Általános nyelvészeti tanulmányok XXIX. - Kísérletes nyelvészet

Ez a kötet kísérletes nyelvészeti tanulmányokat tartalmaz, azaz olyan kutatások eredményeit ismerteti, amelyek egy tág értelemben vett „laboratóriumban" végzett kísérletek eredményein alapulnak. A kötet koncepciója szerint mind a legmodernebb technikai eszközrendszerekkel felszerelt kísérleti laboratóriumi struktúra, mind valamilyen speciális terep (óvoda, iskola, rehabilitációs intézet), mind pedig az internet, például a Facebook is szolgálhat kísérlet lefuttatásának kereteként. A nyelvészetben alkalmazott kísérletek módszertana természetesen követi a tudományos kísérletek általános paradigmáját és megőrzi annak lényeges jegyét: hogy megismételhető, objektív legyen. Amíg számos interdiszciplináris területen, így például a neurolingvisztikában és a pszicholingvisztikában, a tudományos kísérleteket a 19. század óta alkalmazzák, addig az olyan nyelvészeti témákban, mint a nyelvtan készítése, a nyelvleírás, viszonylag újabb fejlemény a kísérletes módszertan alkalmazása. Ezt sok minden motiválta, többek között a kurrens nyelvészeti modellek, elméletek és variánsaik versengései és ennek kapcsán olyan objektív bizonyítékok keresése, amelyek csak kísérleti helyzetekben állíthatók elő. Kötetünk tanulmányait négy tematikus egység szerint csoportosítottuk: 1. Nyelvleírási kérdések, 2. Nyelvelsajátítás, 3. A mesterségesnyelvtan-elsajátítási paradigma alkalmazásai, 4. Nyelvi zavarok. A szerzők között nemcsak a terület jelentős ismertségű személyiségei, hanem külföldről korábban hazatért, vagy más országokban dolgozó és az itthoniakkal szoros kapcsolatokat fenntartó, sőt Magyarországon működő külföldi kutatók is megtalálhatók, példázva a magyarországi nyelvészet nemzetközi beágyazottságát. Nyolc tanulmány esetében a szerzők mellékeltek a kísérleteik hátteréhez, például az adatbázisokhoz, vagy a keretként szolgáló kutatási projekthez és kutatócsoporthoz elvezető internetes linkeket, melyeket QR-kódok formájában adunk meg. A QR-kódok okostelefonnal azonnal aktív linkekre fordíthatók

Perivascular Expression and Potent Vasoconstrictor Effect of Dynorphin A in Cerebral Arteries

BACKGROUND: Numerous literary data indicate that dynorphin A (DYN-A) has a significant impact on cerebral circulation, especially under pathophysiological conditions, but its potential direct influence on the tone of cerebral vessels is obscure. The aim of the present study was threefold: 1) to clarify if DYN-A is present in cerebral vessels, 2) to determine if it exerts any direct effect on cerebrovascular tone, and if so, 3) to analyze the role of κ-opiate receptors in mediating the effect. METHODOLOGY/PRINCIPAL FINDINGS: Immunohistochemical analysis revealed the expression of DYN-A in perivascular nerves of rat pial arteries as well as in both rat and human intraparenchymal vessels of the cerebral cortex. In isolated rat basilar and middle cerebral arteries (BAs and MCAs) DYN-A (1-13) and DYN-A (1-17) but not DYN-A (1-8) or dynorphin B (DYN-B) induced strong vasoconstriction in micromolar concentrations. The maximal effects, compared to a reference contraction induced by 124 mM K(+), were 115±6% and 104±10% in BAs and 113±3% and 125±9% in MCAs for 10 µM of DYN-A (1-13) and DYN-A (1-17), respectively. The vasoconstrictor effects of DYN-A (1-13) could be inhibited but not abolished by both the κ-opiate receptor antagonist nor-Binaltorphimine dihydrochloride (NORBI) and blockade of G(i/o)-protein mediated signaling by pertussis toxin. Finally, des-Tyr(1) DYN-A (2-13), which reportedly fails to activate κ-opiate receptors, induced vasoconstriction of 45±11% in BAs and 50±5% in MCAs at 10 µM, which effects were resistant to NORBI. CONCLUSION/SIGNIFICANCE: DYN-A is present in rat and human cerebral perivascular nerves and induces sustained contraction of rat cerebral arteries. This vasoconstrictor effect is only partly mediated by κ-opiate receptors and heterotrimeric G(i/o)-proteins. To our knowledge our present findings are the first to indicate that DYN-A has a direct cerebral vasoconstrictor effect and that a dynorphin-induced vascular action may be, at least in part, independent of κ-opiate receptors