Magyar Gyógypedagógiai Tanárok Közlönye 03 (1941) 01

A Magyar Gyógypedagógiai Tanárok Országos Egyesületének hivatalos lapja és szakfolyóirata 3. (42.) évfolyam, 1. szám, Budapest, 1941. Előzménye: a "Siketnémák és Vakok Oktatásügye a Siketnémák és Vakok Tanárai Országos Egyesületének hivatalos lapja" című folyóirat, valamint beolvadt a "Magyar Gyógypedagógia a Magyar Gyógypedagógiai Társaság folyóirata"

Magyar Gyógypedagógiai Tanárok Közlönye 06 (1944) 03

A Magyar Gyógypedagógiai Tanárok Országos Egyesületének hivatalos lapja és szakfolyóirata 6. (46.) évfolyam, 3. szám, Budapest, 1944. Előzménye: a "Siketnémák és Vakok Oktatásügye a Siketnémák és Vakok Tanárai Országos Egyesületének hivatalos lapja" című folyóirat, valamint beolvadt a "Magyar Gyógypedagógia a Magyar Gyógypedagógiai Társaság folyóirata"

[Die Combinations of] Unrelated Obverses and Reverses of Ancient Coins in Jacopo Strada’s Numismatic Works

Jacopo Strada beschreibt in seinen hinterlassenen numismatischen Manuskripten (i.e. Magnum ac Novum Opus, Diaskeué, Series Imperatorum Romanorum) Münzaverse und -reverse als zusammengehörig, die aber in Wirklichkeit mit jeweils anderen Vorder- und Rückseiten kombiniert sind. In einigen Bänden des MaNO und der Diaskeué ist die Anzahl solcher Münzen signifikant hoch (i.e. Augustus, Antoninus Pius, Mark Aurel). Durch die Besitzerangabe in der Diaskeué verleiht er ihnen eine vermeintlich sichere Authentizität. In dem Beitrag werden einige dieser Stempelkombinationen vorgestellt und es wird der Frage nachgegangen, was Strada zu diesen Zusammenstellungen veranlasst haben könnte. Hat er diese Münzen wirklich gesehen, d. h. existierten sie zu seiner Zeit und sind nicht auf uns gekommen oder hat er sie komplett ›erfunden‹? Dazu sollen auch die Werke seiner Zeitgenossen herangezogen werden (Pirro Ligorio, Sebastiano Erizzo, Antonio Agustín), um zu überprüfen, ob sich diese möglicherweise erfundenen Stempelkombinationen auch in deren Werken wiederfinden. Dadurch ergeben sich neue Einblicke in die Arbeits- und Vorgehensweise renaissancezeitlicher Antiquare.In his surviving numismatic manuscripts (i.e. Magnum ac Novum Opus, Diaskeué, Series Imperatorum Romanorum) Jacopo Strada describes coin obverses and reverses as belonging together, when in reality they had originally been part of coins displaying other obverses and reverses. In some volumes of the MaNO and Diaskeué, the occurence of such coins is very high (e.g. coins of Augustus, Antoninus Pius, Marcus Aurelius). By naming their sixteenth-century owners in the Diaskeué, Strada gave them a supposedly secure authenticity. My contribution presents some of these ›combinations‹ and examines what may have prompted Strada to create them. Did he really see these coins, i.e. did they exist in his time but have not been preserved, or did he completely ›invent‹ them? This investigation will also involve the works of his contemporaries (Pirro Ligorio, Sebastiano Erizzo, Antonio Agustín) to check whether such potentially invented ›combinations‹ can also be found in the works of other antiquarians. This investigation will also provide new insights into the work and approach of renaissance antiquarians

La Vierge et Junon Règle, religiosité et patronage religieux d’Éléonore de Tolède (1522 ?-1562)

Après qu’Éléonore de Tolède avait épousé Côme Ier de Médicis (1519-1574) en 1539, on attendit d’elle qu’elle s’adaptât à une cour étrangère, qui plus est récente, et alors en train de se développer. Ainsi, elle adopta une image publique, voire deux, qui complétaient celles de son nouveau mari, parfois présenté comme Auguste ou comme Jupiter. Elle dut aussi créer une image correspondant à sa fonction de gouvernement d’une ville-État qui, jusque peu auparavant, n’avait reconnu que la Reine des ..

Spectacular Antiquities: power and display of anticaglie at the court of Cosimo I de' Medici

Cet article examine certains moments importants de l'histoire de la décoration de la résidence ducale de Florence, le Palazzo Vecchio, et de la collection d'antiquités de Cosme 1er de Médicis. Les modes de développement de cette collection s'avèrent cohérents, d'une part, avec les traditions familiales des Médicis, et d'autre part, avec le développement de l'archéologie au XVIe siècle. En continuité avec ces observations, cet article montre aussi comment la politique culturelle de Cosme a été maintenue après 1560 au Palazzo Pitti (acquis en 1549), en particulier par ses fils François Ier et Ferdinand Ier, et dans quelle mesure cette politique a eu un effet à long terme sur le développement des collections à l'extérieur de Florence