Az uniós források jelentősége a visegrádi tagállamokban

A visegrádi országok Európai Unióhoz fűződő viszonyát, ennek jellegzetességeit vizsgáló kutatók körében már-már közhelynek számít, hogy a szóban forgó négy tagállam a közös költségvetés legnagyobb nettó kedvezményezettjei közé tartozik. Az Uniótól érkező, bruttó nemzeti jövedelmük néhány százalékának megfelelő támogatásra a szóban forgó tagállamok hajlamosak úgy tekinteni, mint "alanyi jogon" járó forrásokra. Elmondható ugyanakkor, hogy miközben a költségvetési tárgyalások során ragaszkodnak a korábbi támogatási szint fenntartásához, komoly ellenérvek hozhatók fel az általuk képviselt állásponttal szemben. Jelen cikk célja, hogy áttekintse, pontosan mekkora támogatásban részesültek a visegrádi tagállamok 2004-es csatlakozásuk óta, majd elméleti és politikai szempontok alapján vizsgálja meg a visegrádi országok uniós költségvetéshez fűződő viszonyát, a költségvetési tárgyalások során képviselt álláspontját

Tagállami nettó pozíciók az EU költségvetésével szemben

Az uniós költségvetési tárgyalások meghatározó sajátossága, hogy a tagállamok minél előnyösebb nettó pozíció elérésére törekednek, jóllehet már az is kérdéses, pontosan hogyan definiáljuk a tagállami nettó pozíciót. Jelen tanulmány röviden áttekinti az uniós költségvetési rendszer működését, majd bemutatja a nettó pozíciókról elérhető legfrissebb adatokat. A cikk ezt követően elméleti összefüggésekre mutat rá azzal kapcsolatban, hogy miért meghatározó a tagállamok nettó pozíciós szemlélete a költségvetési tárgyalások során

Consistency of QSAR models: Correct split of training and test sets, ranking of models and performance parameters

<div><p>Recent implementations of QSAR modelling software provide the user with numerous models and a wealth of information. In this work, we provide some guidance on how one should interpret the results of QSAR modelling, compare and assess the resulting models, and select the best and most consistent ones. Two QSAR datasets are applied as case studies for the comparison of model performance parameters and model selection methods. We demonstrate the capabilities of sum of ranking differences (SRD) in model selection and ranking, and identify the best performance indicators and models. While the exchange of the original training and (external) test sets does not affect the ranking of performance parameters, it provides improved models in certain cases (despite the lower number of molecules in the training set). Performance parameters for external validation are substantially separated from the other merits in SRD analyses, highlighting their value in data fusion.</p></div

When Activism, Tactical Media, Visual And Participatory Media Involve High Stakes: Investigating The Visual And Participatory Aspects Of Science Communication [védés előtt]

My research looks at specific applications and methods of the participatory model of science communication: the toolkit based on visual media, performance, participation, in large part derived from contemporary art (participatory art, tactical media, performance). Instead of focusing on practical applications, I carry out a more in-depth sociological analysis of such science communication, including how it exerts effects as a sociopolitical phenomenon. I conducted two case studies: on anti-GMO mobilization and pinkified cancer awareness. While constructing the cases, I describe what technologies I research, how they came to be adapted in Hungary, and who the proponents or opponents are in the debates. Focusing on the political messages and impact of visual and participatory science communication media, I research what types of ideological messages are transmitted by such media, through what mechanisms, and how far can these mechanisms be extrapolated. I analyze my data with visual methods, which I triangulate with focus groups, to inquire both about expert and lay interpretation, and whether the respondents comprehend the images’ rhetoric, or whether they relate to the topics on an affective level. I conclude that visual elements (in my cases inseparable from participation) engaged in political work by mobilising a plurality of mechanisms ̶ of weaponising subjectivity, depoliticising their producers, utilising the political work inherent in representations, shifting the discourse towards emotions, mapping ideology (meaning) onto feeling. Visual and participatory media directed discourse to the register of feelings and experience, reserving a privileged role to community-building, whilst positioning the actors outside the political field. I came to understand such science communication as public ritual: the ideological layers and political connotations of visual communications were so important that images were used as tools of ritualisation, rather than of information transmission. Art, even if rebranded as activism, entangled with science communication, will not cease to be art- that is working through a non-linear causality. In the observed cases, the real political work took place detached from discourse; in fact, in conceptual opposition to other discourses of the organisations. Unlike artists, political movements stake claims for power, and yet through novel science communication formats they can present their activity as being outside the domain of politics, whilst still having a political impact on an affective, ideological, institutional, intersubjective, and subjective level. In the cases I researched, visual and participatory media directed the discourse to the register of feeling and experience, and had a privileged role in either community-building or conferring meaning. Such media itself does political work by positioning the actors outside the political field. Through novel science communication formats, art movements are conflated with political committees, the global and corporate with the grassroots. The modernist, teleological notion of progress used to rely on science both for legitimacy and for positive sentiments. I would argue that in some instances novel formats of science communication (as public rituals) assume these roles of science, and also I suspect public rituals of science communication imbue ideology with sentiments and affects

