Thirty years in the service of the Habsburgs : insight into the devoted work of the Turkish dragoman (interpreter) Johann Adam Lachowitz (1678-1709)

The article focuses on the career and activities of Johann Adam Lachowitz. In December 1707, the Commander of Pétervárad (present day Петроварадин (Petrovaradin) in Serbia) nominated him as the head of a committee which met with the Ottoman commissaries on the border between the Habsburg and the Ottoman Empire. The committee was created to negotiate in the case of 55 Muslim and Greek merchants who were murdered in Kecskemét on April 3, 1707. The negotiations took almost one and a half years and were his last completed assignment. He died a few months later, just after the consensus was reached in May 1709. Lachowitz did not have a violent death, but one can assume that the deplorable living conditions he had to endure his whole life, might have largely contributed to his indisposition and subsequent death. This paper shall provide an insight into these living conditions. The research on the career of the Turkish interpreter, later the Chief interpreter and then the secretary, can further enrich the academic narratives about the lives, services and office advancements of the lower officials in the Habsburg diplomatic organization. The interpreters (in the presented case, the interpreters of Oriental languages (dragomen)) assisted both courts with their services, which were arduous and often required personal sacrifices. They were the backbone of all the diplomatic structures in the Sublime Porte, in Vienna and on the Habsburg–Ottoman border as well. The outbreak of conflicts, the process of peace making and the corroboration of peace treaties were dependant on their contributions. Even though they were not soldiers, they nevertheless risked their lives while serving in an especially influential part of the Habsburg state structure

Török kereskedők nehézségei a kuruc korban - avagy hogyan ne kereskedjünk Magyarországon a Rákóczi-szabadságharc idején

At the beginning of the year 1707 sixty Muslim and Greek merchants arrived from Belgrade and Temesvár to Szeged to sell their goods in Hungary. They paid the usual duties, then got permission from General Johann Friedrich Globitz to go to Kecskemét. However, the raiding Serbian Hussars and Haiduks of Commander Constantin von Kobila attacked the city of Kecskemét and not sparing even the Turkish merchants robbed the city, killed or captured its inhabitants. Among the Muslim and Greek merchants 55 were massacred and their possessions were taken away. In this study I examine the antecedents and causes of this unprecedented case. Besides I present the evolving diplomatic strife between the insurgent Kuruc and the Ottomans, and between the Habsburgs and the Ottomans; namely how the frontier Turkish officials, Elci Ibrahim and Ali Pashas of Temesvár from one side, and General Dietrich Nehem of Pétervárad and his trustee, secretary and interpreter, Johann Adam Lachowitz from the other side tried to represent their interests and to settle the case. The deal gives a glimpse to frontier conditions in Hungary after the expulsion of the Ottomans, who remained parts of everyday life

Török kereskedők nehézségei a kuruc korban - avagy hogyan ne kereskedjünk Magyarországon a Rákóczi-szabadságharc idején

At the beginning of the year 1707 sixty Muslim and Greek merchants arrived from Belgrade and Temesvár to Szeged to sell their goods in Hungary. They paid the usual duties, then got permission from General Johann Friedrich Globitz to go to Kecskemét. However, the raiding Serbian Hussars and Haiduks of Commander Constantin von Kobila attacked the city of Kecskemét and not sparing even the Turkish merchants robbed the city, killed or captured its inhabitants. Among the Muslim and Greek merchants 55 were massacred and their possessions were taken away. In this study I examine the antecedents and causes of this unprecedented case. Besides I present the evolving diplomatic strife between the insurgent Kuruc and the Ottomans, and between the Habsburgs and the Ottomans; namely how the frontier Turkish officials, Elci Ibrahim and Ali Pashas of Temesvár from one side, and General Dietrich Nehem of Pétervárad and his trustee, secretary and interpreter, Johann Adam Lachowitz from the other side tried to represent their interests and to settle the case. The deal gives a glimpse to frontier conditions in Hungary after the expulsion of the Ottomans, who remained parts of everyday life

Salih zajm, Musztafa zajm és társaik tragikus kereskedőútja 1711-ben – Adalékok az Oszmán Birodalom kereskedőinek magyarországi tevékenységéhez

A 17. század utolsó harmadában zajló és az oszmánok kelet-közép-európai uralmát megroppantó, a magyar terminológiában visszafoglalónak nevezett háborút az 1684-ben létrejött törökellenes nemzetközi szövetség, a Szent Liga államai – Habsburg Monarchia, Velence, Lengyelország – és az Oszmán Birodalom által 1699. január 26-án Karlócán külön-külön megkötött békék zárták le. A Habsburg-udvar és a Porta között létrejött húsz cikkelyből álló szerződés amellett, hogy rendelkezett a két birodalom által birtokolt területekről – köztük Erdély tartományának császári, illetve a Temesköz területének oszmán birtoklásáról –, a határterületek elkülönítéséről, a határ menti várak, erődítmények és települések helyzetéről, portyák tiltásáról, lázadók és elégedetlenkedők kezeléséről, hadifoglyok kicseréléséről, tizennegyedik cikkelyében szabályozta, és egyben biztosította a két állam kereskedői számára a szabad kereskedelmet. A két állam közötti következő békekötésre 1718-ban Pozsarevácon ismét egy háborús konfliktus – az 1716–1718 között zajló Habsburg–oszmán háború – lezárásaképpen került sor, így bő másfél évtizedig elvileg biztosítva volt a szabad kereskedés mindkét fél alattvalói számára. Jelen írásban röviden a két békekötés közötti időszakot vizsgálom, illetve annak kérdését, hogy sikerült-e jelen esetben az oszmán oldal kereskedői számára a békében meghatározott módon biztosítani a sértetlenséget a Habsburg Monarchia részét képező Magyar Királyság területén. A fent említett karlócai béke pontjainak betartását vagy betarthatóságát már röviddel megkötése után kérdésessé tette az, hogy bár a Monarchia és a Porta béke fenntartására szerződött, magyar földön 1703 és 1711 között a bécsi kormányzattal és annak törekvéseivel szemben szabadságharc zajlott. Ráadásul annak vezetője, II. Rákóczi Ferenc a kezdetektől potenciális támogatót látott az oszmánokban, és diplomáciai tapogatózásba kezdett irányukba. De hogyan viszonyultak ezekhez a körülményekhez a szultán fennhatósága alatt tevékenykedő kereskedők