Beszédtervezési funkciók esetében feltételezhető, hogy az adott nyelvi egység véletlenszerűen fog a társalgás során felbukkanni, míg ha valamiféle szisztematikusság jelentkezik az előfordulásában (pl. gyakrabban tűnik fel egyes szerkezetek előtt), akkor más szerepe is lehet, akár egy új nyelvi változó megjelenését is tükrözheti (Tagliamonte 2005). Mint egy korábbi, a spontán beszélt nyelvre vonatkozó vizsgálat (Dér–Markó 2007) rámutatott, a hát mellett az így, az ilyen és az úgyhogy is igen gyakori diskurzusjelölő a magyarban. Ám míg az előbbi funkciói viszonylag jól megadhatók, kérdés, hogy mi a helyzet a másik három elem esetében. Vizsgálatomban, melynek anyagát a BEA adatbázis húsz, 20 és 70 év közötti adatközlőjének csaknem 4 órányi spontán beszéde képezi, az említett elemek előfordulási gyakoriságát és megjelenési pozícióját vizsgálva igyekszem választ kapni arra a kérdésre, hogy vajon „csak” beszédtervezési feladatok ellátására valók, vagy más lehetséges funkciójuk is van
