Pitvarfibrilláció, pitvarlebegés strukturálisan ép szívű betegen: mi legyen az elsődleges ablációs célpont? - Meddig antikoaguláljunk?

L

Pitvarfibrilláció kezelése a pulmonalis vénák krioballon-izolációjával: Középtávú eredmények az első 55 beteg alapján = Cryoballon isolation of the pulmonary veins in atrial fibrillation: Mid-term results after the first 55 patients

A pitvarfibrilláció transzkatéteres kezelésére számos rádiófrekvenciás hőablatión alapuló technikát dolgoztak ki az utóbbi 10 év során. Újabban a fagyasztással, a pulmonalis vénák krioballonos izolálásával elért eredmények a rádiófrekvenciás technikákéhoz hasonló hatékonyságot mutatnak az életet leginkább veszélyeztető szövődmények csökkenése mellett. Dolgozatunkban saját eredményeinkről számolunk be a mintegy egy év alatt végzett krioballon-ablatio alapján az első 55 betegen. Módszer: a beavatkozást panaszos, gyógyszerrefrakter, többnyire paroxysmalisan pitvarfibrilláló betegeken végeztük, akiknek lényeges szervi szívbaja nem volt. Minden esetben az összes pulmonalis véna felkeresésére és izolálására törekedtünk 28 mm átmérőjű, dupla falú ballonkatéter használatával, ami a pulmonalis vénaszájadék közelében felfújva a kerülete mentén a bal pitvari szövetet akár –70 Celsius-fokig hűtve megszünteti annak elektromos aktivitását. A beavatkozás alatt heparint, utána orális antikoagulánst alkalmaztunk. A fél éves utánkövetés során EKG-t, 24 órás EKG-Holtert és transztelefonos EKG-monitort használtunk a ritmus monitorozására. Eredmények: 55 betegen (18 nő; életkor 56±33,64 év) 192 pulmonalis véna közül 165 (86%) izolációját sikerült elérnünk a beavatkozás során. Valamennyi pulmonalis vénát 37 betegben (67%) sikerült izolálni. A beavatkozási idő 155,67±100,66 perc (átlag±SD), az átvilágítási idő 34,04±31,89 perc volt. A 6 hónapos utánkövetésnél 34 beteg közül 24-nél (70%) sikerült teljes aritmiamentességet (17 beteg) vagy a ritmuszavar szignifikáns csökkenését (7 beteg) elérnünk. Következtetések: kezdeti tapasztalataink alapján a krioballonos pulmonalis vénaizolálás a rádiófrekvenciás ablatiónál egyszerűbb módszer, ahhoz hasonló eredményességgel a pitvarfibrilláció kezelésére. | Several transcatheter techniques based on radiofrequency energy were elaborated for the treatment of atrial fibrillation through the last decade. Recently, similar success rates with a better safety profile concerning life threatening complications were reported with the novel methode of cryoballon isolation of the pulmonary veins. This paper summarizes our initial experience with cryoballon ablation after the first 55 patients. Methode: Symptomatic patients refractory to aniarrhythmic medication mostly with paroxysmal atrial fibrillation without significant structural heart disease were enrolled. Cannulation and isolation of all pulmonary veins were attempted using a 28 mm double-wall cryoballon inflated at the ostium of the vein and abolishing eletrical activity of atrial tissue around its perimeter by freezing to –70 C. Intravenous heparin during and oral anticoagulant after the procedure was administered. Conventional ECGs, Holter ECGs and transtelephonic ECG recordings were used through 6 months follow-up for rhythm monitoring. Results: In 55 patients enrolled (18 female; age: 56±33,64 years) 165 out ot 192 (86%) pulmonary veins were successfully isolated. All pulmonary veins were isolated in 37 patients (67%). Procedure time was 155.67±100.66 min, while fluoroscopy time was 34.04±31.89 min. In 34 patients with 6 months follow-up 24 (70%) either remained free of arrhythmia (17 patients) or had a significant decrease in arrhythmia burden (7 patients). Conclusion: Based on our initial experience, cryoballon isolation of pulmonary veins appears to be a more simple procedure with similar efficacy to radiofrequency ablation in the treatment of atrial fibrillation

