A manipuláció művészete. A machiavellizmus kognitív és evolúciós alapjai

Az elmúlt évtizedben meglepő fordulatok következtek be a machiavellizmus kutatásában. Miközben az 1960-as, 1970-es évek klasszikus szociálpszichológiai kísérleteinek számos következtetése tarthatónak bizonyult, néhány esetben számottevő újraértelmezésekre került sor. A machiavellisták valóban racionálisan gondolkodó, „hidegfej8” emberek, de úgy tűnik, intenzív érzelmeket élnek át a társas kapcsolataikban, amelyeket viszont jól lepleznek, és ez segítheti a megtévesztés sikerességét. Minden előzetes elvárás ellenére rossz elmeolvasónak bizonyultak, de képesek lehetnek arra, hogy pontos megállapításokat tegyenek potenciális áldozataik tipikus jellemvonásairól, különösen olyan helyzetekben, amelyek lehetővé teszik a manipulációt. Vágynak az azonnali nyereségre, de képesek hosszú távon is gondolkodni, amennyiben rugalmasan igazítják döntéseiket a szituáció pillanatnyi állásához. Mindez összhangban lehet az ún. Machiavelli-intelligencia evolúciós hipotézisével, amely szerint a csalás és a manipuláció központi szerepet játszott a főemlősök — benne az ember — agyának növekedésében és kognitív képességeinek fejlődésében. A társak szisztematikus és eredményes manipulációja valóban erőteljes szelekciós erő lehetett a múltban, de ez valószín 8leg nem az elmeolvasás és intelligencia kidolgozásához vezetett (azt más evolúciós folyamatok végezhették), hanem a környezet specifikus jellemzőinek a pontos kiértékeléséhez, a csoporttársak árnyalt kategorizálásához és a rugalmas döntéshozatalhoz

Evolúciós stratégiák, kognitív mechanizmusok = Evolutionary strategies, cognitive mechanisms

A pályázat időszak alatt több kísérletet végeztünk, amelyek két fő kutatási területet ölelnek fel. Az elmeteóriával kapcsolatos kutatásunkban azt találtuk, hogy minél jobb elmeolvasó képességgel jellemezhető valaki, annál nagyobb hajlandóságot mutat a másokkal folytatott együttműködésre. Megállapítottuk ezen kívül, hogy a machiavelliánus személyek a kooperativitás viszonylag alacsony szintjét mutatják, de a manipulatív stratégiák meglepő módon nem függnek az elmeolvasó képességtől.. Jelenleg a kísérleti játékelmélet módszereit használjuk azoknak a döntéseknek a tanulmányozására, amelyeket az emberek reális társas szituációkban tesznek azzal kapcsolatban, hogy mikor tartják érdemesnek az együttműködést és mikor az önző viselkedést. A másik kutatási terület az ?arvonások, vonzerő és párválasztás? témakör eddig kevésé kutatott összefüggései közül igyekezett néhányat megvizsgálni. Az egyikben atzt találtuk, hogy az arcra vonatkozó esztétikai értékítéletek a perceptuális szűrők egyfajta hierarchiáján keresztül jönnek létre: több egymáshoz kapcsolódó, időben egymás után belépő, és egyre szűkülő hatású perceptuális mechanizmus lép működésbe az arc különböző fenotípusos markereinek jelzéseire. Egy másik kutatás azt mutatta ki, hogy a kísérleti személyek az átlagarcot tekintették a legvonzóbbnak az összes többi elrendezéshez képest, míg más arcvonások és területek meglepően csekély hatást gyakoroltak e személyek esztétikai ítéleteire. | During the last three years several researches have been made that focus on two experimental objects: One of the studies aims at investigating the effect of adult theory of mind on social relationships. We shown that machiavellianism is negatively associated with a readiness for cooperation: those persons who are more inclined to manipulate others show a lower degree of cooperation. Second, strong correlation was found between mindreading capacity and cooperative ability. This finding could be interpretated that the better mindreading capacity one has, the higher level of cooperation with others one shows. Recently, we use experimental games for examining decisions that individuals make about the possible payoffs of cooperative and noncooperative strategies under real-life circumstances. The other main study focused on certain relationships among facial traits, attractiveness, and mate choice. One of the experiments has revealed that estethical judgments regarding facial attractiveness are realized through a hierarchy of perceptual filters: each phenotypic marker activates one of specific perceptual mechanisms that are strongly related to each other and show a narrowing focus. Another experiment, using a unique procedure, shown that composite (average) faces were regarded as the most attractive, whereas the other facial traits and attributes had surprisingly weak effects of esthetical judgments

