54 research outputs found

    Modulation of laser-evoked pain perception and event-related potentials with non-invasive stimulation of the motor cortex

    Get PDF
    In the last two decades new techniques of non-invasive brain stimulation have been introduced that enable relatively long-lasting and reversible facilitation or inhibition of distinct cortical areas by modulating the excitability of underlying neurons. Among these methods, repetitive transcranial magnetic stimulation (rTMS) and transcranial direct current stimulation (tDCS) are the most widespread ones. To date, both have been successfully used to modulate various perceptual, cognitive and motor functions in healthy subjects and several diseases, including chronic pain. Their efficacy regarding acute pain perception in healthy subjects, however, is still not well-established. The aims of our studies were to investigate the effects of a novel rTMS paradigm, called continuous theta-burst stimulation (cTBS), and tDCS on laser-induced acute pain perception and laser-evoked potentials (LEPs) when applied to the motor cortex of healthy adult volunteers. In two psychophysical and two electrophysiological experiments, we have compared the effects of real cTBS and two tDCS protocols (anodal and cathodal) to those of sham stimulations. We have shown for the first time that cTBS over the motor cortex significantly alleviated laser-induced pain on both hands, accentuating on the con tralateral limb. The effect of cTBS was accompanied by reduced N2-P2 LEP amplitudes in the case of medium intensity pain. In the tDCS experiments, cathodal stimulation of the motor cortex reduced mild pain contralateral to the side of stimulation. Moreover, cathodal tDCS attenuated N2-P2 LEP components, without modulating thresholds of medium intensity pain. On the contrary, anodal tDCS facilitated laser-induced warm sensation contralateral to the side of tDCS, without affecting either pain sensation or LEPs. Our results indicate that non-invasive stimulation of the motor cortex causes antinociceptive effects that depend on the parameters of stimulation and are probably due to excitability changes in remote pain-related areas such as the operculoinsular region and the anterior cingulate cortex. These findings further strengthen the application of cTBS and tDCS in pain research, which might contribute to a more efficient manipulation of brain plasticity for therapeutic purposes

    A vizuális kategorizáció fejlődésének idegrendszeri alapjai

    Get PDF
    A vizuális kategorizáció folyamata – azaz a körülöttünk lévő tárgyak gyors és pontos rendezése – mindennapi tevékenységeink többségében jelen van, segítve a minket érő nagy mennyiségű információ gyorsabb és hatékonyabb feldolgozását, rendszerezését. Elsőre azt gondolnánk, hogy egy ennyire alapvető funkció már nagyon korán kialakul, azonban egyes vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy fejlődése egészen késő gyermekkorig, serdülőkorig elhúzódik. Jelen tanulmányunkban a vizuális kategorizációs folyamatok fejlődésének idegrendszeri hátterét kívánjuk leírni, különös figyelmet szentelve az iskolás évek alatt, vagyis a 7 éves kor után bekövetkező neurális változásokra

    A vizuális kategorizáció fejlődésének idegrendszeri alapjai

    Get PDF
    A vizuális kategorizáció folyamata – azaz a körülöttünk lévő tárgyak gyors és pontos rendezése – mindennapi tevékenységeink többségében jelen van, segítve a minket érő nagy mennyiségű információ gyorsabb és hatékonyabb feldolgozását, rendszerezését. Elsőre azt gondolnánk, hogy egy ennyire alapvető funkció már nagyon korán kialakul, azonban egyes vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy fejlődése egészen késő gyermekkorig, serdülőkorig elhúzódik. Jelen tanulmányunkban a vizuális kategorizációs folyamatok fejlődésének idegrendszeri hátterét kívánjuk leírni, különös figyelmet szentelve az iskolás évek alatt, vagyis a 7 éves kor után bekövetkező neurális változásokra

    A társas elutasításra való érzékenység összefüggése az arcészlelés idegi korrelátumaival

    Get PDF
    Kutatásunk során a Társas elutasításra való érzékenység kérdőív magyar változatát töltötték ki a vizsgálati személyek és elektroenkefalográfiás mérés során az eseményfüggő potenciálok modulációját vizsgáltuk különböző arckifejezésű emberek fényképének nézése folyamán. Hipotézisünk szerint a társas elutasításra eltérő mértékben érzékeny személyek az érzelmi arckifejezések feldolgozása során eltérő perceptuális és érzelmi folyamatokat élnek át, ami megmutatkozik az arcérzékeny N170 eseményfüggő potenciál eltéréseiben. Az itt bemutatott előzetes eredményeink szerint, míg az érzelmek általában nem modulálták az N170 komponenst, a semleges arckifejezés által kiváltott amplitúdó a társas elutasítás iránti érzékenység függvényében változott, nemtől függetlenül

