4 research outputs found
On the role of 4-hydroxynonenal in health and disease
AbstractPolyunsaturated fatty acids are susceptible to peroxidation and they yield various degradation products, including the main α,β-unsaturated hydroxyalkenal, 4-hydroxy-2,3-trans-nonenal (HNE) in oxidative stress. Due to its high reactivity, HNE interacts with various macromolecules of the cell, and this general toxicity clearly contributes to a wide variety of pathological conditions. In addition, growing evidence suggests a more specific function of HNE in electrophilic signaling as a second messenger of oxidative/electrophilic stress. It can induce antioxidant defense mechanisms to restrain its own production and to enhance the cellular protection against oxidative stress. Moreover, HNE-mediated signaling can largely influence the fate of the cell through modulating major cellular processes, such as autophagy, proliferation and apoptosis. This review focuses on the molecular mechanisms underlying the signaling and regulatory functions of HNE. The role of HNE in the pathophysiology of cancer, cardiovascular and neurodegenerative diseases is also discussed
Aortoiliacalis stenoocclusiv betegség fedett sztentekkel végzett endovascularis ellátásával szerzett kezdeti tapasztalataink
BevezetĂ©s: A komplex aortoiliacalis stenoocclusiv betegsĂ©gek kezelĂ©sĂ©nek megoldását hagyományosan a nyitott műtĂ©ti technikák jelentik. Napjainkban azonban a kisebb perioperatĂv megterhelĂ©ssel járĂł endovascularis vagy hibrid beavatkozások – mint pĂ©ldául a fedettsztent-implantáciĂł – is megoldáskĂ©nt szolgálhatnak, amelyekkel akár aortobiilia-
calis, akár aortobifemoralis áthidalások kiválthatók.
Célkitűzés: A vascularis centrumunkban végzett ortoiliacalis fedett sztent implantációk korai eredményeinek elemzése.
MĂłdszer: A 2019. november 1. Ă©s 2021. szeptember 30. között prospektĂven regisztrált, konszekutĂv, aortoiliacalis
fedett sztent implantáciĂłján átesett betegek adatainak retrospektĂv elemzĂ©sĂ©t vĂ©geztĂĽk. RögzĂtettĂĽk a betegek de-
mográfiai Ă©s preoperatĂv egĂ©szsĂ©gĂĽgyi adatait, a perioperatĂv szövĹ‘dmĂ©nyeket, emellett a pre- Ă©s posztoperatĂvan megállapĂtott Rutherford-stádiumot Ă©s boka-kar indexet. Vizsgálatunk elsĹ‘dleges vĂ©gpontja a perioperatĂv mortalitás, illetve az egyĂ©ves tĂşlĂ©lĂ©s Ă©s elsĹ‘dleges nyitva maradás, mĂg másodlagos vĂ©gpontja a boka-kar index, illetve a Rutherford-stádium változásának Ă©s az amputáciĂłs rátának a megállapĂtása volt. ElemzĂ©sĂĽnkhöz Kaplan–Meier-analĂzist Ă©s Wilcoxon-fĂ©le ’signed-ranked’ tesztet használtunk.
Eredmények: Vizsgálatunkba 36 beteget vontunk be. Az átlagos utánkövetési idő 12 ± 6,9 hónap volt. 72,2%-ban
(n = 26) TASC C–D klasszifikációjú aortoiliacalis elváltozás miatt végeztünk beavatkozást, 44%-ban (n = 16) kritikus
alsó végtagi ischaemia miatt, 64%-ban (n = 23) percutan punkcióból. A kórházban töltött napok száma átlagosan
5 ± 7 nap volt. PerioperatĂv vĂ©rzĂ©ses szövĹ‘dmĂ©ny 4 (11,1%), reoperáciĂł 6 (16,6%) esetben fordult elĹ‘. PerioperatĂv
halálozás nem törtĂ©nt. Az egyĂ©ves tĂşlĂ©lĂ©s 94,3%, az elsĹ‘dleges nyitva maradás 91,4% volt. A betegek posztoperatĂv Rutherford-stádiuma (3. [2.] vs. 1. [1.]; p<0,001) Ă©s boka-kar indexe (0,4 [0,55] vs. 1 [0,4]; p<0,001) szignifikánsan javult a preoperatĂvhoz kĂ©pest. Nem tervezett major amputáciĂłt nem vĂ©geztĂĽnk.
