Lymphomák molekuláris pathológiai diagnosztikája = Molecular diagnosis of lymphomas

Magyarországon folliculáris lymphomák (FL) előfordulási aránya 15-20%. Áttekintettük 1990-1995-ig az Intézetünkben follicularis lymphomaként diagnosztizált eseteket. Vizsgáltuk a szövettan, az immunhisztokémia, az immunglobulin génátrendeződés és a bcl-2 transzlokáció diagnosztikus értékét. Megállapítottuk, hogy a szövettan önmagában nem elegendő. Az esetek 90%-a megoldható immunhisztokémia segítségével, míg az esetek 10%-ában a molekuláris vizsgálatok szükségesek. A FL-ás betegek többségében reziduális keringő tumorsejtek miatt relapsus alakul ki. Komplett molekuláris remisszió után a kiújulás kockázata kisebb. Kidolgoztunk egy új, valós idejű PCR módszeren alapuló technikát, ami a FL-ra jellemző MBR/JH transzlokáció kimutatására és a keringő tumorsejtek mennyiségének meghatározására is alkalmas. Lehetővé teszi különböző klónok összehasonlítását. Az eljárás gyors, egyszerű és költséghatékony. Segítségével a FL-ás betegek követése és ellátása javítható. Az extranodalis marginalis zóna lymphoma az alacsony malignitású lymphomák egyik típusa. Korai fázisban a lymphoma visszafejlődhet Helicobacter pylori eradikáció hatására. Később erre rezisztenssé válik a daganat, számos genetikus és epigenetikus hatás következtében. Kidolgoztunk egy FISH módszeren alapuló diagnosztikus algoritmust, amivel ezen genetikai eltérések közül IgH és API2-MALT1 transzlokáció kimutatásával megjósolható a várható terápiás hatás és a tumor viselkedése. | In Hungary follicular lymphoma (FL) comprising about 15-20%. Our aim was to survey and revise FLs that had been diagnosed in our Institute from 1990 to 1995. We studied the diagnostic relevance of histology, immunohistochemistry and the detection of immunoglobulin heavy chain (IgH) and bcl-2 gene rearrangements. The histology alone is not sufficient to make a correct diagnosis. 90% of our cases were solvable with the help of immunohistochemistry and in 10% of the cases the diagnosis was partly based on the molecular pathology results. The majority of the FL patients will relapse due to the residual tumour cells. Complete molecular remission is associated with reduced risk of recurrence. We developed a new real-time polymerase chain reaction assay applicable for simultaneous quantification and characterization of the specific MBR/JH fusion in FLs. This method allows efficient detection of tumour cells in bone marrow and peripheral blood and their comparison with the original tumour clone in the lymph node. Our method is fast, easy and cost effective. Extranodal marginal zone lymphoma is a distinct low grade lymphoma. In the early phase MALT lymphomas can regress by H. pylori eradication. It becomes resistant in the later phase that is characterized by a number of genetic and epigenetic abnormalities. We performed FISH analysis to detect these translocations and get more information about the prognosis of the lymphomas. We used IgH and API2-MALT1 split signal probes (Dako)

A primer mediastinalis lymphomák standard R-CHOP immun-kemoterápiás kezelése = Standard CHOP immuno-chemotherapy of primary mediastinal lymphomas

