A Juhdöglő-völgy Erdőrezervátum lignikol bazídiumos nagygombáinak taxonómiája és természetvédelmi helyzete = Taxonomy and conservation status of the lignicolous basidiomycetes in Juhdöglő-völgy Forest Reserve

A magyarországi hegységek közül a Vértes hazánk fungisztikai szempontból kevésbé vagy közepesen feltárt területei közé tartozik. A hegységből az első nagygombaadatokat tartalmazó publikációk egyike BOHUS (1939) munkája. Ezt követően sokáig nem végeztek szisztematikus fungisztikai felvételezéseket a Vértesben és többnyire csak szórványos adatokat publikáltak a hegységből. Az egyik ilyen jelentősebb munkát BABOS (1989) közölte, amelyben a Budapesti Természettudományi Múzeum Növénytárában elhelyezett agarikoid nagygombák, valamint néhány egyéb termőtestet képző gombacsoport (pl. Polyporus spp.) mintegy 1283 fajának adatait publikálta. A hegységből ismert szórványos adatok közül külön említést érdemel a fűrészporon vagy lombos fák faanyagán növő Pluteus variabilicolor Babos, amelynek leírása során BABOS (1978) a szárligeti gyűjtést jelölte ki típusnak (BP-FN 56936). RIMÓCZI (1994) az egész ország területéről származó 1340 gombafaj 5537 termőhelyi adatát ismertető munkájában szintén szerepelnek a Vértes térségéből dokumentált (pl. Csákvár) adatok. KOSZKA (2011, 2014) több mint egy évtizedes szisztematikus feltáró munkát végzett a hegységben, különösen a Vértes déli részén, amely során közel 550 terepnap alatt összesen 490 nagygombafajt mutatott ki. A hegységben található két erdőrezervátumban (Juhdöglő-völgy Erdőrezervátum és Meszes-völgy Erdőrezervátum) viszont ez ideig még nem végeztek szisztematikus fungisztiakai vizsgálatokat, ezért mind a Vértes, mind Magyarország fungájának minél teljesebb megismerése céljából célszerűnek látszott a holt faanyagban gazdagabb Juhdöglő-völgy Erdőrezervátum nagygombáinak több éven át tartó felmérése. Jelen munkában a nagygombák közül kifejezetten a faanyagon élő és szisztematikai szempontból a bazídiumos gombák közé tartozó taxonok feltárására koncentráltam

"Össze-vissza kuszálva van ismét minden párt vezéreszme nélkül" : a budapesti ügyvédi kar szervezetei és belső konfliktusai a dualizmus derekán

The primary goal of this study is to present the internal power struggles among the lawyers of Budapest in the late 19th and early 20th centuries through the relationship between the Budapest Bar Association (Budapesti Ügyvédi Kamara) established in 1875 and the Budapest Circle of Lawyers (Budapesti Ügyvédi Kör) created in 1881. While according to certain reports the Circle had total control over the leadership of the Bar Association, others believed that the latter, which had much more authority, should have its jurisdiction reviewed and modified instead. The fact that lawyers felt the need to form a new organisation only a few years after the creation of the bar system is evidence that Bar Association had significant professional shortcomings. The essay examines this internal conflict, and what lawyers thought of personnel issues. This can help us figure out what roles professional organizations played in addition to individuals in professionalisation and representation

Generic concepts and taxonomic uncertainties in the family Meruliaceae (Polyporales, Basidiomycota)

The most recent phylogenetic studies demonstrated that the phlebioid clade forms three different lineages, which are accepted as Irpicaceae, Meruliaceae and Phanerochaetaceae in family rank. The family name Meruliaceae (= Climacodontaceae, = Phlebiaceae) was proposed by Petter Adolf Karsten in 1881 and published validly by Carleton Rea in 1922, based on Merulius as generic type. The family contains wood-inhabiting white-rot species, which microscopically characterised in general by the monomitic hyphal system with clamp-connections, the smooth, hyaline, thin-walled spores and the presence of cystidia. The annual resupinate basidiocarp form is dominated in the family, with corticioid (e.g. Lilaceophlebia), phlebioid (e.g. Merulius, Phlebia spp.), odontioid (e.g. Crustodontia, Scopuloides), hidnoid (e.g. Climacodon, Hydnophlebia, Mycoacia, Mycoaciella, Sarcodontia) or poroid (e.g. Luteoporia, Phlebiporia) trama. Furthermore, besides the resupinate basidiocarps, the pileate form also occurs in certain poroid genera (e.g. Aurantiopileus, Aurantiporus). Due to the results of the phylogenetic studies on the phlebioid clade, the former generic concepts based on morphological observations had to be revised in some cases. Based on multigene phylogenetic analyses, it seems that certain large genera (e.g. Ceriporia, Ceriporiopsis, Phanerochaete and Phlebia) created by morphological observations are polyphyletic and the species classified in these genera can be found in Meruliaceae as well as in other families within the order Polyporales. Therefore, the correct taxonomic status of many species in the phlebioid clade is uncertain and an extensive molecular sampling is necessary to establish sound generic concepts in the Meruliaceae. In this presentation (i) we aimed to discuss the taxonomic uncertainties and unsolved problems in the family Meruliaceae. Furthermore, based on morphological and phylogenetic perspectives (ii) we aimed to investigate the legitimacy of certain genus names, which formerly placed in the Meruliaceae: e.g. Amaurohydnum; and in addition (iii) we reported the description of a new polypore genus, typified on Aurantiporus alborubescens (≡ Phaeolus alborubescens) evidenced by morphological characteristics and multigene phylogenetic analysis