    Az érzelmek hatása az implicit szekvenciatanulásra és a konszolidációra

    Get PDF
    A jelen vizsgálatban egy módosított szekvenciatanulási feladatot használtunk, amelyben negatív és semleges képek szerepeltek háttérként azzal a céllal, hogy megvizsgálhassuk az érzelmek hatását az implicit tanulásra. Az is fontos kérdés volt, hogy az alvás modulálja-e a negatív és semleges képek tanulásra kifejtett hatását, ezért az elsajátított tudást újrateszteltük 12 óra elteltével, amely a személyek felénél tartalmazott alvást, a másik felénél pedig nem. Az eredményeink azt mutatják, hogy a kísérleti személyek sikeresen elsajátították a rejtett szekvenciát, azonban az online tanulást nem befolyásolta a bemutatott képek milyensége, illetve az sem, hogy az adatfelvétel este vagy reggel történt. A konszolidációs szakaszt illetően a semleges képeket látó csoportnál teljesítményjavulás következett be az általános motoros tanulás tekintetében, szemben az negatív arousal csoporttal. Ezen túlmenően a szekvenciaspecifikus tudásban a semleges csoportnál tudásmegtartás következett be, ellenben a negatív arousal csoporttal. Az alvásnak egyik esetben sem volt differenciáló hatása

    A vizuális tárgy és kontextusának vizsgálata a flicker-illúzióval

    Get PDF
    Kísérletünkben a flicker-illúziót teszteltük a szignáldetekciós elmélet alapján. Kutatási hipotézisként feltételeztük, hogy az illúziót az érzékenység (d’), nem pedig a kritériumszint (ß) változása okozza. Vizsgálatunkban 11 fő, 5 férfi és 6 nő vett részt, átlag életkoruk 21 év. Az Eredményeink alapján elmondható, hogy az illúzió a vizsgálati alanyok érzékenységi szintjének csökkenése következtében váltódott ki, habár a kritériumszintben is bekövetkezett egy enyhe csökkenés. Az illuzórikus villanások természetéről feltételezzük, hogy részben valós perceptuális hatások hozzák létre, nem pedig műtermékhatásról van szó. Eredményeinket a későbbiekben az alak-háttér elkülönítés vizsgálatára szeretnénk felhasználni

    A vizuális kategorizáció elektrofiziológiai vizsgálata zajos ingerek segítségével

    Get PDF
    A vizuális kategorizáció - vagyis a tárgyak gyors és pontos azonosítása - fontos szerepet játszik mindennapi tevékenységeinkben, sőt egyes esetekben a túlélésben is. Napjainkban a humán kategorizációs folyamatok pszichológiai vizsgálatára leggyakrabban alkalmazott módszerek az idegtudományi mérőeljárások, mint például az elektroenkefalográfia (EEG). A kutatások egyre növekvő számának ellenére azonban sok kérdés tisztázatlan maradt ezen képesség idegrendszeri alapjait illetően. Jelen kutatás annak próbált meg utánajárni, hogy a általunk bemutatott képek különböző mértékű zajosítása milyen hatással van a vizuális Pl és N1 komponensekre egy kategorizációs feladatban. A vizsgálatban 12 egészséges személy végzett autó-madár kategorizációt 4 féle képtípuson: egyrészt eredeti, könnyen azonosítható, másrészt pedig 3 féle Fourier-spektrumra bonto tt, különböző mértékben felismerhető képeket mutattunk be. 32 csatornás EEG regisztráció történt, elsősorban a P1 és Ni komponensek amplitúdóit elemeztük a parietookcipitális területek felett. Az eredmények alapján mind a helyes válaszok aránya, mind a reakcióidő jól tükrözte a négy képtípus felismerhetőségét. Eredményeink szerint a könnyen azonosítható, eredeti ingerek esetén már a Pl-es komponensnél megjelenik a szemantikus kategóriára érzékeny hatás, az N1 komponens esetében a kategóriahatás pedig a képek felismerhetőségének rosszabbodásával csökken. Ezen eredmények arra utalhatnak, hogy az Ni komponens amplitúdó változása jól reprezentálja a feladatfüggő, kategorizációval kapcsolatos perceptuális folyamatokat, de könnyen felismerhető eredeti ingerek esetén már jóval korábban, az inger bemutatását követően 120-140 milliszekundummal is észlelhető szemantikus kategóriára érzékeny hatás

