Tovább élünk, tovább dolgozunk?

Az elmúlt 20 évben valamennyi fejlett és feltörekvő országban látványosan nőtt a várható élettartam. A címben felvetett kérdésnek ellentmondani látszik a nyugdíjrendszerek esetleges változása, a nyugdíjkorhatár emelése ugyanis csak egy-két országban (pl. Dánia, Hollandia) követi a természetes folyamatokat. 35 OECD ország adatai alapján lineáris faktor modellel megvizsgáltuk a nők és férfiak várható élettartamát születéskor és 65 éves korban, és a kettő közti növekedést, mint élettartam nyereséget összevetettük a tényleges nyugdíjba vonulás értékeivel. Ez a faktor modell statisztikai értelemben jól illeszkedett, de az életmutatókból álló faktor és a nyugdíjfaktor két ortogonális tengelyt képez, azaz a fejlett országokban nem tudunk kapcsolatot kimutatni a magasabb várható élettartam és a nyugdíjkorhatár között. A feltörekvő régió országainál megállapíthatjuk, hogy 5 év várható élet-tartam növekedés indukál 1 év effektív nyugdíjkorhatár emelkedést. Az országok klasztereit vizsgálva szintén azt állapítottuk meg, hogy az élettartam hossza és a nyugdíjba vonulási kor nem feltétlenül mozog együtt

Fejezetek az idősödő társadalmak nyugdíjtudatosságáról [védés előtt]