Következtetés: Az aortoiliacalis stenoocclusiv betegségek kezelésében fedett sztentek használatával jelentős klinikai
javulás mellett kedvezĹ‘ perioperatĂv mortalitás, egyĂ©ves tĂşlĂ©lĂ©s Ă©s elsĹ‘dleges nyitva maradás, illetve elfogadhatĂł perioperatĂv morbiditás Ă©rhetĹ‘ el. Ez az eljárás megfelelĹ‘ alternatĂvája lehet a nyitott műtĂ©ti megoldásoknak
Nem infrarenalis lokalizációjú hasi aortaaneurysmák miatt végzett nyitott műtétek hosszú távú adatainak elemzése
Bevezetés: Jelenleg nincsenek egyértelmű ajánlások a nem infrarenalis hasi aortaaneurysmák sebészi kezelésének ideá-
lis technikájáról.
Célkitűzés: Jelenlegi vizsgálatunk célja volt elemezni az intakt fallal rendelkező, nem infrarenalis abdominalis aor-
taaneurysmák miatt nyitott műtĂ©ten átesett betegek mortalitását Ă©s a proximalis aortakirekesztĂ©s szintjĂ©nek a posztoperatĂv eredmĂ©nyekre gyakorolt hatását.
MĂłdszer: RetrospektĂv egyközpontĂş vizsgálatunk az intakt, nem infrarenalis hasi aortaaneurysmák miatt 2005 Ă©s
2017 között a Semmelweis Egyetem SzĂv- Ă©s ÉrgyĂłgyászati Klinikáján nyitott műtĂ©ten átesett betegek eredmĂ©nyeit
tekinti át. A tanulmány elsődleges végpontja a 30 napos, 1, 2 és 5 éves mortalitás, másodlagos végpontjai a poszto-
peratĂv akut vesekárosodás, valamint a sĂşlyos posztoperatĂv szövĹ‘dmĂ©nyek voltak. Az adatokat kĂ©t csoportban elemeztĂĽk a műtĂ©t során alkalmazott proximalis aortakirekesztĂ©s helye alapján: juxta/pararenalis aortaaneurysmák; inter/suprarenalis aortakirekesztĂ©s, suprarenalis aortaaneurysmák; supracoeliacalis kirekesztĂ©s.
EredmĂ©nyek: Klinikánkon 94 páciens esett át nyitott aortaműtĂ©ten, amely legalább az egyik veseartĂ©ria szintje feletti aortakirekesztĂ©ssel járt. Az utánkövetĂ©si idĹ‘ 3,14 (IQR: 1,55–5,00) Ă©v, a 30 napos, 1, 2 Ă©s 5 Ă©ves mortalitás 9%, 20%, 27% Ă©s 48% volt. A 30 napos Ă©s 1 Ă©ves mortalitás szignifikánsan alacsonyabb volt a juxta/pararenalis aortaaneurysma miatt operált betegek között. Szignifikánsan többször fordultak elĹ‘ sĂşlyos posztoperatĂv szövĹ‘dmĂ©nyek a suprarenalis aneurysma miatt kezelt páciensek körĂ©ben a juxta- Ă©s pararenalis aneurysma miatt operáltakhoz kĂ©pest. Az akut vesekárosodás perioperatĂv incidenciája 54%, a kĂłrházi elbocsátáskor 30% volt. A kĂłrházi bent fekvĂ©s ideje alatt jelentĹ‘sen több akut veseműködĂ©si zavart Ă©szleltĂĽnk a suprarenalis aneurysma miatt operált pácienseknĂ©l, a betegek hazabocsátásakor azonban a kĂ©t csoport között már nem volt szignifikáns kĂĽlönbsĂ©g.