A primer mediastinalis lymphoma (PMBCL) az agresszív diffúz nagy B-sejtes lymphomák (DLBCL) közé tartozó, ritka, jellegzetes klinikai képpel járó megbetegedés. A betegségre a mediastinalis lokalizáció, a gyors növekedési tendencia, a környező szövetekbe, szervekbe való infiltratív terjedés jellemző. A betegek kétharmada fiatal nő. Retrospektív vizsgálatok alapján az úgynevezett harmadik generációs kezelések (procarbazin-prednisolon-doxorubicin-cyclophosphamid-etoposid-cytosin-arabinosid-bleomycin-vincristin-methotrexat [ProMACE-CytaBOM], methotrexat-doxorubicin-cyclophosphamid-vincristin-prednisolon-bleomycin [MACOP-B], etoposid-doxorubicin-cyclophosphamid-vincristin-prednisolon-bleomycin [VACOP-B]) a korábbi standard cyclophosphamid-doxorubicin-vincristin-prednisolon (CHOP) kezelésnél hatékonyabbnak bizonyultak. Célok: A szerzők célja annak megállapítása, hogy a standard CHOP-kezeléshez adott anti-CD20 monoklonális antitest, a rituximab, javítja-e a kezelés hatékonyságát, a korábban általuk alkalmazott CHOP és harmadik generációs kezeléssel összevetve. Módszerek: 2002. október és 2004. december között 20 újonnan diagnosztizált, kezeletlen PMBCL-s beteg rituximab-CHOP (R-CHOP) kezelését kezdték. Az eredményeket a korábbi években CHOP (n = 9), illetve ProMACE-CytaBOM kombinációval (n = 15) kezelt 24 beteg eredményével hasonlították össze. Eredmények: Az átlag 64,6 hónapos követési idő során az ötéves teljes túlélés (OS) az R-CHOP-csoportban a CHOP-vel kezeltekéhez képest szignifikánsan kedvezőbbnek bizonyult (79,4% vs. 33,3%; p = 0,026). A kis esetszám miatt azonban az ötéves eseménymentes (EFS: 70,0% vs. 33,3%; p>0,05), betegségmentes (DFS: 70,0% vs. 33,3%; p>0,05) és relapsusmentes túlélésben (RFS: 93,0% vs. 100%; p>0,05) statisztikai különbség a nagy számszerű eltérés ellenére sem volt kimutatható. Az R-CHOP- és a ProMACE-CytaBOM kezelés adatait összevetve, hasonló eredményeket kaptak, statisztikai különbség közöttük nem volt kimutatható (OS: 79,4% vs. 80%; EFS: 70,0% vs. 60,0%; DFS: 70,0% vs. 60,0%; RFS: 93,0% vs. 82,0%; a p-érték minden esetben >0,05). Következtetések: A szerzők PMBCL-ben korábban nem kellő hatékonyságúnak tartott standard CHOP-kezelés rituximabbal történő kiegészítésével igen jó terápiás hatást értek el. A betegek az R-CHOP-kezeléseket jelentősebb mellékhatások és szövődmények nélkül, döntően „járó betegként” kapták. A DLBCL kezelésében standard R-CHOP-kezelés így a toxikusabb kezeléseket a PMBCL-ben is kiválthatja. Az eredmények a nemzetközi irodalmi adatokkal összevethetők. Orv. Hetil., 2011, 152, 735–742. | Introduction: Primary mediastinal lymphoma (PMBCL) is an aggressive diffuse large B-cell lymphoma entity. It is a rare disease with specific clinical symptoms. The tumor is predominantly localized in the mediastinum but grows rapidly and infiltrates the surrounding tissues and organs. Two thirds of the patients are young females. Previous studies showed that third generation treatments are more effective than former standard cyclophosphamide-doxorubicin-vincristine-prednisolone (CHOP) regimens. Aim: Authors’ goal was to assess whether adding the anti-CD20 monoclonal antibody, rituximab to the standard CHOP regimen improves the efficacy of the treatment compared to their previous results with CHOP and third generation chemotherapy regimens. Methods: Between October, 2002 and December, 2004 they have started the rituximab-CHOP (R-CHOP) treatment of 20 newly diagnosed, previously untreated PMBCL patients. Results were compared to the data of 24 patients receiving CHOP (n = 9) or procarbazin-prednisolone-doxorubicin-cyclophosphamide-etoposide-cytosin-arabinoside-bleomycin-vincristin-methotrexate (ProMACE-CytaBOM) (n = 15) treatment in the past. Results: During an average follow-up of 64.6 months, the 5-year overall survival (OS) rate was significantly higher in the R-CHOP group compared to the CHOP treatment (79.4% vs. 33.3%; p = 0.026). However, due to the low number of cases, significant statistical difference could not be demonstrated in the 5-year event-free survival (EFS: 70.0% vs. 33.3%; p>0.05), disease-free survival (DFS: 70.0% vs. 33.3%; p>0.05) and relapse-free survival rate (RFS: 93.0% vs. 100%; p> 0.05), despite of the remarkable numeric difference. When comparing the 5-year survival rates of R-CHOP and ProMACE-CytaBOM treatments, the results were very similar without any significant statistical difference between the two types of treatment (OS: 79.4% vs. 80%; EFS: 70.0% vs. 60.0%; DFS: 70.0% vs. 60.0%; RFS: 93.0% vs. 82.0%; p> 0.05 in all cases). With adding rituximab to CHOP treatment, which was previously considered an insufficient treatment on its own, authors have obtained as good results in treating PMBCL as with third generation regimens. Patients have received the R-CHOP treatments without major side effects and mainly as out-patients. Conclusions: Standard R-CHOP treatment could therefore replace the more toxic third generation regimens in PMBCL as well. The data are comparable with those reported in the international literature. Orv. Hetil., 2011, 152, 735–742

