12 research outputs found

    Effects of respiratory mechanics on the capnogram phases: importance of dynamic compliance of the respiratory system

    Get PDF
    INTRODUCTION: The slope of phase III of the capnogram (S(III)) relates to progressive emptying of the alveoli, a ventilation/perfusion mismatch, and ventilation inhomogeneity. S(III )depends not only on the airway geometry, but also on the dynamic respiratory compliance (Crs); this latter effect has not been evaluated. Accordingly, we established the value of S(III )for monitoring airway resistance during mechanical ventilation. METHODS: Sidestream capnography was performed during mechanical ventilation in patients undergoing elective cardiac surgery (n = 144). The airway resistance (Raw), total respiratory resistance and Crs displayed by the ventilator, the partial pressure of arterial oxygen (PaO(2)) and S(III )were measured in time domain (S(T-III)) and in a smaller cohort (n = 68) by volumetry (S(V-III)) with and without normalization to the average CO(2 )phase III concentration. Measurements were performed at positive end-expiratory pressure (PEEP) levels of 3, 6 and 9 cmH(2)O in patients with healthy lungs (Group HL), and in patients with respiratory symptoms involving low (Group LC), medium (Group MC) or high Crs (Group HC). RESULTS: S(T-III )and S(V-III )exhibited similar PEEP dependencies and distribution between the protocol groups formed on the basis of Crs. A wide interindividual scatter was observed in the overall Raw-S(T-III )relationship, which was primarily affected by Crs. Decreases in Raw with increasing PEEP were reflected in sharp falls in S(III )in Group HC, and in moderate decreases in S(III )in Group MC, whereas S(T-III )was insensitive to changes in airway caliber in Groups LC and HL. CONCLUSIONS: S(III )assessed in the time domain and by volumetry provide meaningful information about alterations in airway caliber, but only within an individual patient. Although S(T-III )may be of value for bedside monitoring of the airway properties, its sensitivity depends on Crs. Thus, assessment of the capnogram shape should always be coupled with Crs when the airway resistance or oxygenation are evaluated

    Comparative analysis of IL6 and IL6 receptor gene polymorphisms in mastocytosis

    Get PDF
    Mastocytosis is a rare disease with reported high interleukin-6 (IL6) levels influencing disease severity. The present study investigated polymorphisms within the genes that encode IL6 and its receptor (IL6R) in relation to mastocytosis development in a case-control design. Analysis of the IL6R Asp358Ala polymorphism showed that carriers of the AA genotype had a 2.5-fold lower risk for mastocytosis than those with the AC or CC genotypes. No association with mastocytosis was found for the IL6-174G/C polymorphism, however, it may influence the effect of IL6R polymorphism. To the best of our knowledge this is the first study analysing IL6/IL6R polymorphisms in mastocytosis

    Extracorporalis membránoxigenizáció intenzív osztályon: 14 eset ismertetése = Extracorporeal membrane oxygenation in intensive care unit

