Hátrányos helyzetű cigány fiatalok középfokú oktatási intézményei és lehetőségei

Tanulmányomban bemutatom és elemzem azokat az intézményeket, amelyek a perifériális területen élő, hátrányos helyzetű cigány fiatalok iskolai és munkaerő-piaci esélyegyenlőségét hivatottak elősegíteni, elsősorban az általános iskola és a középiskola között kialakult mély szakadék különböző módszerekkel való áthidalásával. Az általunk vizsgált településen élők iskolai végzettségének, oktatási lehetőségeinek elemzésével, szerkesztett életútinterjúkon (1) keresztül vázolom az általam tipikusnak tartott, az oktatási rendszeren keresztülvezető mobilitási utakat

Közfoglalkoztatás és idősgondozás - szegénységre adott válaszok egy alföldi kisvárosban és tanyavilágában

Tanulmányomban egy alföldi kisváros szociálpolitikáját, annak intézményeit, munkatársainak szegénységhez való viszonyát és szegénységképét mutatom be. A kisvárosban és az azt körülölelő tanyavilágban élők többsége generációkon át mezőgazdaságból élő, szegény családok tagja. Az elmúlt években az önkormányzat és néhány egyház – a közfoglalkoztatás és az alacsony iskolai végzettséget igénylő, szociális szolgáltatások után járó források maximalizálása révén – számos olyan, munkahely-jellegű státust teremtett a településen, amely nagyon alacsony, de állandó jövedelmet biztosít. Ezeknek a kvázi-munkahelyeknek a megszervezése és működtetése nagyon drága és pazarló megoldás, emellett alapvetően az állami újraelosztástól való függőséget erősíti és konzerválja a szegénységet, ugyanakkor a munka világához való kapcsolódás látszatával, az egyházaknál a szervezeten belüli segítségnyújtás révén enyhíti a társadalomból való kirekesztettség érzetét

Etnikailag homogén (cigány) településeken élő közösségek belső differenciáltságának és tagoltságának vizsgálata = Differential social pattern in ghetto villages

A kutatás legfontosabb eleme két, eltérő gazdasági helyzetű térségben készített esettanulmány, ahol a vizsgált településeken a statisztikák alapján szinte csak és kizárólag munkanélküliek, inaktívak élnek, ahol a lakónépesség harmada gyermek; ezekkel a társadalmi jellemzőkkel írható le a gettó. A munkalehetőségek hiányával jellemezhető térség gettófalujában – a kényszerű migráció eredményeképpen – a falu mindennapi életének szervezésében nincsenek jelen azok a legtöbb szimbolikus és anyagi erőforrással rendelkezők, akik informálisan vagy formálisan munkát vállalnak az ország más részeiben. Ezzel szemben a prosperáló mezőgazdasági vidék perifériáján, ahol a térségen belül nyílik lehetőség a boldogulásra, az anyagilag megerősödő családok sem tudnak/akarnak elköltözni a településről, ezért a differenciálódás a településen belül zajlik. Így ma többé-kevésbé sikeres vállalkozók, tanítók is élnek a faluban, azaz a gettó – a többségi társadalom egész csoportot sújtó, erős előítélete és elutasító magatartása mellett – felépítette saját társadalmát. Míg az egyik esetben a helyi társadalmat gazdaságilag felesleges, gyenge érdekérvényesítő képességű szegények alkotják, akik még a helyi hatalmat, az azok által fenntartott közszolgáltatások minőségét és mennyiségét, sem tudják befolyásolni, a másik esetben egy erősen differenciált, saját intézményeket, önálló belső szabályok és elvek mentén működtető helyi társadalmat találunk. | The research contains two case studies carried out in two small regions characterized by different economic situations where, according to the statistics, only unemployed, inactive populations live and of which two thirds are children. These are the social features that generally characterize the “ghetto”. The first, the ghetto village of the region lacking employment possibilities is marked by the out-migration of those who would have the symbolic and material resources and could find formal or informal employment in other regions of the country. The second type, on the other hand, located at the margins of a prosperous agricultural region, provides employment possibilities in the vicinity of the village. Families accumulating some wealth are either incapable or unwilling to move out and, as a result, social stratification takes place within the village society. Today successful entrepreneurs, schoolteachers live in the village. Despite the strong prejudices and discrimination by the majority society impacting the whole local population, the village has constructed its own society. In the first case the local society is made up of economically superfluous population with weak interest promotion capacities. It is incapable of influencing the local authority and the quality of public services maintained by them. In the second case, the local society is strongly differentiated and stratified; it has its own institutions and internal rules and norms

Élet a pusztán

A magyar településhálózatban a tanyáknak 2 rendkívül differenciált formái alakultak ki a várostól való távolságuk, az ott élő családok mezőgazdasághoz való viszonya, társadalmi státusza alapján, amelyek az elmúlt évtizedek gazdasági- társadalmi átalakulásainak függvényében tovább differenciálódtak. Tanulmányomban a városhoz tartozó „pusztát” mint társadalmi teret vizsgálom. Arra keresem a választ, hogy a rendszerváltást követően milyen térbeli-társadalmi mozgások, gazdasági tevékenységek jellemzik ezeket a világokat, milyen egyéni stratégiákkal írható le a „pusztai lét”

Élet egy kisváros peremén

A folyamatosan változó, városvezetés és városlakók által képzett elkülönült terek térbeli különállásukkal a társadalmi távolságokat is leképezik. A kutatásunk terepéül szolgáló alföldi kisváros három bérlakástömbje közül a legalacsonyabb státuszú, 14 lakásos telep története a hajdani előkelő tiszti telepi múlttól a cigány gettóvá válásig ível. Abban, hogy a város e szociálisbérlakás-tömbje napjainkra nemcsak térben, hanem társadalmilag is peremhelyzetbe került, egyfelől a városban zajló telepfelszámolások és az ehhez köthető költöztetések, a város bérlakás-politikája és a szelektív lakáskiutalási rendszer, másfelől a marginalizálódó tömbben elinduló szelekciós folyamatok egyaránt szerepet játszottak. A többségi társadalom szemében társadalmilag és etnikailag homogénnek tűnő, a város lakói és intézményei által stigmatizált tömbben élők gazdasági stabilitását és boldogulási mintáit vizsgálva az itt élő családok rendkívül heterogén képet mutatnak. A legalább egy állandó keresettel rendelkező, gazdaságilag viszonylag stabilnak tekinthető családoktól a billenékeny anyagi helyzetűeken át az eladósodott, máról holnapra élő kilakoltatásra várókig sokféle helyzetben élő családot találunk. A hosszú évek, évtizedek óta egymás mellett élő családok között szoros, gyakran rokoni kapcsolatok szövődtek, amelyek segítik a mindennapi túlélést, de be is zárják a családokat e kapcsolatrendszerbe