Értekezésem a bevezető után 5 fejezetre tagolódik, melyekben az idősödő társadalmak egyik legfőbb jóléti kérdésével, a nyugdíjjal, elsősorban annak egyént érintő aspektusaival foglalkozom. Az életpálya kezdeti szakaszában, fiatalkorban induló nyugdíjtudatosság időskori kihatásait vizsgálom. Az értekezés új tudományos eredményei a következők: 1. A második fejezetben a halandóság, várható élettartam és nyugdíjkorhatár trendek elemzésével vezetem fel az értekezés témáját, irányítom rá az olvasó figyelmét az élettartam-kockázat kérdésére. Az elmúlt mintegy 20 évben valamennyi fejlett és feltörekvő országban látványosan nőtt a várható élettartam. Az OECD országokban a születéskor várható élettartam átlagosan 5 évvel növekedett 81 évre, míg a 65 éves korban várható élettartam 3,3 évvel 20 évre emelkedett. A jelentős növekményből adódó élettartam-kockázatot mind az állami nyugdíjrendszereknek, mind az egyénnek kezelni kell. A fejezetben rámutattam arra, hogy az élettartam növekmény szükségszerűen az aktív éveket kell, hogy gyarapítsa, ezért minden országban nőtt a – hivatalos és az effektív – nyugdíjkorhatár. Kétféle módszertan segítségével OECD és EU országokat is klasztereztem, hogy megállapítsam a halandóság, a várható élettartam és a nyugdíjkorhatár változók terében kialakuló természetes csoportokat. A különböző adatok és módszerek egyaránt arra engednek következtetni, hogy a történelmi és gazdasági különbségek világosan láthatók a fejlett és feltörekvő országok között az élettartam és nyugdíjazási kor mutatók alapján. 2. A harmadik fejezetben a visegrádi országok nyugdíjrendszereit mutatom be, különös tekintettel a nyugdíj-előtakarékossági formákra. Javaslatot teszek a négy ország példája alapján egy lehetséges nyugdíjreformra is. Kutatásaim alapján látható, hogy az öngondoskodás, nyugdíjtudatosság erősítése valamennyi vizsgált országban fontos szerephez jutott, de még korántsem lehetünk elégedettek az eredményekkel. Magyarországon az adókedvezményekkel ösztönzött előtakarékossági formák ugyan egyre népszerűbbek, de az egy főre vetített megtakarítási összeg még nem feltétlen biztosít kényelmes időskori megélhetést széles rétegek számára. Szlovákiában a II. pillér szabályainak gyakori változtatása, illetve a III. pillér magas költségszintje és alacsony adóhatékonysága miatt a nyugdíjcélú öngondoskodás nem eléggé vonzó a lakosság számára. Csehországban kialakult és egyszerű megtakarítási lehetőségeket kínál a III. pillér, ugyanakkor Lengyelországban bonyolult és szétaprózott a nyugdíj-előtakarékossági rendszer. Hazánkban égető szükség lenne az állami nyugdíjrendszer reformjára, mely biztosíthatná a hosszútávú fenntarthatóságát, méltányosságát és legfőképpen átláthatóságát az egyén számára. A hazai nyugdíjszakértők javaslatai és a visegrádi szomszédok jó gyakorlatai alapján egy lehetséges nyugdíjreform főbb elemeit is meghatározom. 3. A negyedik fejezetben magyar fiatalok nyugdíjvárakozásaival foglalkozom. A Corvinus egyetemen tanuló egyetemisták körében végeztem kérdőíves kutatást, melynek során feltártam, hogy a válaszadók többsége pesszimista várakozásokkal tekint 2 az állami nyugdíjrendszerre. Ez az eredmény kifejezetten fontos az öngondoskodási attitűd formálásában, hiszen a fiatalok előtt még nagyon hosszú megtakarítási időszak áll, és már most kellően bizalmatlanok az állami nyugdíjrendszer irányában. Ez a generáció szignifikánsan alulértékeli a várható nyugdíjhelyettesítési rátát, ugyanakkor – a jelenlegi tényadatokhoz képest – felülbecsüli a nyugdíjba menetel várható életkorát. A két vizsgált hipotézis tesztelésekor arra jutottam, hogy a pénzügy és nem pénzügy szakos hallgatók nyugdíjvárakozásai nem térnek el egymástól szignifikánsan, ugyanakkor a nemek között szignifikáns eltérés mutatkozott a nyugdíjazási kort illetően. 4. Az ötödik fejezetben az időskori szegénység és az öngondoskodás kapcsolatával foglalkozom 25 európai országban. Makró és mikróadatok felhasználásával a 65 év felettiek szegénységét befolyásoló tényezők és öngondoskodási szokásai alapján klaszterezéssel és skálatérképezéssel meghatároztam az országok egymáshoz viszonyított helyzetét. Arra jutottam, hogy a vizsgált 23 ország (Luxemburg és Bulgária outlierként viselkedik, ezért nem kerültek bevonásra a klaszterezésbe) három egymástól jól elkülöníthető klaszterre osztható, melyeknél az öngondoskodás és a szegénység mindenféle kombinációja előfordul. A „tudatos” országokban magas szintű öngondoskodás közepes mértékű időskori szegénységgel társul, az „élhető” országokban a bőkezű nyugdíjrendszer alacsony időskori szegénységet eredményez, ugyanakkor nem ösztönzi az öngondoskodást. A harmadik országcsoportban pedig a legalacsonyabb öngondoskodási hajlandóság relatíve magas időskori szegénységgel párosul. 5. A hatodik fejezet az európai nyugdíjasok általános életminőségének vizsgálatával foglalkozik. Az Európai Unió területén, így a hazánkban élő nyugdíjasok jóllétének vizsgálatára a SHARE (Survey of Health, Ageing and Retirement in Europe) kérdőíves adatbank 7. hullámából gyűjtöttem adatokat 24 európai ország lakóiról, 17.726 főt különböző szempontok szerint megvizsgálva. Adatelemzésemet a nyugdíjas életminőséget meghatározó öt legfontosabb téma köré építettem fel: (i) iskolázottság, (ii) egészség, (iii) befektetések és (iv) társ, majd ezek eredőjeként megvizsgáltam a (v) szubjektív boldogságot is. Eredményeim rámutatnak arra, hogy az általános időskori jóllétet elsősorban a végzettség és az ebből eredeztethető anyagi helyzet befolyásolja. Ezért szükséges, hogy kiemelt szerepet kapjon a pénzügyi tudatosság oktatása és elérhetősége minden korcsoport számára. Fő hozzájárulásom, hogy különböző adatállományok (OECD és EUROSTAT makróadatok, SHARE és primer adatfelvételen alapuló kérdőíves mikróadatok) széleskörű módszertani feldolgozásával igyekszem ráirányítani a figyelmet az idősödő társadalmak nyugdíjtudatosságának fontosságára. Az állami nyugdíjpillér mellett kiemelkedő jelentősége van az öngondoskodásnak, ehhez elengedhetetlenül fontos az élettartam-kockázat ismerete és megfelelő eszközökkel való kezelése. A nyugdíj-előtakarékosság egyfajta életmódként alkalmazandó, akkor hatásos, ha már az életpálya korai szakaszában, fiatalon elkezdi az egyén, és azt beépíti a mindennapi gondolkodásába. Az időskori életminőséget – ideértve a szegénységi kockázatokat – ennek az életmódnak az eredőjeként szükséges vizsgálni