    Get PDF
    Összefoglaló. Az extracorporalis membránoxigenizációt egyre gyakrabban alkalmazzák világszerte refrakter légzési és/vagy keringési elégtelenség kezelésében. Intézetünkben 2015-ben kezdtük meg a program előkészítését és felépítését. Célunk az extracorporalis membránoxigenizációs kezelés élettani alapjainak rövid ismertetése, különös tekintettel a venovenosus konfigurációra, és az eddig kezelt eseteink eredményeinek összefoglalása. Az irodalom szisztematikus áttekintése és a kezelt esetek adatainak retrospektív értékelése voltak a módszereink. 2016 óta összesen 14 beteg esetében használtunk extracorporalis membránoxigenizációt (8 férfi, 6 nő, életkor 51 ± 15 év, APACHE II. score 24 ± 7). Az indikáció 9 esetben súlyos refrakter hypoxaemiás légzési elégtelenség, 1 esetben tracheooesophagealis fistula és légzési elégtelenség, 1 esetben műtét alatti támogatás tervezett trachearekonstrukció során és 3 beteg esetében refrakter cardiogen shock volt. Az extracorporalis membránoxigenizáció 11 betegben a légzés, 3 betegben a keringés támogatását szolgálta, 13 venovenosus, 1 venoarteriosus konfigurációban. Az extracorporalis támogatás ideje légzéstámogatás esetében 14 ± 6 nap, a cardialis támogatások esetében 5 ± 4 nap volt. Az intenzív osztályos ápolási idő 27 ± 13, illetve 21 ± 17 nap volt a két betegcsoportban. 9 beteget jó funkcionális állapotban bocsátottunk el, 5 beteg halt meg osztályunkon, további 3 később a kórházi bennfekvés során. Az extracorporalis membránoxigenizációs program regionális centrumokban Magyarországon is megvalósítható. A nemzetközi ajánlások, oktatási módszerek alkalmazásával a nemzetközi irodalomban közölt túlélési eredményekhez hasonló eredmények érhetők el hazánkban is. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425-431. Summary. Extracorporeal membrane oxygenisation is commonly used worldwide for refractory respiratory and circulatory failure. We started to organise the introduction of this therapeutic modality in 2015. Our aim is to give a short review about extracorporeal life support, especially veno-venous extracorporeal membrane oxygenation, and to present our first results. We provide a systematic review of the currently available literature and a summary of our first treatments. As of 2016, we supported 14 patients with extracorporeal membrane oxygenisation (8 men, age 51 ± 15 years, APACHE II score 24 ± 7). The indications were refractory hypoxaemic respiratory failure in 9, tracheo-oesophageal fistula and respiratory failure in 1, support during surgery for planned tracheal reconstruction in 1, and refractory cardiogenic shock in 3 patients. We provided respiratory support in 11, circulatory support in 3 cases, with 13 veno-venous and 1 veno-arterial configuration. The support lasted for 14 ± 6 days in respiratory, and for 5 ± 4 days in cardiac cases. Intensive care length of stay was 27 ± 13 and 21 ± 17 days in the two patient groups. We discharged 9 patients in good functional state, 5 patients died during intensive care and further 3 later, during the hospital stay. Our results show that the implementation of an extracoporeal membrane oxygenation program is feasible in Hungarian tertiary centers. In line with international recommendations and adapting international training courses, the survival is very similar to that reported in the literature. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425-431

    Age-dependent changes at the blood-brain barrier. A Comparative structural and functional study in young adult and middle aged rats

    Get PDF
    Abstract Decreased beta-amyloid clearance in Alzheimer’s disease and increased blood-brain barrier permeability in aged subjects have been reported in several articles. However, morphological and functional characterization of blood-brain barrier and its membrane transporter activity have not been described in physiological aging yet. The aim of our study was to explore the structural changes in the brain microvessels and possible functional alterations of P-glycoprotein at the blood-brain barrier with aging. Our approach included MR imaging for anatomical orientation in middle aged rats, electronmicroscopy and immunohistochemistry to analyse the alterations at cellular level, dual or triple-probe microdialysis and SPECT to test P-glycoprotein functionality in young and middle aged rats. Our results indicate that the thickness of basal lamina increases, the number of tight junctions decreases and the size of astrocyte endfeet extends with advanced age. On the basis of microdialysis and SPECT results the P-gp function is reduced in old rats. With our multiparametric approach a complex regulation can be suggested which includes elements leading to increased permeability of blood-brain barrier by enhanced paracellular and transcellular transport, and factors working against it. To verify the role of P-gp pumps in brain aging further studies are warranted

