"Do the unemployed want to work?" Employee ability and the willigness of the unemployed

Among the numerous supposed reasons for unemployment, nowadays it is more and more frequently argued that the unemployed do not want to work. This view holds that welfare states’ support systems and the motivational tools they’ve applied so far are ineffective, and the situation which has arisen can be handled only with coercive measures. By examining the historical, economic and social background related to this opinion, this study aims to answer the following questions: Which values and interests make up the background of the endeavors to sanction the indolence of the unemployed? Why do a substantial number of people refuse to distinguish working ability from willingness to work? How do social and economic cycles influence the public’s opinion on voluntary unemployment? This paper reaches the conclusion that the thematisation of the laziness of the unemployed is always intensified during cycles of economic crises, and the problem can only be solved by making well-targeted economic decisions at the political level

„Akarnak-e dolgozni a munkanélküliek?”

A munkanélküliség számos feltételezett oka közül napjainkban egyre gyakrabban felmerülő érv, hogy a munkanélküliek nem akarnak dolgozni. E nézet szerint a jóléti államok eddig alkalmazott támogató rendszere, motivációs eszközei hatástalanok, a kialakult helyzetet csupán kényszerítő eszközökkel lehet kezelni. A tanulmány célja, hogy a fenti vélemény történeti, gazdasági, társadalmi hátterét vizsgálva választ adjon a következő kérdésekre: Milyen értékek, érdekek állnak a munkanélküliek dologtalanságát szankcionálni kívánó törekvések hátterében; miért nem tesznek sokan különbséget a munkanélküliek munkavállalói képessége és a munkavállalási hajlandósága között ; és végül: a társadalmi, gazdasági ciklusok hogyan befolyásolják az önkéntes munkanélküliségről formálódó közvéleményt. A tanulmány következtetése, hogy a munkanélküliek lustaságának tematizálása mindig gazdasági válságciklusok idején erősödik fel, s a problémára csak a politika színterén hozott jól célzott gazdasági döntések hozhatnak megoldást

„Esély vagy utópia?” A lokális munkaerőpiaci politika lehetőségei

Az utóbbi években mind a hazai, mind a nemzetközi fórumokon egyre gyakrabban említjük a lokális cselekvők szerepét. A lokális cselekvési tér kiemelése azonban kétélű dolog: egyfelől lehetőséget ad a cselekvő szerep felvállalására, másfelől a lokális cselekvők felelősségének túlértékeléséhez vezet. Ezt a kettősséget tapasztaljuk a foglalkoztatáspolitika világában és a mind szélesebbé és tartósabbá váló munkanélküliséggel szemben vívott küzdelem során

Szolgáltatás vagy társadalmi kontroll?

Az utóbbi években a jóléti állam visszavonulása egyre erőteljesebbnek tűnik Magyarországon is. A társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítésében, az egzisztenciális szükségletek kielégítésének garantálásában az állam részéről jelentős elmaradásokat tapasztalunk. A jóléti modell átalakulása, a gazdasági, társadalmi és politikai környezet változása szükségszerűen magával hozza a szociális munkások szerepének változását is. Ez a mind szélesebb körben tapasztalható szerepváltás komoly szakmai, etikai kérdéseket vet fel. A viták középpontjában a korábban jóléti ellátásokra, szolgáltatásokra koncentráló tevékenységek háttérbe szorulása és a szociális kontrollra irányuló elvárás erősödése áll. A tanulmány célja, hogy a tartósan munka nélkül lévő kliensekkel foglalkozó szociális szakemberek körében végzett kutatások alapján igazolja a szociális szakemberek szerepeivel kapcsolatos elvárások változását a szolgáltatástól a társadalmi ellenőrzés felé

Hol dolgoznak a falusi fiatalok?

