A rendszerváltás óta erősödik az ország területi és társadalmi polarizációja, és makacs következetességgel termelődnek újra a tartós szegénységet tápláló, fenntartó strukturális okok. Tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy a szegénység mérséklését célul kitűző, hazai és uniós forrásokat felhasználó programok képesek - e, s ha igen, milyen mértékben és feltételek mellett mérsékelni a szegénységet, a szegénység újratermelődésének esélyeit. Következtetéseink öt különböző vidéki – közöttük két alföldi – térségben végzett empirikus kutatásunkra épülnek