    Extracorporalis membránoxigenizáció intenzív osztályon: 14 eset ismertetése

    Get PDF
    Összefoglaló. Az extracorporalis membránoxigenizációt egyre gyakrabban alkalmazzák világszerte refrakter légzési és/vagy keringési elégtelenség kezelésében. Intézetünkben 2015-ben kezdtük meg a program előkészítését és felépítését. Célunk az extracorporalis membránoxigenizációs kezelés élettani alapjainak rövid ismertetése, különös tekintettel a venovenosus konfigurációra, és az eddig kezelt eseteink eredményeinek összefoglalása. Az irodalom szisztematikus áttekintése és a kezelt esetek adatainak retrospektív értékelése voltak a módszereink. 2016 óta összesen 14 beteg esetében használtunk extracorporalis membránoxigenizációt (8 férfi, 6 nő, életkor 51 ± 15 év, APACHE II. score 24 ± 7). Az indikáció 9 esetben súlyos refrakter hypoxaemiás légzési elégtelenség, 1 esetben tracheooesophagealis fistula és légzési elégtelenség, 1 esetben műtét alatti támogatás tervezett trachearekonstrukció során és 3 beteg esetében refrakter cardiogen shock volt. Az extracorporalis membránoxigenizáció 11 betegben a légzés, 3 betegben a keringés támogatását szolgálta, 13 venovenosus, 1 venoarteriosus konfigurációban. Az extracorporalis támogatás ideje légzéstámogatás esetében 14 ± 6 nap, a cardialis támogatások esetében 5 ± 4 nap volt. Az intenzív osztályos ápolási idő 27 ± 13, illetve 21 ± 17 nap volt a két betegcsoportban. 9 beteget jó funkcionális állapotban bocsátottunk el, 5 beteg halt meg osztályunkon, további 3 később a kórházi bennfekvés során. Az extracorporalis membránoxigenizációs program regionális centrumokban Magyarországon is megvalósítható. A nemzetközi ajánlások, oktatási módszerek alkalmazásával a nemzetközi irodalomban közölt túlélési eredményekhez hasonló eredmények érhetők el hazánkban is. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425-431. Summary. Extracorporeal membrane oxygenisation is commonly used worldwide for refractory respiratory and circulatory failure. We started to organise the introduction of this therapeutic modality in 2015. Our aim is to give a short review about extracorporeal life support, especially veno-venous extracorporeal membrane oxygenation, and to present our first results. We provide a systematic review of the currently available literature and a summary of our first treatments. As of 2016, we supported 14 patients with extracorporeal membrane oxygenisation (8 men, age 51 ± 15 years, APACHE II score 24 ± 7). The indications were refractory hypoxaemic respiratory failure in 9, tracheo-oesophageal fistula and respiratory failure in 1, support during surgery for planned tracheal reconstruction in 1, and refractory cardiogenic shock in 3 patients. We provided respiratory support in 11, circulatory support in 3 cases, with 13 veno-venous and 1 veno-arterial configuration. The support lasted for 14 ± 6 days in respiratory, and for 5 ± 4 days in cardiac cases. Intensive care length of stay was 27 ± 13 and 21 ± 17 days in the two patient groups. We discharged 9 patients in good functional state, 5 patients died during intensive care and further 3 later, during the hospital stay. Our results show that the implementation of an extracoporeal membrane oxygenation program is feasible in Hungarian tertiary centers. In line with international recommendations and adapting international training courses, the survival is very similar to that reported in the literature. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425-431

    Investigation of the Possible Role of the Hippo/YAP1 Pathway in Asthma and Allergy

    Get PDF
    PURPOSE: Several lines of evidence indicate that the Hippo/Yes-associated protein 1 (YAP1) pathways might play a role in the pathogenesis of asthma. To investigate the possible role of the Hippo/YAP1 pathway in the pathogenesis of asthma or its phenotypes. METHODS: The levels of gene expressions of the members of the Hippo/YAP1 were compared. The presence of the proteins of the YAP1 and FRMD6 were analyzed with Western blot in induced sputum of 18 asthmatic subjects and 10 control subjects. Fourteen single nucleotide polymorphisms (SNPs) in the YAP1 gene were genotyped in 522 asthmatic subjects and 711 healthy controls. The results were evaluated with traditional frequentist methods and with Bayesian network-based Bayesian multilevel analysis of relevance (BN-BMLA). RESULTS: The mRNA of all the members of the Hippo/YAP1 pathway could be detected in the induced sputum of both controls and cases. A correlation was found between YAP1 mRNA levels and sputum bronchial epithelial cells (r=0.575, P=0.003). The signal for the FRMD6 protein could be detected in all sputum samples while the YAP1 protein could not be detected in the sputum samples, of the healthy controls and severe asthmatics, but it was detectable in mild asthmatics. The rs2846836 SNP of the YAP1 gene was significantly associated with exercise-induced asthma (odds ratio [OR]=2.1 [1.3-3.4]; P=0.004). The distribution of genotypes of rs11225138 and certain haplotypes of the YAP1 gene showed significant differences between different asthma severity statuses. With BN-BMLA, 2 SNPs, genetic variations in the FRMD6 gene proved to be the most relevant to exercise-induced asthma and allergic rhinitis. These 2 SNPs through allergic rhinitis and exercise-induced asthma were in epistatic interaction with each other. CONCLUSIONS: Our results provided additional evidence that the FRMD6/Hippo/YAP1 pathway plays a role in the pathogenesis of asthma. If additional studies can confirm these findings, this pathway can be a potential novel therapeutic target in asthma and other inflammatory airway diseases