A lokális kötődés egyik meghatározó eleme a munkavégzés és a jövedelemszerzés lehetősége. Különösen fontosak ezek a tényezők az alacsony lélekszámúrurális térségek kisfalvaiban, ahol a termelési szerkezetben és a földtulajdonviszonyokban bekövetkezett változások miatt napjaink- ban egyre kevesebb a munkalehetőség. A megélhetést biztosító munka és jövedelem hiányában a falusi fiatalok körében általánossá vált az elvándorlás, a falvak elöregednek, elnéptelenednek. A falusi fiataloknak egy szűkebb köre azonban a településen marad és mellettük megjelennek a városi térségekből kitagozódó új betelepülők is. A 12 településen készült 104 interjúra épülő esettanulmány során arra keressük a választ, hogy a mintába került 19–25 éves fiatalok kényszerként vagy lehetőségként azonosítják, hogy egy kislélekszámú faluban élnek. Peremhelyzetű státuszukkal magyarázzák, hogy nincs más választásuk, mint az olcsónak tételezett falusi lét, vagy éppen ellenkezőleg, a vidéki életmódot preferáló tudatos választás eredményeként maradnak a kislélekszámú településeken? Tanulmányunkban a munkavállalási stratégiákra fókuszálva keressük a célcsoport lokális kötődésének dimenzióit és bemutatjuk az adott keretek között kialakuló foglalkozási karakte- reket is

"Munka és tanulás". A felsőfokú képzésben részt vevő hallgatók munkatapasztalata

A napjainkban kialakult gazdasági és foglalkoztatási helyzet miatt különösen nehéz az ifjú generáció belépése a munka világába, és a fiatalok státusától függő, differenciált képet mutat. Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy a mintába bevont hallgatók milyen arányban rendelkeznek munkatapasztalattal, ezek a tapasztalatok mikor keletkeztek és milyen jellegűek. Feltételeztük, hogy a munkatapasztalat jelentősen meghatározza a munkába állás sikerességét, pozitív hatással van a foglalkoztathatóságra, javítja a munkavégző készséget, képességet és lehetőséget biztosít a "választásos" életútmodell kiteljesítésére. A munkavállalást alapvetően meghatározza egyfelől a nemekhez kötődő társadalmi szerepelvárás: a lányok többnyire önkéntes munkát végeznek, a fiúk kereső tevékenységet folyatnak már az első munkatapasztalat szerzés időszakában is. Kutatásunkban másfelől generációs korszakváltásnak lehetünk tanúi és szignifikáns különbségeket fedezhetünk fel a munkatapasztalatra vonatkozóan a vizsgálatba bevont országok között is

A közfoglalkoztatás régi-új rendszere. Útközben az „Út a munkához” programban

A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy milyen keretek között , és milyen hatékonysággal működnek a rendszeres jóléti ellátásban részesülő, munkaképes, de nem dolgozó, aktív kereső korúak társadalmi integrációjára széles körben alkalmazott közfoglalkoztatási programok. A vizsgálat középpontjába a párhuzamosan futó közhasznú, közcélú és közmunka programok közül az „Út a munkához” programot állítottuk. Annak a hipotézisnek az érvényességét kutattuk, hogy a 2009. január 1-jén kezdődő „Út a munkához” program a munkanélküliek szempontjából nem hozott alapvető változást: a mutatók sem a foglalkoztatásba vontak számában, sem szerkezetében, sem a foglalkoztatás jellegében, sem a kimenetek irányában nem térnek el jelentősen a korábbi években szervezett közfoglalkoztatási programok együttes mutatóitól

A szociális földprogram társadalmi és munkaerőpiaci integrációs szerepe a vidéki Magyarországon

F

A kertkultúra és a háztartásgazdaság szerepe a vidéki szegények társadalmi integrációjában – 25 éves a Szociális Földprogram

A jövedelemkiegészítő háztartásgazdaságok nagy tradícióval rendelkeznek Magyarországon. A ház körüli gazdaság és kertkultúra hagyományainak megőrzése, illetve újjáélesztése a rendszerváltást követően is jó megoldásnak tűnt a drasztikusan növekvő vidéki szegénység kezelésére. Az 1992-ben létrehozott Szociális Földprogram a mezőgazdasági termeléshez szükséges vagyonnal nem rendelkező, szociálisan hátrányos helyzetű személyek részére kínált lehetőséget a háztáji jellegű kistermelésre, az önellátás képességének erősítésére. A program fennállása óta az alapvető cél – a részt vevő háztartások gazdasági önállóságának erősítése és életminőségének javítása – jelentősen megváltozott, és a program működési feltételei is alapvetően átalakultak. Tanulmányunkban a Szociális Földprogram 25 évének rövid áttekintésére vállalkozunk azzal a céllal, hogy bemutassuk a program legfontosabb szakaszait és a változások jellemzőit