Erdőgazdálkodási javaslatok a nagygombák funkcionális és faji sokféleségének megőrzésére = Conservation of macrofungal biodiversity in managed forests - recommendations for management

Az alábbi tanulmány az erdei nagygombaközösségek sokféleségét befolyásoló erdőgazdálkodási gyakorlatok hatásait foglalja össze. A nagygombák erdőgazdálkodási szempontból fontos funkcionális csoportjainak (a fán élők, a mikorrhizaképzők és az avarbontók) ismertetése után számba vesszük azok erdei életközösségekben betöltött ökológiai szerepeit. Külön részletezve a hazai nagygombaközösségek számára előnyös és hátrányos következményeiket, kitérünk a hagyományos (vágásos) erdőgazdálkodási gyakorlat során előnyben részesített fafajok, faállomány-szerkezetek, a hátrahagyott holtfakészlet, a kitermelt faanyag közelítési, előkészítési és mozgatási módjainak, illetve az erdészeti beavatkozások időpontjainak, valamint térbeli és időbeli kiterjedtségének hatásaira. Olyan alternatív, a gombaközösségek és a különböző, hagyományos erdőgazdálkodási üzemmódok szempontjából egyaránt felvázolt gazdálkodási lehetőségeket is bemutatunk, amik a természetes bolygatási rendszert tükrözik, de a gyakorlatban is könnyen kivitelezhetők, és elősegítik az erdei nagygombaközösségek sokféleségének hatékony, tartamos védelmét. | In this chapter, the effects of forest management practices on macrofungal biodiversity are discussed. The fundamental role of wood-inhabiting, mycorrhizal and terricolous saprotrophic macrofungi in forest ecosystems and the mechanisms by which they function are reviewed; macrofungal guilds with considerable importance for forest management are listed. The positive and negative effects of the traditional (mainly shelterwood) Hungarian silviculture practices to macrofungal biodiversity are detailed separately. Special considerations were taken as for the effects of the preferred tree taxa, stand structure, dead wood properties, logging, skidding and log preparation characteristics, as well as the spatio-temporal severity and timing of management practices. In both the macrofungal and the silvicultural points of view, alternative forest management practices that are achievable in practice, but mimic the natural disturbance regime are listed to promote a sustainable conservation for macrofungal biodiversity

DNA barcoding of wild Ganoderma specimens and cultivated strains in Hungary

The cosmopolitan polypore genus Ganoderma (Polyporales, Basidiomycota) has an enormous economic value, due to the caused diseases on different tree plantations (e.g. G. boninense in oil palms) and the medicinal properties of certain species (e.g. G. applanatum, G. lingzhi and G. sinense). The cultivated Ganoderma strains used by Hungarian growers originate both from selected wild strains or more often taxonomically not evaluated isolates with uncertain origin. However, based on morphological characteristics, the species concepts in the genus lack consensus, and the taxonomy of many Ganoderma taxa is thus problematic. Therefore, in addition to the morphological examination, suitable molecular methods have recently been required to the taxonomically correct identification of the wild Ganoderma species and cultivated strains in many cases. DNA barcode is a widely accepted tool for species identification and authentication of commercial products containing Ganoderma species. Among the tested fungal DNA barcoding markers, the application of the internal transcribed spacer (ITS) is the most commonly used and it was formally proposed as the primary fungal barcode marker. Besides the ITS, several other DNA barcoding markers were used by different authors to clarify taxonomic difficulties in Ganoderma: e.g. β-tubulin, LSU, rpb1, rpb2, Tef1-α or the mtSSU rDNA sequence. Formerly, the Hungarian Ganoderma species (viz. G. adspersum, G. applanatum, G. carnosum, G. cupreolaccatum, G. lucidum and G. resinaceum) were briefly studied by Papp and Szabó (2013, in Acta Silv. Lign. Hung. 9: 71–83.), however, based on solely morphological charactersitics. In this study we aimed (i) to generate DNA barcoding sequences for all wild Ganoderma species observed in Hungary; furthermore, (ii) to investigate and evaluate the Hungarian cultivated strains labelled as “G. lucidum” and the Ganoderma spp. isolates preserved in culture collections, based on DNA barcoding sequence analysis. Supported by the ÚNKP-17-4 New National Excellence Program of the Ministry of Human Capacities