    Loci Memoriae Hungaricae

    Get PDF
    Előszó (S. Varga Pál) - 9 ; 1. A magyar emlékezethelyek kutatásának elméleti alapjai - 23 ; 1.1. Vita - 25 ; Gyáni Gábor: A magyar „emlékezet helyei” és a traumatikus múlt - 27 ; Fata Márta: A magyar emlékezethelyek specifikumai (Hozzászólás Gyáni Gábor vitaindítójához) - 36 ; Takáts József: A klasszikus és az új nacionalizmus (Hozzászólás Gyáni Gábor vitaindítójához) - 39 ; 1.2. Történelem és emlékezet - 43 ; Balogh László Levente: A Trianon-emlékművek és az áldozatdiskurzus - 45 ; Erős Vilmos: A történetírás-történet mint emlékezethely - 58 ; Gerő András: A nemzeti emlékezethelytől a nemzeti emlékhelyig - 69 ; 1.3. Emlékezethely és medialitás - 79 ; Kerékgyártó Béla: Építészet, identitás és emlékezet (Aldo Rossi elmélete ; és a lakótelepek példája) - 81 ; Bujdosó Ágnes: A televízió mint az emlékezés médiuma (Medialitás és emlékezés sajátos összefüggései a Delta magazin főcímének kapcsán) - 96 ; Dunai Tamás: A Kádár-kori képregény mint emlékezethely - 106 ; Puskás István: „A Maradandóság Városában maradékomból élek.” (A nyolcvanas évek debreceni underground kultúrájának emlékezete) - 114 ; 1.4. Szociokulturális megközelítések - 125 ; Biczó Gábor: A kulturális emlékezet a szociokulturális konszenzusgyakorlatban: magyar–román együttélési közösségek példája - 127 ; Pék Győző–Almássy Zsuzsa–Szabó Gergely–Máth János–Kőszeghy Attila: Kollektív traumatikus eseményt követő kommunikáció vizsgálata (A magyarországi „vörösiszap-katasztrófá”-val kapcsolatos információfeldolgozás és érzelmi reakciók) - 140 ; 1.5. Az emlékezethely-kutatás nemzetközi eredményei - 151 ; Pabis Eszter: Az emlékezethelyek kutatásának eredményeiről Németországban és Svájcban - 153 ; Kovács Szilvia: Az emlékezet helyei a kultúratudományok térbeli fordulatának aspektusából (Moritz Csáky, Peter Stachel: Die Verortung von Gedächtnis) - 164 ; Pusztai Gábor: Németalföld emlékezete: holland és flamand nemzeti emlékezethelyek (Jo Tollebeek [red.]: Het geheugen van de Lage Landen) - 171 ; Réti Zsófia: Emlékezethelyek Hollandiában – A Lieux de mémoire et identités nationales című kötetről - 176 ; Száraz Orsolya: Olasz emlékezethelyek – három kötetben (I luoghi della memoria, a cura di Mario Isnenghi) - 183 ; Friedrich Judit: A kulturális emlékezet kutatása az ELTE Anglisztika Tanszékén (Egy OTKA-projektről és a Confrontations and Interactions című, angol nyelvű konferenciakötetről) - 191 ; 2. Mohács mint reprezentatív emlékezethely - 199 ; 2.1. Mohács a modern emlékezetkultúra küszöbén - 201 ; 2.1.1. A verbális közeg tanúsága - 201 ; Bitskey István: Mohács emlékezete egy kora újkori hitvitában - 203 ; Debreczeni Attila: Nemzeti nagylét, nagy temető és – Batsányi (Egy nemzeti narratíva formálódása) - 208 ; Orbán László: Az útbaigazított emlékezet Kazinczynál (Identitásminták Kazinczy önéletrajzi szöveghálózatában – a kulturális emlékezethely gondolatának megjelenése) - 227 ; S. Varga Pál: „…keressetek alkalmat a hajdanra visszanézhetni…” (Mohács emlékezethellyé válása a 19. század elejének magyar irodalmában) - 240 ; Brigovácz László: Intések az utókornak – Mohács hagyatéka reformkori szentbeszédekben - 250 ; 2.1.2. A festészet tanúsága - 259 ; Veszprémi Nóra: A magyar történeti festészet kezdetei? (A mohácsi csata képi ábrázolásai a 18. század végén és a 19. század elején) - 261 ; Keserü Katalin: Mohácsról szól-e a Mohács-kép 1848/49 után? - 274 ; 2.2. Mohács emlékezete a modern korban – a történetírás, a politika és az irodalom tanúsága - 285 ; Szendrei Ákos: „Mohács-kép” a Szilágyi Sándor szerkesztette millenniumi A magyar nemzet történetében - 287 ; Erős Vilmos: Magyar Historikerstreit? (A Mohács-vita az 1960-as és 70-es években) - 301 ; Kerepeszki Róbert: Horthy Miklós mohácsi beszéde, 1926 (Emlékezethely a politikai gondolkodásban és a nemzetközi kapcsolatok történetében) - 313 ; Kovács Szilvia: Mohács – a történettudomány és a kulturális emlékezet narratívái (Krúdy Gyula: Mohács) - 325 ; 2.3. Idegenek szemében - 337 ; Györkös Attila: Mohács és a török–francia szövetség, avagy a „Nyugat árulásá”-nak mítosza - 339 ; Jakó Klára: Foglalkozik-e Moháccsal és a magyarsággal a 16. század vége és a 18. század eleje között a moldvai és havasalföldi krónikairodalom? - 352 ; Dobrovits Mihály: Nekik Mohács kell (A török Mohács-percepció kérdőjelei) - 362 ; Bárány Attila: Adalékok Mohács emlékezetéhez a Habsburgok államaiban: II. Lajos ábrázolásai a brüsszeli katedrálisban - 367 ; 2.4. Alternatív Mohács-képek - 385 ; Csorba Dávid: Az Angyalok kápolnája mint emlékezeti hely - 387 ; Baltavári Tamás: A mohácsi csata számítógépes rekonstrukciója és animációs megjelenítése - 397; A kötet szerzői - 403 ; Névmutató - 41

