Szirák, Péter

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

Az olvasás „visszatérése”Hozzászólás Lõrincz Csongor A retorika temporalitása címû dolgozatáhozMár most, a magyar modernség szituálását nagyban befolyásoló Ady-kánon újraképzésének első lépéseinél megmutatkozik az a sejthetően nagymérvű diszkurzív átrendező hatás, amely aligha csak az Ady-líra „történeti elhelyezhetőségét” befolyásolja majd, hanemezzel együtt a század túlnyomórészt uralkodó (az irodalmon túlhatóvagy oda behatoló) kultúra- és politikaképző, valamint esztétikaiideológiáinak „irodalmi leértékelését” is kezdeményezheti, vagy talán-talán elmélyítheti. Vagyis itt éppen az „irodalmi” olvasás – ha tetszik –szakmai kreativitásához, nyelvi történéseihez való nem tragikusvisszatérés jelentheti az esztétikai tapasztalat szabadságának újfajtamegnyilvánulását.Nem tragikus visszatérés egy kultu-rális bálványként megalkotott„alaktól” a szövegek bizonytalan-ságához. S hozzátehetjük: aligha véletlenülválhat épp e költészet a kánonképzõdésnyitott helyzetében a kulturális reflexió, azolvasói identitás átalakulásának létesülési„helyévé”. Ezt a történést ugyanis aligha-nem kikényszeríti az a kihívás, amellyel azújraolvasás szembetalálja magát, s amelymegmutatja az Ady-líra hatástörténeténeksajátos „kétarcúságát”: rendkívüli megerõ-södését a széles értelemben vett nemzetikánonban, a kultúraideológiai „példatár-ban” vagy „romkertben”, s ugyanakkor ol-vasási lehetõségeinek vissza-visszatérõ, sa közelmúltban tartóssá váló „befagyását”az irodalmi kánonban.Lõrincz Csongor kiváló dolgozata a dina-mizálódó Ady-olvasás újkeletû kezdemé-nyezéseit (1) sikerrel vonja be egy olyanmegfontolt szakmai narrációba, amely egypéldásan tagolt olvasási mûveletsor követ-kezményeként képes a „hallgatag”, vagymég inkább „meghallhatatlan” Az eltévedt lo-vast vissza(- vagy el)helyezni a szövegiséghorizontjába(n). Teszi ezt olyképpen, hogya szöveghez intézhetõ kérdések „megtalálá-sát” és színre vitelét az ideologikusan „erõs-sé” konstruált és utóbb már stagnáló, meg-merevedõ Ady-kánon dekonstruálásának tel-jesítményétõl teszi függõvé, a kérdések ér-vényességét pedig igyekszik a szöveg „el-lenállásának” nem le-, hanem felépítésévelellenõrizhetõvé tenni. A dolgozatíró felte-vése szerint a recepció mintegy „megismé-telte”, interpretációs alakzattá tette az Ady-versek mítoszi temporalitást idézõ szceniká-ját, a „múlt preferálását”, az idõtlenítésnekazokat a gesztusait, amelyek egyébként fel-tehetõen az Ady-életmû irodalomtörténeti„elhelyezésének”, lecövekelésének korszak-retorikáját is befolyásolták (lehet itt gondol-ni az életmû betetõzõdésként való értelme-zésére, a pálya lezárulásának korszakhatár-ként való elgondolására, de az „utolsó ma-gyar” képzetében megnyilvánuló, egyéb-ként kultúraalakító hatású szerepstabilizá-cióra is), amelyek a recepcióban így a „lezá-rult, végérvényes múlt” kompaktságánakvédelmében választották el az Ady-értéstannak utótörténetétõl: „Ady hatásának felmé-rése már jóval bonyolultabb feladatnak tûn-hetett, hiszen az epigonális, tematikus után-zatok nagy száma mellett kevéssé lehetettfunkcionális »átírásokra« bukkanni az Adytkövetõ periódus költõi köznyelvében. Persze,ezek inkább rejtettebb allúziók a Kosztolá-nyi-, József Attila- vagy Szabó Lõrinc-szö-vegekben, amelyek nehezen tárhatók fel azaffirmatív (vagy tagadó) diszkurzusra be-rendezkedett kanonizáció lineáris, eredetel-82Szemleszemlevû logikájával.” Vagyis sejthetõen e „törté-neti” narráció távlatainak átrendezése azAdy-féle versnyelv, vagy legalábbis Az el-tévedt lovas tropológiájának, szövegközifeltételezettségének mûködésbe hozásától(kölcsönösen) függ, szóhoz engedve – vagya dolgozat középponti trópusával szólva:„meghall(gat)va” – ezáltal a hatástörténeteddig néma (vagy elnémított) beszédét.Lõrincz Csongor kérdésfelvetései, interp-retációs stratégiája a recepcióesztétikai be-látásokat a Paul deMan-i dekonstrukcióolvasási érdekeltségé-vel termékenyen kap-csolja