Tanulmányom középpontjában egy 20. század eleji, fordulópontot jelentő filozófiai vita áll. Cassirer és Heidegger beszélgetése 1923-ban kezdődik és különböző formákban (pl. vita, recenzió, lábjegyzetek, kritikai utalások keretében) egészen Cassirer haláláig folytatódik. E kapcsolat legismertebb momentuma a két filozófus közötti davosi disputa, amelyre 1929. március 26-án került sor a második davosi nemzetközi konferencia csúcspontjaként. Az esemény – mely kollégák, barátok, hallgatók részvételével zajlott, majd később ismert gondolkodók sora idézte vagy kommentálta – máig prominens referenciapont az európai filozófiatörténet múltját és jövőjét átfogó vitákban. Tanulmányomban először az autenticitás problémáját előtérbe állítva, néhány filológiai szempont vázolok fel, melyek körvonalazása nem lényegtelen a vita megértése szempontjából. A második részben esettanulmányként e davosi disputa eseményét és tágabb kontextusát elemzem hermeneutikai nézőpontból: mindkét fél igazát tekintetbe véve. Végül röviden rekonstruálom, hogy mit tekinthetünk elméleti szempontból e diszkusszió fő karakterisztikájának, azaz, milyen tanulságai lehetnek e két filozófus nézőpontjának és az egymásra vonatkozó filozófiai kritikájuknak