    A reflektancia spektroszkópia alkalmazása talajok kémhatásának becslésében

    No full text
    Jelen kutatást a Gödöllői-dombság területén vett talajminták pH-értékeinek és reflektancia spektroszkópiai vizsgálatára alapoztuk.A terület 160 mintavételi pontjáról származó, 1 méter mélységig, 20 cm-ként vett összesen 800 db talajmintából 220 került be a vizsgálatba. A vizsgálat célja olyan módszer kidolgozása, mely reflektancia spektroszkópiai mérések és többváltozós matematikai-statisztikai (kemometriai) eljárások együttes alkalmazásán alapszik, és lehetővé teszi talajminták pH-jának meghatározását hagyományos laboratóriumi elemzések nélkül. A megfelelően előkészített talajminták pH értékeit a SZIE Talajtani és Agrokémiai Tanszék laboratóriumában elektrometriás módszerrel mértük meg, minden mintát két desztillált vizes és két KCl-os oldatban. Ezután ezeknek a mintáknak a spektrális reflektanciáját vizsgáltuk. A spektrális méréseket a VM Mezőgazdasági Gépesítési Intézetének Hiperspektrális Laboratóriumában az ott dolgozó munkatársak segítségével, Analytical Spectral Devices (ASD) FieldSpec 3 MAX hordozható spektroradiométerrel végeztük el. A spektrális adatokban rejlő változékonyság legnagyobb hányadáért (~86%) a talaj szerves anyagának mennyiségében (vagy akár minőségében) bekövetkezett változások felelnek. Az adatokban rejlő változékonyság 8%-át kifejező 2. komponens faktorsúly-diagramján a legpozitívabb csúcsok az 1900 és a 2200 nm-nél hosszabb hullámhosszakon mutatkoznak, és valószínűsíthetően az ebben a tartományban spektrális ujjlenyomattal rendelkező ásványok (agyagok, sók), vagy szerves összetevők befolyása jelentős. A variancia 4%-át kifejező 3. komponensen a vas különböző oxidjainak, hidroxidjainak jelentős befolyását valószínűsíthető. A talajminta analízis során a spektroszkópiai transzformációkon átesett spektrumok PLSR kemometriai elemzésével, a kalibrációs modell független validációs adathalmazzal történt tesztelése utána PLSR algoritmus alkalmazásával a desztillált vizes szuszpenzióban mért pH értékek becsülhetősége megbízhatóbbnak bizonyult, mint a KCl-os értékeké. Areflektancia spektroszkópiai mérésekkel és többváltozós matematikai-statisztikai módszerekkel talajok kémhatása nagyfokú megbízhatósággal becsülhető. Ez fontos eredménynek számít, figyelembe véve azt, hogy a talajok spektrális reflektanciáját vizsgáló kutatások elsősorban a spektrumokból az anyagi tulajdonságok (pl. szerves anyag, karbonátok mennyisége) kimutatására helyezik a hangsúlyt. A kutatás azonban bizonyította, hogy olyan, számos tényező által együttesen szabályozott kémiai paraméter, mint a pH is becsülhető megfelelő módszerek alkalmazásával. --------------------------------------------------------- The present research is based on the reflectance spectroscopy study of the pH of soil samples taken from the Gödöllő Hills. 220 of the 800 pieces of soil samples taken from 160 sampling points by 20 cm intervals to the depth of 1 meter were included in the study. The aim of the study was to develop a method which is based on the combined application of reflectance spectroscopy and multivariate mathematical-statistical (chemometric) procedures and allows the determination of the pH of soil samples without conventional laboratory analysis. The pH of the properly prepared soil samples was measured at the laboratory of the Department of Soil Science and Agrochemistry of Szent István University by electrometric method. Every sample was measured in two distilled water and in two KCl solutions. Then, these samples were examined by spectral reflectance. The spectral measurements were carried out at the Hyperspectral Laboratory of the Institute of Agricultural Engineering of the Ministry of Rural Development with the help of its employees using the Analytical Spectral Devices (ASD) FieldSpec 3 MAX portable spectro radiometer. The changes in the organic matter quantity (or even in the quality) of the soil account for the largest proportion (~ 86%) of the variability of the spectral data. The most positive peaks on the factor weight diagram of the second component, which accounts for 8% of the variability, are perceived at the wavelength of 1900 and 2200 nm. It is probable that the minerals (clays, salts) and organic compounds which have spectral fingerprints in this range are of high influence. The third component, which accounts for 4% of the variance presumes the significant influence of different iron oxides and hydroxides. During the analysis of the soil samples with the PLSR chemometric analysis of the spectra that have undergone spectroscopic transformations, after the calibration model was tested with an independent validation data set, the estimability of the pH values measured in the distilled water suspension by applying the PLSR algorithm proved to be more reliable than the KCl values. Soil pH can be estimated with high reliability using reflectance spectroscopy measures and multivariate mathematical-statistical methods. It is an important achievement, considering that researches into the spectral reflectance of the soil focus on the detection of material properties (e.g. organic material, the amount of carbonates) from the spectra. The research has proven that chemical parameters controlled by several factors collectively, like pH, can also be estimated by using appropriate methods