össze, akár a re-cepció – méltányos ésegyszersmind lelemé-nyes – „áthelyezését”,akár az elõbbibõl„kiírt” kérdések általvezérelt olvasási reto-rika performativitásáttekintjük. Az „elméle-ti” megfontolások és anem csekély „történe-ti” tájékozottságegyüttmûködése, a ref-lektált, példás érvve-zetés nyomán alighalehet vitám a dolgozatlegfontosabb állításaitvagy „csomópontjait”illetõen. A vers prag-matikájának és deikti-kájának megkonstruá-lása során a dolgozat-írónak a recepcióvalfolytatott vitája a szimbolizáció (az olvasásantropológiai érdekû megszilárdítása) és az al-legorizáció érdekeltségének „metszéspont-ja” mentén élezõdik ki. A recepcióban a versjelen-inszcenírozása a(z idõvel szemben „kö-zömbös”) „szimbólum struktúrájának stabi-lizálása érdekében történik”, elfojtandó-el-kerülendõ annak az iterációnak a „felszaba-dítását”, amely „defigurálná a szimbólumalapjául szolgáló tartalmazottság idõbeli állan-dóságát”. A dolgozatíró az így „eltörölt” idõkonstitutív szerepét úgy írja vissza a versnyelvébe, hogy a hangzás-képzetek („Vakügetését hallani”; „régi, tompa nóta … süketködben”) homogenizációjáról való lemon-dással „nyit” lehetõséget a szimbólum alak-zatának megbomlására. Ezt a mûveletet to-vábbépíti a vers intertextusba „fordítása”, aTéli éjszakának mint idézõ és idézett szö-vegnek a beléptetése az olvasás összjátékába.AJózsef Attila-vers felidézi Az eltévedt lovasszcenikáját, antropomorfizáló-dezantropo-mofrizáló alakzatait, s ami itt az érvelés kö-zéppontjába kerül: „a hangzáson keresztül(…) »olvassa«” azAdy-verset, mint „inf-ratextust”. A dolgozategyik legnagyobb tel-jesítménye éppen azinteraktív szövegközideiktika történeti-tex-tuális „különbségter-melésének” – a „mon-dás” és „hangzás” köl-csönös egymásrautalt-ságának interpretáció-ján keresztül történõ –avatott színre vitele.A hallás és hangzáselõtérbe kerülése a„hallottság”, az „idé-zettség” létesülésén ke-resztül vezérli a moda-litás-effektusokat is. Azelemzés következmé-nyeként a Téli éjszaka„olvashatóvá” teszi Azeltévedt lovast, annakallegóriájaként olyantemporalitást „ír bele”,amely csakis az utóla-gosságon keresztül képzõdik meg, úgy szó-lal meg tehát az Ady-vers, ahogyan saját je-lenében nem tehette volna. Ez pedig azt is je-lenti, hogy ez az egymást-olvasás az Ady-ver-set kiemeli egy meghatározó (túlontúl is „em-beri”) értelmezési hagyományból, ami ittnemcsak a trópusok transzformálódását jelen-ti, hanem emlékezés és felejtés egymást átha-tó „metamorfózisát” is, egy olyan tamporális-hatástörténeti mozzanatot, amely elõfeltéte-le a „szövegek” létrejöttének egyáltalán.Mint már jeleztem, a jövõnek az Ady-versbe való hatékony „visszaírása” egy igenIskolakultúra 1999/283SzemleMint már jeleztem, a jövőnek az Ady-versbe való hatékony„visszaírása” egy igen meggyőzőolvasási teljesítmény révén váltlehetségessé. Kisebb jelentőségűmegjegyzéseim így legfeljebb korrektívérvényűek lehetnek, leginkább azelemzés marginális „helyeire”vonatkoztathatók. Így nem indokolatlan inkább néhánykérdés formájában szóhoz juttatnom.A dolgozatíró a recepció olvasásiérdekeltségét interpretálva tárgyaljaannak a dilemmáját, hogy az Ady-versszcenikájának (látszólagos)„időközömbössége”, illetve a metaforikus, metonimikusképkapcsolás hiánya mennyireengedi meg a narratíva szövegbe „írását”?meggyõzõ olvasási teljesítmény révén váltlehetségessé. Kisebb jelentõségû megjegy-zéseim így legfeljebb korrektív érvényûeklehetnek, leginkább az elemzés marginális„helyeire” vonatkoztathatók. Így nem in-dokolatlan inkább néhány kérdés formájá-ban szóhoz juttatnom. A dolgozatíró a recep-ció olvasási érdekeltségét interpretálva tár-gyalja annak a dilemmáját, hogy az Ady-versszcenikájának (látszólagos) „idõközömbös-sége”, illetve a metaforikus, metonimikusképkapcsolás hiánya mennyire engedi mega narratíva (az egymásutániság lineáris el-vének) szövegbe „írását”?Az érvelés késõbbi fázisában a tempora-litás a „hallottság”, az „idézettség” alakza-tainak közbejöttével íródik