Nyugdíjrendszerek és nyugdíj-előtakarékossági formák a visegrádi országokban

A tanulmány célja bemutatni a visegrádi országok nyugdíjrendszereit, felfedni a kötelező állami és a tőkefedezeti nyugdíj-előtakarékossági pillérek hasonlóságait és különbségeit. A V4-ek közös történelmi, földrajzi és gazdasági gyökereikre tekintettel természetesen összehasonlítható csoportnak tekinthetők, ezért esett a választásunk ennek a négy országnak a vizsgálatára. Megállapítottuk, hogy a kötelező állami nyugdíjbiztosítás minden országban viseli a rendszerváltás előtti sajátosságokat, bár azóta több reformintézkedés is történt. Magyarország, Szlovákia és Csehország kötelező, állami, PAYG rendszert tart fenn az időskori nyugdíjasjövedelmek gyűjtésére és kifizetésére, Lengyelországban néhány évvel ezelőtt tértek át az I. pillérrel az eszmei járulékkal meghatározott (NDC) rendszerre. Eltérő gazdasági és politikai indíttatásból mind a négy ország megpróbálkozott a kötelező DC II. pillérrel, de mára ezek marginális szerepűvé váltak, és sehol sem kötelezők. A III. pillér valamennyi visegrádi országban jelen van, Magyarországon és Csehországban megfelelő állami ösztönzők állnak az önkéntes megtakarítások mögött, míg Szlovákiában az önkéntes megtakarítások általános elterjedése még várat magára. Lengyelországban számos megtakarítási forma áll a nyugdíj-előtakarékoskodók rendelkezésére, talán éppen ez teszi nehézkessé a választást. A tanulmányban megvizsgáljuk a nyugdíjrendszerek és az időskori szegénység összefüggéseit, gondolatébresztésként egy következő tanulmányban való részletes kifejtéshez. = The aim of this study is to present the pension systems of the Visegrád countries, to reveal the similarities and differences between the mandatory public and funded pension pillars. Given their common historical, geographical and economic roots, the V4 can naturally be considered a comparable group, that is why we have chosen to study these four countries. We found that compulsory public pension provision bears some features from the period before the change of regime in all countries, although several reform measures have been introduced since then. Hungary, Slovakia and the Czech Republic maintain a compulsory, public, PAYG system for collecting and paying out old-age pension income, while Poland switched to a Pillar I defined contribution (NDC) system a few years ago. For different economic and political reasons, all four countries have tried mandatory DC Pillar II, but these have become marginal by now and are not mandatory anywhere. Pillar III is present in all Visegrad countries, with appropriate state incentives behind voluntary savings in Hungary and the Czech Republic, while Slovakia has yet to see widespread uptake of voluntary savings. In Poland, there are several forms of savings available to pension savers, thus making the choice quite difficult. In this article, we intend to examine the links between pension systems and poverty in old age, as a food for thought for a detailed discussion in a forthcoming study

Living Longer, Working Smarter, Ageing Well – Ízelítő a konferencián bemutatott kutatásokból - 1

A Living Longer, Working Smarter, Ageing Well nemzetközi konferencia a Budapesti Corvinus Egyetem EFOP-3.6.2-16-2017-00017 „Fenntartható, intelligens és befogadó regionális és városi modellek” projekt III/1. Halandó alprojektjének szervezésében valósult meg 2020. május 18-19- én (a COVID-19 veszélyhelyzetre tekintettel online platformon). A konferenciaelőadásokat három szekcióba rendeztük: • az első szekcióban (Ageing, Mortality and Pension) 6 előadást hallgathatott meg a közönség, • a második szekcióban (Labour Market) 3 előadó mutatta be kutatását, végül • a harmadik szekcióban (Well-being) 4 előadás színesítette a két napos programot. Négy meghívott előadó vett részt a konferencián, akik különböző országokból – sőt különböző földrészekről – hoztak érdekes kutatásokat az egyes szekciókba. Az „Ageing, Mortality and Pension” szekcióban hallottuk Ronald Richman, dél-afrikai kutató előadását a Lee-Carter mortalitás előrejelző modell és a gépi tanulás összefüggéseiről, valamint Jan Gogola, cseh-szlovák kutató munkáját a visegrádi országok várható élettartam növekedésének lassulásáról. Jolanta Perek-Białas, lengyel professzor a „Labour Market” szekcióban mutatta be kutatását a hoszszabbodó várható élettartammal együtt járó munkaerőpiaci nehézségekről, idősödő munkavállalók diszkriminációjáról. Ugyanebben a szekcióban hallottuk Arkadiusz Wiśnowski, NagyBritanniában élő lengyel kutató újító tanulmányát az európai migráció becsléséről. Összefoglaló cikkünkben a konferencián elhangzott előadások alapján adunk ízelítőt az egyes témákból, mellyel nem titkolt szándékuk felhívni az olvasó figyelmét előadóink jelen kötetben megjelenő tanulmányaira

Spatial variation of PM2.5, PM10, PM2.5 absorbance and PMcoarse concentrations between and within 20 European study areas and the relationship with NO2 - Results of the ESCAPE project

n/

Variation of NO2 and NOx concentrations between and within 36 European study areas: Results from the ESCAPE study

n/