Következtetés: A suprarenalis aortaaneurysmák nyitott műtéte nagyobb morbiditással, korai és középtávú mortalitással
jár, mint a juxta/pararenalis aortaaneurysmákĂ©. A preoperatĂv krĂłnikus veseelĂ©gtelensĂ©g Ă©s a sĂşlyos posztoperatĂv szövĹ‘dmĂ©nyek a közĂ©p- Ă©s hosszĂş távĂş mortalitás fĂĽggetlen prediktĂv tĂ©nyezĹ‘i
Akut Stanford B tĂpusĂş aortadissectio konzervatĂv Ă©s invazĂv terápiájának hosszĂş távĂş eredmĂ©nyei Magyarországon
BevezetĂ©s Ă©s cĂ©lkitűzĂ©s: Az akut Stanford B tĂpusĂş aortadissectio (ATBAD) egy potenciálisan Ă©letet veszĂ©lyeztetĹ‘ kĂłrkĂ©p, melynek adekvát ellátása kritikus lehet a beteg tĂşlĂ©lĂ©se szempontjábĂłl. A jelen vizsgálat cĂ©lja az ATBAD ellátásával kapcsolatosan vĂ©gzett konzervatĂv, nyitott vagy endovascularis terápiás modalitások rövid Ă©s hosszĂş távĂş eredmĂ©nyeinek összehasonlĂtása.
MĂłdszer: RetrospektĂv, multicentrikus kohorszvizsgálatunk során a 2011. 01. 01. Ă©s 2020. 12. 31. között akut Ă©s
szubakut TBAD-val kezelt betegeket vizsgáltuk. A terápia mĂłdja szerint a konzervatĂvan, nyitott műtĂ©ttel kezelt Ă©s a
thoracalis endovascularis aortasztentgraft -implantáciĂłn (TEVAR) átesett betegek eredmĂ©nyeit hasonlĂtottuk össze.
Regisztráltuk a posztoperatĂv 30 napban törtĂ©nt halálozást, major szövĹ‘dmĂ©nyeket, valamint az utánkövetĂ©s során
való reoperáció szükségességét és a túlélést.
Eredmények: A vizsgálatba 188 beteget vontunk be (69,7% férfi, átlagéletkor: 57 ± 12,2 év). A betegek 88,8%-a szen-
vedett magasvĂ©rnyomás-betegsĂ©gben. A posztoperatĂv 30 napban a nyitott műtĂ©ten átesett betegek között magasabb
arányban fordult elő halálozás, mint a TEVAR-on átesett betegek között (26% és 16,7%, p = 0,12). A nyitott műtéten
Ă©s a TEVAR-on átesett betegek között hasonlĂłan magas arányban fordult elĹ‘ posztoperatĂv lĂ©legeztetĂ©st igĂ©nylĹ‘ tĂĽ-
dĹ‘szövĹ‘dmĂ©ny (22,6% Ă©s 19,4%), valamint műtĂ©tet igĂ©nylĹ‘ vascularis szövĹ‘dmĂ©ny (25,9% Ă©s 16,7%). A konzervatĂ-
van kezelt csoportban 3 esetben volt szükséges a dissectióval kapcsolatos műtét végzése 30 napon belül (renalis sztentimplantáció: n = 2, TEVAR: n = 1). A medián utánkövetési idő 41 (IQR, 73,5) hónap volt. Utánkövetésünk
alatt a reoperációk tekintetében nem volt szignifikáns különbség a három csoport között (p = 0,428). A 6 éves túlélés a nyitott műtéten átesett betegek között szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a másik két vizsgált betegcsoportban (54,8% vs. 79,3% és 75%, p = 0,017).
KövetkeztetĂ©s: Amennyiben ATBAD esetĂ©n műtĂ©t indikált, TEVAR vĂ©gzĂ©se elĹ‘nyösebb a nyitott műtĂ©thez kĂ©pest mind a rövid, mind a hosszĂş távĂş eredmĂ©nyek tekintetĂ©ben. A nem komplikált esetekben folytatott konzervatĂv terápia hosszĂş távĂş eredmĂ©nyei nem mutatnak szignifikáns kĂĽlönbsĂ©get a TEVAR eredmĂ©nyeihez kĂ©pest