Catalytic mechanism of alpha-phosphate attack in dUTPase is revealed by X-ray crystallographic snapshots of distinct intermediates, 31P-NMR spectroscopy and reaction path modelling.

Enzymatic synthesis and hydrolysis of nucleoside phosphate compounds play a key role in various biological pathways, like signal transduction, DNA synthesis and metabolism. Although these processes have been studied extensively, numerous key issues regarding the chemical pathway and atomic movements remain open for many enzymatic reactions. Here, using the Mason-Pfizer monkey retrovirus dUTPase, we study the dUTPase-catalyzed hydrolysis of dUTP, an incorrect DNA building block, to elaborate the mechanistic details at high resolution. Combining mass spectrometry analysis of the dUTPase-catalyzed reaction carried out in and quantum mechanics/molecular mechanics (QM/MM) simulation, we show that the nucleophilic attack occurs at the alpha-phosphate site. Phosphorus-31 NMR spectroscopy (31P-NMR) analysis confirms the site of attack and shows the capability of dUTPase to cleave the dUTP analogue alpha,beta-imido-dUTP, containing the imido linkage usually regarded to be non-hydrolyzable. We present numerous X-ray crystal structures of distinct dUTPase and nucleoside phosphate complexes, which report on the progress of the chemical reaction along the reaction coordinate. The presently used combination of diverse structural methods reveals details of the nucleophilic attack and identifies a novel enzyme-product complex structure

Diabetes és rákkockázat az onkológus szemszögéből = Diabetes and risk of tumors: oncologic considerations