    Effects of respiratory mechanics on the capnogram phases: Importance of dynamic compliance of the respiratory system

    Get PDF
    ABSTRACT: INTRODUCTION: The slope of phase III of the capnogram (SIII) relates to progressive emptying of the alveoli, a ventilation/perfusion mismatch, and ventilation inhomogeneity. SIII depends not only on the airway geometry, but also on the dynamic respiratory compliance (Crs); this latter effect has not been evaluated. Accordingly, we established the value of SIII for monitoring airway resistance during mechanical ventilation. METHODS: Side-stream capnography was performed during mechanical ventilation in patients undergoing elective cardiac surgery (n=144). The airway resistance (Raw), total respiratory resistance and Crs displayed by the ventilator, the partial pressure of arterial oxygen (PaO2) and SIII were measured in time domain (ST-III) and in a smaller cohort (n=68) by volumetry (SV-III) with and without normalization to the average CO2 phase III concentration. Measurements were performed at positive end-expiratory pressure (PEEP) levels of 3, 6 and 9 cm H2O in patients with healthy lungs (Group HL), and in patients with respiratory symptoms involving low (Group LC), medium (Group MC) or high Crs (Group HC) . RESULTS: ST-III and SV-III exhibited similar PEEP dependencies and distribution between the protocol groups formed on the bases of Crs. A wide interindividual scatter was observed in the overall RawST-III relationship, which was primarily affected by Crs. Decreases in Raw with increasing PEEP were reflected in sharp falls in SIII in Group HC, and in moderate decreases in SIII in Group MC, whereas ST-III was insensitive to changes in airway caliber in Groups LC and HL. CONCLUSIONS: SIII assessed in the time domain and by volumetry provide meaningful information about alterations in airway caliber, but only within an individual patient. Although ST-III may be of value for bedside monitoring of the airway properties, its sensitivity depends on Crs. Thus, assessment of the capnogram shape should always be coupled with Crs when the airway resistance or oxygenation are evaluated
    corecore