vissza/bele a szö-vegbe. Vajon a Téli éjszaka értelemlétesítõvisszahatását mennyiben módosíthatja az azitteni elemzésben nem vizsgált vonása, amelylegalábbis nem zárja ki az éjszaka „beköszön-tének” temporális-kauzális folyamatként,vagyis „összetartó” hatásfunkcióként valómegkonstruálhatóságát? Annál is inkább,mert a „tél” és az „éjszaka” összekapcsoló-dása az „idõiség” tapasztalatában is megerõ-södni látszik: „A nyár / ellobbant már.”; „al-konyi tûz”; „Már fölszáll az éj, mint ké-ménybõl a füst, / szikrázó csillagaival.” Egyilyen – a képiség által diszfigurálódó – inte-ger folyamat megképezhetõsége nyilván köl-csönösen összefügg a versbéli perspektívaantropomorfizálódásának és dezantropomor-fizálódásának dinamikájával. Éppen ezérttalán némi felülvizsgálatra szorul a dolgozat-írónak az a recepciós döntése, amely az Ady-vers „distanciált beszélõi magatartását” (sze-mélytelenségét) mintegy beleolvassa a Téliéjszaka nyitányába, úgy értve azt, mint az„önkimondástól tartózkodó személytelennyelvhasználat” átfunkcionalizálódását. Itt ta-lán összetettebb olvasási alakzathoz lehetnejutnunk, ha a nyitósort („Légy fegyelme-zett!”) a beszéd létesülésének többértelmûalkalmává avatnánk, amennyiben aposztro-phéként („/ön/megszólításként” vagy „felszó-lításként”) (2) aktualizálnánk. Ezt az érvelésmenetébe annál is inkább be lehetne iktatni,mert Lõrincz Csongor a késõbbiekben fog-lalkozik az egyszerre „mondásként” és „hal-lásként” értelmezõdõ „én” osztottságával, saz utolsó szakaszt is úgy interpretálja, minta személytelen nyelvhasználat után az „én”színre léptetését („Mérem a téli éjszakát.”).Az aposztrophé és az „én”-hez kapcsolódóbeszéd egymáshoz való viszonya, a pers-pektíva antropomorfizálódása (például ezt te-matizálják a „mert annyi mosoly, ölelésfönnakad / a világ ág-bogán” sorok is) azelõbbiek értelmében másképpen is létrehoz-ható volna, s itt valóban talán a József Atti-la-recepció „ellenállásának”, egy összetettebbverzió nagyobb mérvû megképzése sem bi-zonyulna felesleges mûveletnek, amelynekhatástörténeti „igazságai” nincsenek mégelbúcsúztatva. [Lehet itt arra gondolni, hogya hangzás hallására alapozódó interpretáció„elhalkítja” a látvány látását aktualizálóelemzési „igényt” (noha ahogyan az „aktívcsönd” a valamit valamiként való hallás lé-tesülésében részt vesz, úgy „láttatja” a lát-ványt, törli s nem eldöntetlenségében teszinyitott kérdéssé a fényt a „téli éjszaka” sötét-je: alkonyi tûz; szikrázó csillagok, a „téliéjszaka fénye”)].Ezek a megállapítások azonban csak cse-kély mértékben módosítják azt az olvasói ta-pasztalatot, amely szerint Lõrincz Csongordolgozata Az eltévedt lovas hatástörténetétmûvek és formák temporális dialógusábanképes színre vinni. A szöveg és olvasó in-terakciójának olyan kérdéseit veti fel, ame-lyek a recepció önértésének fontos, eled-dig elfedett, de immár szükségképpen ref-lektált, teremtõ dilemmává válhatnak. Másszóval: az Ady-recepció kulturális didachéköré szervezõdõ diskurzusának ismét van –aligha esélytelen – versenytársa: az élvezõmegértés olvasási retorikája.(1) A hivatkozott írások közül főképpen: H.NAGY PÉTER: Magatartásformák poétikája ésmítoszok interakciója. = Uő.: Kalligráfia és szi-gnifikáció. Veszprém 1997, 87–94. old.; Uő.: AzAdy-líra értelmezhetőségének ezredvégi hori-zontjai. Iskolakultúra, 1998. 3. sz., 3–7. old.;KULCSÁR SZABÓ ERNÔ: Az „én” utópiája éslétesülése. Ady Endre avagy egy hatástörténetimetalepszis nyomában (kézirat).(2) Az így létesülő olvasási lehetőségekről lásd:KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: A „te” lírai alakza-tának kérdéséhez. = Uő.: Az olvasás lehetőségei.Bp. 1997, 41–51. old.84Szemle

Az olvasás "visszatérése" : hozzászólás Lőrincz Csongor A retorika temporalitása című dolgozatához

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/19007/18797/

Az olvasás "visszatérése" : hozzászólás Lőrincz Csongor A retorika temporalitása című dolgozatához

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)