Multiplex obliteratív érbetegség. Kihívás a diagnosztikában és a kezelésben = Multiplex obliterative vascular disease. Challenge in diagnostics and in treatment

A perifériás artériás érbetegség napjainkban is aluldiagnosztizált kórkép. Kialakulásában és progressziójában számos befolyásolható és nem befolyásolható rizikótényező bír szereppel. Mint rendszerbetegség részjelensége és indikátora is lehet fatális kimenetelű cardio- és cerebrovascularis eseményeknek. Esetismertetés: A betegség multilokularitását jól példázza a szerzők által ismertetett 73 éves férfi beteg esete, akinél egyidejű carotisérintettség és az alsó végtagok kritikus végtagischaemiáját okozó és aortobifemoralis bypassra szoruló eltérés mellett a szív vonatkozásában többszörös, mechanikai szövődménnyel társult infarktus, inoperábilis coronariastátus, valamint implantálható cardioverter defibrillátort igénylő kamrai ritmuszavar volt jelen. Következtetések: A perifériás artériás érbetegek kezelése során mindenképpen számolni kell a betegség teljes érrendszert involváló természetével, és a körültekintő, komplex terápia mellett is számítani kell a betegség progressziójára, súlyos cardialis, valamint cerebralis események bekövetkeztére, amelyek a beteg halálához is vezethetnek. | In our days peripheral arterial disease is an undiagnosed disorder. Several suggestible and non-suggestible risk factors have role in its development and progression. As system disorder it might be a part and an important predictor of fatal cardio- and cerebrovascular events. Case report: The authors describe a 73-year-old male’s case as illustrative example of multilocularity of disorder occurring simultaneously with carotid disease, critical limb ischaemia with aorto-bifemoral bypass, multiple infarctus with mechanical complication, inoperable coronary status and ventricular rhythm indicated implantable cardioverter defibrillator. Conclusion: Peripheral arterial disease affects the whole vascular system and can progrediate into serious cardial and cerebal manifestation causing patient death despite complex and deliberate treatment

A decade of catheter ablation of cardiac arrhythmias in Sweden : ablation practices and outcomes

Aims: Catheter ablation is considered the treatment of choice for many tachyarrhythmias, but convincing 'real-world' data on efficacy and safety are lacking. Using Swedish national registry data, the ablation spectrum, procedural characteristics, as well as ablation efficacy and reported adverse events are reported. Methods and Results: Consecutive patients (≥18 years of age) undergoing catheter ablation in Sweden between 01 January 2006 and 31 December 2015 were included in the study. Follow-up (repeat ablation and vital status) was collected through 31 December 2016. A total of 26 642 patients (57 ± 15 years, 62% men), undergoing a total of 34 428 ablation procedures were included in the study. In total, 4034 accessory pathway/Wolff-Parkinson-White syndrome (12%), 7358 AV-nodal re-entrant tachycardia (21%), 1813 atrial tachycardia (5.2%), 5481 typical atrial flutter (16%), 11 916 atrial fibrillation (AF, 35%), 2415 AV-nodal (7.0%), 581 premature ventricular contraction (PVC, 1.7%), and 964 ventricular tachycardia (VT) ablations (2.8%) were performed. Median follow-up time was 4.7 years (interquartile range 2.7-7.0). The spectrum of treated arrhythmias changed over time, with a gradual increase in AF, VT, and PVC ablation (P < 0.001). Decreasing procedural times and utilization of fluoroscopy with time, were seen for all arrhythmia types. The rates of repeat ablation differed between ablation types, with the highest repeat ablation seen in AF (41% within 3 years). The rate of reported adverse events was low (n = 595, 1.7%). Death in the immediate period following ablation was rare (n = 116, 0.34%). Conclusion: Catheter ablations have shifted towards more complex procedures over the past decade. Fluoroscopy time has markedly decreased and the efficacy of catheter ablation seems to improve for AF