A machiavellisták érzelmi intelligenciája társas interakcióban

Munkánk során a machiavellista stratégia különböző aspektusait vizsgálatuk meg egy kártyajáték segítségével. Ez a kártyajáték a sokak által ismert „Svindli”, amely a másik sikeres megtévesztésén, illetve a másik megtévesztő szándékának a felismerésén és leleplezésén alapszik. Ezzel a játékkal igyekeztünk valós szituációt teremteni a megtévesztő és manipulációs stratégiák vizsgálatára. A résztvevőket a Mach IV teszt segítségével soroltuk alacsony, közepes és magas machiavellista kategóriákba. Egy időben mindhárom kategóriából egy-egy játékos játszott egymás ellen. Eredményeink azt mutatják, hogy a magas Mach-pontokkal jellemezhető játékosok gyakrabban leplezték le társaik valótlan bemondását („blöffjét”), mint az alacsonyabb pontszámú játékosok, miközben ügyesebben rejtették el saját érzelmeiket. A különbség valószínűleg nem a választott játékstratégiára vezethető vissza, inkább arra, hogy a machiavellisták egy életszerű és megtévesztésre lehetőséget adó szituációban jobban felismerik ellenfeleik érzelemkifejezéseit. Ez árnyalja és finomítja azt a képet, amely a korábbi, papír-ceruza teszteket használó vizsgálatokból származik, miszerint a machiavellistákra alacsony érzelmi intelligencia jellemző. A regressziós elemzés szerint a machiavellizmus befolyásolja a valótlan állítások leleplezésének relatív gyakoriságát (az ún. S indexet), ez utóbbi pedig hatást gyakorol a megszerzett nyeremény nagyságára

Elmeolvasás és machiavellizmus: A manipuláció szituatív feltérképezése

A sikeres manipuláció elméletileg magas szintű elmeolvasási képességet feltételez, ám az eddigi kutatások, amelyek a machiavellisták vizsgálatára irányultak, nem tudták bizonyítani ezt a tételt. Felmerül ezért a lehetőség, hogy a machiavellisták gyengébb kognitív szinten teljesítenek, mint ahogyan korábban gondolták. Ennek azonban ellentmondanak azok a kísérleti eredmények, amelyek szerint rendkívül sikeresen manipulálnak másokat, és ehhez felhasználják a társas szituáció résztvevőiről alkotott benyomásaikat is. Feltételeztük, hogy ez az ellentmondás feloldható, ha új megközelítésbe helyezzük a machiavellisták elmeolvasását. Vizsgálatunkban egy olyan új módszert használtunk, amely párbeszédekre építve valós társas kontextusokhoz hasonlító ingeranyagot mutat be, és fókuszba emeli a manipulatív taktikák alkalmazását is. Eredményeink alapján a machiavellisták jobban oldják meg a dialógusokra épülő történetek mentalizációs feladatait, mint a narratívákon alapuló történetekét. Emellett másoknál jobban teljesítenek a manipulatív jellegű történetek elmeolvasás-feladataiban, és kifejezett érzékenységet mutatnak a megtévesztés szándékosságának felismerésére. Mindezek tükrében új megvilágításba kerülhet a machiavellisták elmeolvasása

A tehetség eredete

Tanulmányunkban a tehetség két aspektusát elemezzük. Az egyik szinten arra a kérdésre keresünk választ, hogy milyen örökletes tényezők tehetők felelőssé a lángész kialakulásáért. Megállapítjuk, hogy a jelenlegi ku- tatások szerint a tehetség mögött nem fedezhetők fel specifikus gének, de lehetségesek olyan genetikai hatások, amelyek egyfajta emergens szerveződése teremti meg az alapját a lángész kialakulásának – természetesen a különböző környezeti hatásokkal kölcsönhatásban. A másik szintű elemzésben a tehetség evolúciós eredetére kérdezünk rá, és négy olyan humánspecifikus kognitív képesség kialakulását elemezzük, amelyek fontos sze- repet játszhatnak a szellemi kiválóság megjelenésében. Nevezetesen arra teszünk kísérletet, hogy megértsük az elmeolvasás, rugalmas gondolkodás, nyelv és kreativitás evolúciós létrejöttét. Ehhez olyan magyarázó model- leket veszünk igénybe, mint a Szociális Intelligencia, Machiavelli Intelligencia, Szexuális Szelekció és Fluid Intelligencia hipotézisek. E magyarázatok megerősítése további kutatásokat igényel