A 2-es típusú cukorbetegség és a rosszindulatú daganat világszerte igen gyakori betegség. A két betegség incidenciája folyamatos növekedést mutat, mindkettő súlyos népegészségügyi problémát jelent. Populációs szintű epidemiológiai vizsgálatok szerint a 2-es típusú diabetes és a malignus daganat együttes előfordulása gyakoribb, mint azt a két betegség életkorra korrigált incidenciája és prevalenciája indokolná. Az epidemiológiai vizsgálatok és metaanalízisek arra utalnak, hogy a 2-es típusú diabetes növeli bizonyos daganatok kockázatát és daganatspecifikus mortalitását. A két betegség közötti kapcsolatra utalnak az egymást átfedő kockázati tényezők, amelyek közül az obesitas kiemelt szerepet játszik. A 2-es típusú diabetes mellitusban több olyan biológiai folyamat zajlik, ami magyarázhatja a 2-es típusú diabetes daganatrizikót növelő hatását. In vitro vizsgálatok, állatkísérletek és humán adatok alapján a hyperinsulinaemia mitogén hatása lényeges a 2-es típusú diabetes és daganatrizikó összefüggésében. Az utóbbi évek vizsgálatai szerint a 2-es típusú diabetes kezelési módszerei, az alkalmazott antidiabetikus gyógyszerek, gyógyszer-kombinációk is módosítják a daganatrizikót. A legtöbb adat arra utal, hogy a metformin mérsékli, az inzulinszekretagóg szerek mérsékelten növelik a daganat kockázatát. A metformin daganatsejtvonalakon csökkenti a sejtproliferációt és apoptózist indukál. Az endogén és az exogén (kezeléssel indukált) hyperinsulinaemia mitogén hatású lehet és fokozza a daganatkockázatot. Néhány humán vizsgálat a glargin analóg inzulin daganatkockázatot növelő hatásáról számolt be. Ezen vizsgálatok felépítésének, adatbázisának és statisztikai értékelésének hibái a vizsgálatok eredményét kétségessé teszik. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján a 2-es típusú diabetes kezelésének fő célja az optimális anyagcserehelyzet biztosítása és a kitűzött anyagcsere-célértékek elérése és fenntartása az alkalmazott farmakonok segítségével. A kezelési módszer, az alkalmazott gyógyszer kiválasztását átlagos diabeteses beteg esetén a mitogén potenciálra vonatkozó vizsgálatok eredménye egyelőre nem befolyásolhatja. Fokozott daganatkockázat esetén azonban bizonyos megfontolások kívánatosak, és onkológiai szempontok is mérlegelendők. A 2-es típusú diabetes kezelése és a daganatkockázat-változás összefüggésének megítélése további jól tervezett prospektív vizsgálatokat igényel. Orv. Hetil., 2011, 152, 1144–1155. | Type 2 diabetes mellitus and malignant tumors are frequent diseases worldwide. The incidence of these two diseases is growing continuously and causes serious health care problem. Population based epidemiologic studies show that the coexistence of type 2 diabetes and malignant tumors is more frequent than expected by the age-corrected incidence and prevalence of each disease. Epidemiologic studies and meta-analyses show that type 2 diabetes increases the risk and tumor specific mortality of certain cancers. The overlapping risk factors of the diseases suggest a relationship between type 2 diabetes and malignant tumors, with a significant role of obesity as a major risk factor. In the pathophysiology of type 2 diabetes there are several biological processes, which may explain the higher cancer risk in type 2 diabetes. In vitro experiments, and in vivo animal studies show that the mitotic effect of hyperinsulinemia plays an important role in the relationship of cancer and type 2 diabetes mellitus. Recent studies show that the different treatment modalities, antidiabetic drugs and their combinations used for the treatment of type 2 diabetes can modify cancer risk. The majority of the data show that metformin therapy decreases, while insulin secretagog drugs slightly increase the risk of certain types of cancers in type 2 diabetes. Metformin can decrease cell proliferation and induce apoptosis in certain cancer cell lines. Endogenous and exogenous (therapy induced) hyperinsulinemia may be mitogenic and may increase the risk of cancer in type 2 diabetes. Human studies showed that the analogue insulin glargin increases the risk of certain cancers. As a result of conceptual weaknesses in study design, data collection, and statistical methods the results of these studies are questionable. According to present knowledge, obtaining and maintaining optimal metabolic target values with the appropriate choice of treatment modality is the aim of treatment in type 2 diabetes. Presently, study results showing elevated mitogenic potential with some antidiabetic treatment modalities are not taken into account, when considering the choice of antidiabetic treatment in type 2 diabetic patients. In the care of patients with increased cancer risk, oncologic considerations should be taken into account. Well designed, prospective, clinical studies would be necessary to demonstrate the possible correlation between treatment modalities of type 2 diabetes and change of cancer risk in type 2 diabetes mellitus. Orv. Hetil., 2011, 152, 1144–1155

A Szabad Demokraták Szövetségének választási kampánya és eredménye az 1990-es országgyűlési választásokon

Dolgozatomban a Szabad Demokraták Szövetsége 1990-es országgyűlési választási szereplését vizsgálom. Bemutatom a párt létrejöttének előzményeit, a felkészülést a kampányra, külön kitérve a jelöltállítás menetére, a közvéleménykutatási eredményekre, illetve magára a kampány felépítésére és végrehajtására. Külön fejezetben vizsgálom a párt által elért eredményeket, a listás és az egyéni körzetekre egyaránt kitérve. Összegzésként megpróbálom felvázolni azokat az okokat, amelyek miatt az SZDSZ elveszítette a választásokat.egyetemiPolitikatudományi TanszékB