alföldi – térségben végzett empirikus kutatásunkra épülnek

Értékteremtő közfoglalkoztatás periferikus vidéki terekben

A közfoglalkoztatás 2011-ben elindított új rendszerében az értékteremtő startmunka-mintaprogramok a hátrányos helyzetű falvak, kisvárosok legfontosabb állami forrásává váltak. A program az álláskeresők hosszabb távú foglalkoztatását mindenekelőtt az önkormányzatok által koordinált mezőgazdasági termelés révén biztosítja, s emellett lehetőséget nyújt helyi fejlesztések megvalósítására is. Noha a kormányzati elképzelésekben a helyi programok gazdasági önállósodása, központi forrásoktól való függetlenedése a cél, az önkormányzatok számára a startmunka keretében végzett tevékenységek elsősorban költségmegtakarítást jelentenek, a programok piaci kötődései esetlegesek és gyengék, a támogatott munkaerővel előállított termékek piaci megjelenése ugyanakkor torzító hatással jár. A mezőgazdasági startmunkaprogramokban különösen szembetűnő a közfoglalkoztatási rendszer lefölöző hatása, az önkormányzatok a leginkább motivált, munkatapasztalattal rendelkező, megbízható munkanélküliek számára e program keretében lényegében folyamatos foglalkoztatást biztosítanak. A programban való részvétel így vágyott biztonságot és egyre inkább a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedés alternatíváját jelenti, a program a munkaerő-piaci reintegráció helyett a támogatott foglalkoztatás rendszeréhez köti az álláskeresőket. Noha a közfoglalkoztatási bér magasabb a foglalkoztatást helyettesítő támogatás összegénél, valamelyest mérsékli a szegénységet, de arra messze nem elég, hogy lehetővé tegye a szegénységből való kitörést. A tapasztalatok arra utalnak, hogy közfoglalkoztatás a periferikus térségekben felnövekvő új generációk számára is az egyetlen elérhető, jelenleg biztosnak látszó lehetőség marad

"Kulturell sind wir Ungarn, in der Mentalität Serben" – ungarische Migranten aus der Vojvodina und die Jugopartys

Dieser Beitrag befasst sich mit einer Veranstaltung der ungarischen Migranten aus der Vojvodina, den Jugopartys; auf Basis der Erzählungen von Organisatoren und teilnehmenden werden die auch in der Fachliteratur diskutierten Zusammenhänge von Migration, Musik und Identität erklärt. Die Musik, welche die Migranten mit dem Herkunftsland verbindet, kann die mit der Migration erfahrenen Verluste reduzieren, die zurückgelassene Jugend und Welt aufleben lassen, und gleichzeitig Identität stiften. Die Jugopartys lassen die musikalische und kulturelle Welt des ehemaligen Jugoslawiens aufleben, deshalb gehen wir der Frage nach, ob diese Veranstaltung sowie die Erzählungen um sie herum im Rahmen der sogenannten Jugonostalgie als politisches und kulturelles Phänomen interpretiert werden können. Die Party wird von Vojvodina-Ungarn organisiert, ursprünglich konzipiert als Treffpunkt und Vergnügungsmöglichkeit für ungarische Migranten aus der Vojvodina. Musik und Tanz, die Stimmung und das Essen lassen die kulturelle Welt des Balkans aufleben. Die Jugoparty schafft zumindest für einen Teil der Vojvodina-Ungarn einen Raum, in dem sie die „südliche“ oder balkanische Seite ihrer Identität ausleben und zeigen können, und der gleichzeitig die Möglichkeit bietet, sich von den Ungarn in Ungarn zu unterscheiden. Die Jugoparty kann daher auch als symbolische Grenzziehung verstanden werden

A térbeli kirekesztés változó mintái vidéki terekben

Tanulmányunkban egy empirikus kutatás eredményei alapján azt kívánjuk bemutatni, hogy az ország különböző vidéki tereiben milyen folyamatok és struktúrák alakították ki, tartják fenn a romának tartott népesség szegregált lakóterületeit, s hogy milyen tényezőkkel magyarázhatóak a térbeli elkülönülés, szegregáció lokális mintázataiban tetten érhető különbségek. A térbeli, társadalmi, etnikai kirekesztést, szegregációt a legújabb tudományos diskurzusokhoz kapcsolódva dinamikus, térben és időben változó folyamatnak tekintjük, így a romák térbeli elkülönülésének az egyes vizsgált településeken tapasztalható mintái egy olyan kontinuumon helyezkednek el, amelynek ideáltipikus végpontjait a gettó és az etnikus szomszédság jelentik. A romákat és nem romákat elválasztó gazdasági, társadalmi, szimbolikus és térbeli határok erősségét, illetve átjárhatóságát máig hatóan meghatározza a szocializmus időszaka – részint a cigánytelepek felszámolásának módja, részint az akkoriban kialakult gazdasági, társadalmi kapcsolatok, együttélési minták mentén

Többcélú kistérségi társulások. Közoktatási hangsúlyokkal

A többcélú kistérségi társulások, azaz a statisztikai kistérségek szintjén egyelőre önkéntes formában szerveződő feladatellátó testületeket valóságos és mély problémák ösztönözték az ezredfordulón, éspedig a hozzáférhető közszolgáltatások finanszírozhatóságának, egyáltalán létének vagy nemlétének egyre nagyobb súllyal felmerülő kérdései