Beszélőváltások során használt diskurzusjelölők a magyar spontán beszédben

A spontán beszédre irányuló vizsgálatok rámutattak, hogy a beszélőváltási szándékot, illetve magát a szóátadást és szóátvételt a beszélők többféleképpen képesek kifejezni: pragmatikai, szemantikai, fonetikai és szintaktikai eszközökkel és ezek kombinációival (pl. Sacks et al. 1974, Stephens – Beattie 1986, Németh 2007-2008, Bata 2009, Lerch 2011). A tanulmány az e célból használt diskurzusjelölők (pl. na, de, úgyhogy, tehát) gyakoriságát és típusait vizsgálja meg a BEA adatbázis 20 különböző társalgásában (20–70 év közti adatközlők, 10 nő–10 férfi), a következő kérdésekre keresve a választ: Milyen arányban használnak a beszélők diskurzusjelölőket a beszélőváltások során szóátadási és -átvételi céllal? Igaz-e, hogy a magyar nyelvben a pragmatikai eszközökkel történő beszélőváltás csak kismértékben figyelhető meg más eszközök használatához képest (vö. Lerch 2011)? Milyen egyéb funkciókat hordoz(hat)nak a szóátadási és szóátvételi szándék mellett ezek a nyelvi elemek? Mennyire meghatározó az előbbi funkciójuk egyéb diskurzusirányító szerepeik mellett

„Töltelékelem” vagy új nyelvi változó? A hát, úgyhogy, így és ilyen újabb funkciójáról a spontán beszédben.

Beszédtervezési funkciók esetében feltételezhető, hogy az adott nyelvi egység véletlenszerűen fog a társalgás során felbukkanni, míg ha valamiféle szisztematikusság jelentkezik az előfordulásában (pl. gyakrabban tűnik fel egyes szerkezetek előtt), akkor más szerepe is lehet, akár egy új nyelvi változó megjelenését is tükrözheti (Tagliamonte 2005). Mint egy korábbi, a spontán beszélt nyelvre vonatkozó vizsgálat (Dér–Markó 2007) rámutatott, a hát mellett az így, az ilyen és az úgyhogy is igen gyakori diskurzusjelölő a magyarban. Ám míg az előbbi funkciói viszonylag jól megadhatók, kérdés, hogy mi a helyzet a másik három elem esetében. Vizsgálatomban, melynek anyagát a BEA adatbázis húsz, 20 és 70 év közötti adatközlőjének csaknem 4 órányi spontán beszéde képezi, az említett elemek előfordulási gyakoriságát és megjelenési pozícióját vizsgálva igyekszem választ kapni arra a kérdésre, hogy vajon „csak” beszédtervezési feladatok ellátására valók, vagy más lehetséges funkciójuk is van