    Politikai preferenciák és a lezárás iránti igény idegrendszeri korrelátumai

    Get PDF
    A szociális kogníciót vizsgáló irányzathoz kapcsolódó kutatásunk célja feltárni az ideológiai beállítottság és lezárás iránti igény idegrendszeri hátterét, vagyis annak a vizsgálata, hogy miként függ össze a főként az anterior cinguláris kéreghez (ACC) köthető konfliktusfüggő aktivitás a személy lezárási iránti igényének mértékével és politikai orientációjával. Amodio és munkatársai (2007) munkáját, melynek eredményei alapján a politikai beállítottság és az ACC konfliktusfüggő aktivitása között kapcsolat mutatkozott, összekapcsoltuk korábbi lezárás iránti igény (LI) vizsgálatok eredményeivel, amelyek a LI és a politikai beállítottság kapcsolatáról számolnak be (Jost et al., 2003; Kossowska & Van Hiel, 2003; Calogero, 2009). A korábbi eredmények alapján feltételeztük, hogy az alacsony lezárási igényű személyek esetében nagyobb konfliktusfüggő aktivitás lesz mérhető egy Go/No-go típusú feladat során. A hibás válaszok után jelentkező hibafüggő negativitás (ERN) mértéke nagyobb lesz az alacsony LI-jű és liberális személyek esetében. A No-go ingerek után megjelenő N2 negativitás mértéke szintén az alacsony LI-jű, illetve liberális személyek esetében lesz nagyobb. Hipotéziseinket a következő mérőeszközök segítségével teszteltük: az agyi aktivitást EEG Biosemi rendszerrel mértük Go/Nogo típusú feladattal egybekötve, Lezárási Igény Kérdőívet alkalmaztunk, a politikai preferenciákat szintén kérdőíves módszerrel vizsgáltuk. Eredményeink szerint a magas LI a konzervatívabb személyekre jellemzőbb. Szignifikáns pozitív korreláció áll fenn a konzervatív beállítottság és a CRN aktivitás között, illetve az N2 aktivitások különbsége között. Továbbá negatív, szignifikáns együttjárás mutatkozott a radikális jobboldali beállítottság és a No-go válaszok után jelentkező P3 aktivitás között. A radikálisabb jobboldali preferenciájú résztvevők több hibát vétettek mind a Go, mind a Nogo kondícióban. Mind a kérdőíves, mind a viselkedéses feladat tekintetében konzisztens eredményeket kaptunk neurokognitív mutatók és a politikai beállítottság tekintetében

    Effects of transcranial direct current stimulation for treating depression: A modeling study

    Get PDF
    Background: Transcranial direct current stimulation (tDCS) above the left dorsolateral prefrontal cortex (lDLPFC) has been widely used to improve symptoms of major depressive disorder (MDD). However, the effects of different stimulation protocols in the entire frontal lobe have not been investigated in a large sample including patient data. Methods: We used 38 head models created from structural magnetic resonance imaging data of 19 healthy adults and 19 MDD patients and applied computational modeling to simulate the spatial distribution of tDCS-induced electric fields (EFs) in 20 frontal regions. We evaluated effects of seven bipolar and two multi-electrode 4 × 1 tDCS protocols. Results: For bipolar montages, EFs were of comparable strength in the lDLPFC and in the medial prefrontal cortex (MPFC). Depending on stimulation parameters, EF cortical maps varied to a considerable degree, but were found to be similar in controls and patients. 4 × 1 montages produced more localized, albeit weaker effects. Limitations: White matter anisotropy was not modeled. The relationship between EF strength and clinical response to tDCS could not be evaluated. Conclusions: In addition to lDLPFC stimulation, excitability changes in the MPFC should also be considered as a potential mechanism underlying clinical efficacy of bipolar montages. MDD-associated anatomical variations are not likely to substantially influence current flow. Individual modeling of tDCS protocols can substantially improve cortical targeting. We make recommendations for future research to explicitly test the contribution of lDLPFC vs. MPFC stimulation to therapeutic outcomes of tDCS in this disorder
    corecore