TAGÁLLAMI NETTÓ POZÍCIÓK AZ EU KÖLTSÉGVETÉSÉVEL SZEMBEN

Az uniós költségvetési tárgyalások meghatározó sajátossága, hogy a tagállamok minél előnyösebb nettó pozíció elérésére törekednek, jóllehet már az is kérdéses, pontosan hogyan definiáljuk a tagállami nettó pozíciót. Jelen tanulmány röviden áttekinti az uniós költségvetési rendszer működését, majd bemutatja a nettó pozíciókról elérhető legfrissebb adatokat. A cikk ezt követően elméleti összefüggésekre mutat rá azzal kapcsolatban, hogy miért meghatározó a tagállamok nettó pozíciós szemlélete a költségvetési tárgyalások során

A cukiság mint depolitizáló tényező: Két magyar esettanulmány

A „Mókusok” és a „Mályvák” mozgalmárai adott „jó ügyek” (pl. hajléktalanok segítése, rák megelőzése) mögé bújva saját magukról is beszélnek, sőt a szervezetek kommunikációjának leghangsúlyosabb eleme valójában a saját elkülönböződésük elbeszélése. Eközben egyszerű szabályok szerint, a „józan ész” (egy adott közeg társadalmi konszenzusa által racionálisnak elfogadott állítások, cselekvések gyakorlatai) logikája mentén felfogható fiktív valóságokat teremtenek, amely ilyen módon a saját kiemelt státuszukat igazolja vissza. Két esettanulmányom két civil szervezet diskurzív stratégiáira fókuszál. A „Mókusok” és a „Mályvák” látszólag nagyon különböző közegben mozognak, egymástól távol álló dolgokat tematizálnak, de a „Mályvák” és a „Mókusok” is cukik. A cukiságuk depolitizál: a „jó ügyek” komplexitása, az ügyek körüli politikai küzdelmek el vannak fedve. Mindeközben tevékenységük transznacionális hálózatokba kapcsolódik be, biohatalmi, tehát politikai tétjei vannak. A résztvevők személyes érdekeltsége is meggátolja, hogy az „általános emberi értékként” egyetemesen kiterjesztett, a „józan észre” apelláló, megtévesztő álracionalitás lelepleződjön. Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy a „Mályvák” és a „Mókusok” tevékenysége mennyiben mutat túl egy adott „jó ügyön”, továbbá hogy a különféle támogatandó projektek hogyan válnak a résztvevők világteremtésének, értékrendjük és aspirációik kiterjesztésének eszközévé, hogyan és milyen tudást és gyakorlatot közvetítenek, és mindezzel hogyan tartják fenn a „jó ügy” körüli konszenzusokat. A legfontosabb megállapításom, hogy nem nyelvi, „racionális” regiszteren történik a politikai feladatok elvégzésének legnagyobb része: a cselekvésre buzdítás, pozíciók elbeszélése, közösségek alkotása, kizárás, befogadás, megküzdési stratégiák felkínálása, tudásrezsimek újratermelése vagy ideológia morális paranccsá tétele. A képpel, részvételiséggel operáló, a diskurzust az érzeti, tapasztalati mező felé terelő médiák kiemelt szerepet kapnak és mind explicit, mind implicit politikai tartalmakat hordoznak, illetve a cukiság annak az eszköze, hogy a politikai mezőn kívüliként pozicionálják tevékenységüket