„Ki szép, ki jó?”* Az attraktivitás hatása a harmadik személyű büntetésre, jutalmazásra

Kutatásunkban egy általunk kifejlesztett kísérleti játékprogram, a harmadik személyű büntető- jutalmazó játék (Third-party Punishment and Reward Game, TPRG) segítségével vizsgáltuk az attraktivitás normafenntartó viselkedésre gyakorolt hatását. Korábbi vizsgálatok alátámasztják, hogy az észlelt vonzerő szoros kapcsolatban áll a megbízhatósági ítéletekkel: az attraktívabb embereket megbízhatóbbaknak tartják a kísérleti személyek (MULFORD, ORBELL, SHATTO és STOCKARD, 1998). A vonzó külsejű személyekkel szemben ugyanakkor magasabb elvárásokat is támasztunk. Amennyiben nem szolgálnak rá a beléjük vetett bizalomra, a vonzóként jellemzett csalók szigorúbb büntetésekre számíthatnak (WILSON és ECKEL, 2006). Vizsgálatunkban sztereotípia-konzisztens (attraktív együttműködő és nem attraktív csaló), valamint sztereotípia-inkonzisztens (attraktív csaló és nem attraktív együttműködő) helyzeteket alakítottunk ki, továbbá felmértük, hogy az egyes játékosok milyen érzelmeket váltottak ki a vizsgálati személyekből (düh, elégedettség). A vizsgálatban a Pécsi Tudományegyetem 115 hallgatója (58 nő és 57 férfi) vett részt, életkoruk szerint 18 és 31 év közöttiek (átlag = 21,2; SD = 2,12). Eredményeink alapján megállapítható, hogy a sztereotípia-inkonzisztens helyzetekben a kísérleti szemé- lyek intenzívebb érzelmeket éltek át, mely magasabb büntetések és jutalmazások kiszabásához vezetett. Ennek legvalószínűbb magyarázata a vonzó személyekkel szembeni magasabb elvárásokban keresendő

Az evolúciós pszichológia paradigma újragondolása: A továbblépés irányai

Az evolúciós pszichológia (EP) legnagyobb érdeme, hogy következetesen kifejtett formában mutatta be, hogy a darwini evolúcióelmélet alkalmas a pszichológiára mint tudományterületre vonatkozó metaelmélet szerepének betöltésére. Az irányzat által képviselt adaptácionista megközelítés mindmáig nagyszámú pszichológiai jelenségnek új szempontokon alapuló vizsgálatához és magyarázatához járult hozzá. Más tekintetben viszont az EP mint paradigma némileg egyoldalú maradt – ami részben a keletkezésének időszakában dominánsnak mutatkozó kognitív elméletek (így pl. Chomsky-féle innátista megközelítés, a Fodor képviselte modularizmus) feltételek nélküli elfogadására vezethető vissza. Az egyoldalúság kialakulásához az is hozzájárult, hogy az EP képviselői nem szenteltek kellő figyelmet a humángenetika, a fajok közötti összehasonlító pszichológia és a kulturális pszichológia terén zajló fejlődésnek. Az ebből adódó korlátokra és leegyszerűsítésekre az EP-vel szembeni kritikák már több alkalommal rámutattak. A kritika azonban önmagában nem jelent megújulást. Ebben a tanulmányban ezért az evolúciós pszichológiai megközelítés újraaktualizálásának lehetőségeit, a továbblépés irányait vesszük számba. A legújabb, a genetikai hatásokkal, az állati elme működésével vagy épp a pszichológiai különbségek kulturális hátterével kapcsolatos tudományos eredmények ugyanis lehetőséget kínálnak arra, hogy a Tinbergen négy kérdése által kijelölt területeken újragondoljuk és kiegészítsük az evolúciós pszichológia eredeti feltevéseit