Bevezetés: A komplex aortoiliacalis stenoocclusiv betegségek kezelésének megoldását hagyományosan a nyitott műtéti technikák jelentik. Napjainkban azonban a kisebb perioperatív megterheléssel járó endovascularis vagy hibrid beavatkozások – mint például a fedettsztent-implantáció – is megoldásként szolgálhatnak, amelyekkel akár aortobiilia-
calis, akár aortobifemoralis áthidalások kiválthatók.
Célkitűzés: A vascularis centrumunkban végzett ortoiliacalis fedett sztent implantációk korai eredményeinek elemzése.
Módszer: A 2019. november 1. és 2021. szeptember 30. között prospektíven regisztrált, konszekutív, aortoiliacalis
fedett sztent implantációján átesett betegek adatainak retrospektív elemzését végeztük. Rögzítettük a betegek de-
mográfiai és preoperatív egészségügyi adatait, a perioperatív szövődményeket, emellett a pre- és posztoperatívan megállapított Rutherford-stádiumot és boka-kar indexet. Vizsgálatunk elsődleges végpontja a perioperatív mortalitás, illetve az egyéves túlélés és elsődleges nyitva maradás, míg másodlagos végpontja a boka-kar index, illetve a Rutherford-stádium változásának és az amputációs rátának a megállapítása volt. Elemzésünkhöz Kaplan–Meier-analízist és Wilcoxon-féle ’signed-ranked’ tesztet használtunk.
Eredmények: Vizsgálatunkba 36 beteget vontunk be. Az átlagos utánkövetési idő 12 ± 6,9 hónap volt. 72,2%-ban
(n = 26) TASC C–D klasszifikációjú aortoiliacalis elváltozás miatt végeztünk beavatkozást, 44%-ban (n = 16) kritikus
alsó végtagi ischaemia miatt, 64%-ban (n = 23) percutan punkcióból. A kórházban töltött napok száma átlagosan
5 ± 7 nap volt. Perioperatív vérzéses szövődmény 4 (11,1%), reoperáció 6 (16,6%) esetben fordult elő. Perioperatív
halálozás nem történt. Az egyéves túlélés 94,3%, az elsődleges nyitva maradás 91,4% volt. A betegek posztoperatív Rutherford-stádiuma (3. [2.] vs. 1. [1.]; p<0,001) és boka-kar indexe (0,4 [0,55] vs. 1 [0,4]; p<0,001) szignifikánsan javult a preoperatívhoz képest. Nem tervezett major amputációt nem végeztünk.
Következtetés: Az aortoiliacalis stenoocclusiv betegségek kezelésében fedett sztentek használatával jelentős klinikai
javulás mellett kedvező perioperatív mortalitás, egyéves túlélés és elsődleges nyitva maradás, illetve elfogadható perioperatív morbiditás érhető el. Ez az eljárás megfelelő alternatívája lehet a nyitott műtéti megoldásoknak