"a születésen innen vagy a halálon túl"

K

"Egy nem regényes regény"

K

A "prózafordulat" mint korszakalakzat és elemzési szempont = Prosa Turn as epochal figure and analytical aspect

A kutatás az ún. "prózafordulat" irodalomtörténeti jelenségét vizsgálta, melyhez a késő modern-posztmodern korszaküszöb köthető a magyar irodalomban. Ehhez a fordulathoz a kortárs irodalom-, történelem- és médiaelméletek belátásainak alkalmazásával több szempontból közelítettünk, hogy így tágíthassuk a jelenség értelmezési kereteit. Különös hangsúlyt fektettünk a kanonizációs folyamatok kérdésére és ezzel összefüggésben az irodalomtörténeti fordulat intézményi feltételeinek vizsgálatára, azaz a magyar irodalmotudomány ezzel párhuzamosan játszódó megújulási folyamataira. Vizsgáltuk továbbá, hogy mennyiben beszélhetünk a fordulat előzményeiről mind az irodalmi termelés, mind az irodalomkritika oldalán. Külön hangsúlyt fektettünk a kérdésre, hogy a kortárs próza felől nézve ez a fordulat inkább egy folyamat a lezárásának vagy kezdetének tekinthető. A kutatás során egy konferenciát szerveztünk (2007), a tapasztalatok összegzésére megjelentettünk egy többszerzős tanulmánykötetet Prózafordulat (2007) címmel. A kutatás további eredményeit három monográfiában, (Szirák Péter: Örkény István, 2008; Palkó Gábor: Esterházy-kontextusok, 2007; Györffy Miklós-Kelemen Pál: Kertész und die Seinigen, 2008), valamint számos esetanulmányban és szócikkben tettük közzé, különös figyelmet fordítva arra, hogy a kutatás eredményeit a külföldi szakmai közönség is megismerhesse. | The research project examined the phenomena of 'the postmodern turn' in Hungarian literature, as it is commonly known, that is the transition from the late modern epoch to postmodernsim from a literary historical perspective. Our methodology relied on an interdisciplinary basis, making use of the current trends of literary theory, the theories of history, and media studies in order to create a more contextualized view on 'the postmodern turn'. Firstly, we highlighted the questions of canon-formation and how the institutional conditions of literary history changed over time, which is closely connected to a certain renewal of Hungarian literature. Secondly, we show that the 'postmodern turn' is not punctiform, so that the main literary products of the epoch have a prehistory, and the same applies to literary criticism too. Thirdly, it was examined whether the 'turn' is the end of a process, or just the opposite, the beginning of it. During the term of the research project we organized a conference (in 2007), in the same year we published a volume entitled 'The Postmodern Turn' (Prózafordulat). Further results were published in three separate monographies (Gábor Palkó: Esterházy-kontextusok, 2007; Péter Szirák: István Örkény, 2008; Miklós Györffy - Pál Kelemen: Kertész und die Seinigen, 2008), and in several studies and essays, both in Hungarian and foreign languages

Studia Litteraria

Márkus Béla: „író leszek vagy parasztvezér" (Veres Péter Számadásának formálódása) p. 5-23. Görömbei András: A poétikai én változása Csoóri Sándor költészetében p. 23-43. Bódis Zoltán: A hamvasi nyelvszemlélet megközelítése p. 43-71. Szirák Péter: Emlékezés és példázat Lengyel Péter, Kertész Imre és Szilágyi István elbeszélő prózájában p. 71-95. Dobos István: A vallásos horizont Esterházy Péter novelláiban p. 95-103. Tamás Attila: A személyiség megjelenési formáinak változásai századunk magyar irodalmában (Második, befejező rész) p. 103-124

A siker: trendek és véletlenek: kerekasztal-beszélgetés

L

Csokonai könyvtár (Bibliotheca studiorum litterarium)

