Clock gene expression studies in human skin biopsies

7

Cassirer és Heidegger. Egy filozófiai vita hermeneutikai nézőpontból

Tanulmányom középpontjában egy 20. század eleji, fordulópontot jelentő filozófiai vita áll. Cassirer és Heidegger beszélgetése 1923-ban kezdődik és különböző formákban (pl. vita, recenzió, lábjegyzetek, kritikai utalások keretében) egészen Cassirer haláláig folytatódik. E kapcsolat legismertebb momentuma a két filozófus közötti davosi disputa, amelyre 1929. március 26-án került sor a második davosi nemzetközi konferencia csúcspontjaként. Az esemény – mely kollégák, barátok, hallgatók részvételével zajlott, majd később ismert gondolkodók sora idézte vagy kommentálta – máig prominens referenciapont az európai filozófiatörténet múltját és jövőjét átfogó vitákban. Tanulmányomban először az autenticitás problémáját előtérbe állítva, néhány filológiai szempont vázolok fel, melyek körvonalazása nem lényegtelen a vita megértése szempontjából. A második részben esettanulmányként e davosi disputa eseményét és tágabb kontextusát elemzem hermeneutikai nézőpontból: mindkét fél igazát tekintetbe véve. Végül röviden rekonstruálom, hogy mit tekinthetünk elméleti szempontból e diszkusszió fő karakterisztikájának, azaz, milyen tanulságai lehetnek e két filozófus nézőpontjának és az egymásra vonatkozó filozófiai kritikájuknak

Kritika és interpretáció

In my reply I reflect on Deodáth Zuh’s reading of the book The Truth of the Other. Papers in Honor of István M. Fehér. I elaborate my argument in three steps. First, I claim that Zuh, in his polemical discussion of the book, did not make clear its main philosophical goals; therefore, I provide a brief overview of the conception of book, by which I wish to demonstrate the divergence between the basic intention of the book and what the Reviewer’s reconstruction may take it to be. Second, I go on to argue supporting István M. Fehér’s contribution given in his interview, and I try to show why the Reviewer’s criticism is highly debatable. Finally, I intend to answer the objections of Zuh formulated against my article

Megértés a határokon: Sematizmus és világértelmezés Heidegger Kant-interpretációjában

A Megértés a határokon – Sematizmus és világértelmezés Heidegger Kant-értelmezésében című írás Heidegger 1927 és 1930 közötti időszakára koncentrál. E tematikán belül a szerző megpróbálja rekonstruálni, hogyan kerül a heideggeri Kant-interpretáció középpontjába a véges emberi lét világképző jellege, amely e megközelítésben a sematizmus működéseként írható le, s a világ fogalmán keresztül Heidegger miként kérdez rá a fenomenalitás határaira. A szerző értelmezésében Heidegger egész Kant-olvasatának középpontjában az emberi tapasztalásban működő sematizmus áll, de a sémákon keresztül Kant még a tapasztalati objektivitás lehetőségét vizsgálta, Heidegger „temporális“ sematizmusa ezzel szemben már a tapasztalat belső történetiségére helyezte a hangsúlyt. Arra kérdezett rá, hogy miként képes eddigi sémáinkat az idő feltörni és megváltoztatni? Más szóval, a sémákon keresztül Heidegger megpróbálja megvilágítani az aprioritás összefüggését a temporalitással. A szerző tézise szerint a kanti sematizmus e heideggeri újraértelmezésének nem csupán fundamentálontológiai célja volt, hanem éppen az a tendencia rejlett benne, amely kivezet a fundamentálontológiából, amennyiben a sematizmus kérdését Heidegger az ittlét metafizikájában gondolta tovább