Hatalmas életművéből maga Németh László a tanulmányírót becsülte legtöbbre. Tanulmányírói munkásságának egyik felét irodalmi tárgyú írásai teszik ki. Ezekben számot vetett a magyar irodalom több korszakával és nemzedékével, európai utasként és a közép-kelet-európai népek megbékélésének a követeként pedig az európai kultúra sok kiemelkedő jelenségét értelmezte. Szerteágazó tanulmányírói munkásságát karakteres irodalomszemlélet fogja egységbe. Életművéről számos tanulmány és könyv készült, de vagy az ideológust vagy a szépírót vizsgálták behatóan, irodalomszemléletének összetett elemzésére mindeddig nem került sor. Kötetünk - a Kossuth Lajos Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke és a Németh László Társaság által 1998. május 8-án Debrecenben tartott Németh László irodalomszemlélete című konferencia anyagára épülve - ezt a hiányt kívánja pótolni. A kötet szerzői bemutatják és értelmezik Németh Lászlónak irodalmunk egy-egy jelenségéről, kérdésköréről, korszakáról alkotott véleményét éppúgy, mint irodalomszemléletének általános vonásait. Az egyes részletkérdésekkel foglalkozó tanulmányok alapot adnak a kötetben az általánosító, Németh László irodalomszemléletének jellegét megrajzoló írásoknak, ezek pedig távlatot nyitnak az egyes részletkérdések kutatói számára. Az irodalom és irodalomtudomány társadalmi megítélésének érezhető válsága idején a Németh László irodalomszemléletével való elemző szembesülés nemcsak az ő munkásságának egyik nagy fejezetét állítja új megvilágításba, hanem fontos nyereség a mai irodalomszemlélet számára is: elősegíti a felszíni divatok leválasztását a világszemléleti jelentőségű értéktudatosítást vállaló, öszszetett esztétikai szempontokkal rendelkező irodalomszemléletről.Bitskey István, „Csikorgó előidőkből létünk talpa lesz", 7-25. Bakonyi István, Németh László és a protestantizmus, 26-33. Imre László, A különbözéstől az azonosulásig, 34-42. Márkus Béla, „Külön sorsoknak külön irodalom kell...", 43-65. Bertha Zoltán, „Világirodalmi költő", „székely Homérosz", 66-82. Cs. Varga István, A megtalált „egyetlen metafora": „tejtestvérek", 83-117. Lőkös István, Németh László és Krleza, 118-137. Szirák Péter, Olvasásmód és (ön)megértés, 138-153. Máriás József, Németh László irodalomszemlélete a Készülődés korában, 154-173. Vekerdi László, „Magyar viktoriánusok" és „A Nyugat elődei", 174-192. Dávidházi Péter, „Betegség, melynek Jézust köszönhetjük", 193-234. Domokos Mátyás, „Mi (nem) lett volna, ha...", 235-255. Olasz Sándor, Németh László változó regényszemlélete, 256-266. Monostori Imre „...nemzetén át az emberiséghez", 267-282. Görömbei András, Németh László irodalomszemléletének fő vonásai, 283-300

Studia Litteraria

Dobos István: Performativitás a XX. századi magyar regényben (A narratív előadás. Jelentő testek) p. 7-18. Törő Norbert: „Talán elvesztem valahol ezen a tájon…?” (A rögzíthetetlenségben/bizonytalanságban megalkotott én modellje Krúdy Gyula N. N.-jében) p. 19-36. Bartha Ákos: „Az autoritás mankói” (Kísérlet Nagy Lajos Kiskunhalom című művének antropológiai olvasatára) p. 36-65. Baranyai Norbert: Móricz Zsigmond zsoltárai a Nyugatban p. 65-76. Szirák Péter: Elmozgó határok (Szabó Lőrinc és Németh László romániai utazása) p. 76-85. Bertha Zoltán: „A szép mindig korszerű” (Dsida Jenő kritikai nézeteiről) p. 85-102. Lapis József: Fény, való, varázs (A szó hatalma a két világháború közötti lírában) p. 102-112. Takács Miklós: Trauma és irodalom viszonya Cseres Tibor Hideg napok című regényében p. 112-119. Márkus Béla: Talányos regény, regénytalány (Szilágyi István: Agancsbozót) p. 119-128. Pócsik Anett: A női szólam lehetőségei Polcz Alaine Egész lényeddel című önéletírásában és Mészöly Miklós Az atléta halála című regényébenv p.128-139. Keczán Mariann : Lapok egy főszerkesztő életéből p. 139-160. Áfra János: A szakralitás módozatai a kocsma terében (Bukta Imre kocsmaképeinek, Krasznahorkai László és Tarr Béla Sátántangójának intermediális vizsgálata) p.160-187