A játékosvásárlás és az eredményesség kapcsolata a hivatásos labdarúgásban

A hivatásos labdarúgó-csapatokat működtető vállalatok gyakran helyezik sportszakmai céljaikat a pénzügyi céljaik elé, költségvetésük jelentős részét költik játékosok szerződtetésére, fizetésére, hogy sportszakmai értelemben növeljék versenyképességüket. A dolgozat a nemzetközi szakirodalom összefoglalásával arra keresi a választ, hogy a sportvállalatok sportszakmai és pénzügyi eredményességére milyen hatással vannak a humán erőforrás fejlesztésére költött források. A vizsgált, nagy európai bajnokságokban (angol, német, olasz, spanyol) igazolták a pozitív kapcsolatot a klubok személyi jellegű kiadásai, a játékosok egyéni teljesítménye és a csapatteljesítmény között, valamint a csapat teljesítményének javulása esetében az árbevétel emelkedését is kimutatták. A játékosokra költött kiadások növelése (beleértve a vásárlást és a bérek kifizetését, de nem bevonva az utánpótlás-nevelést) tehát az árbevétel növekedésével jár, azonban a nyereség növekedését már nem eredményezik, mert a bérek további, jelentős növekedése ezt akadályozza. A sportvállalatoknak meg kell határozniuk fő stratégiai céljukat és meg kell vizsgálniuk azt a kérdést, hogy milyen sportszakmai célokat szabad kitűzniük a szűkös gazdasági lehetőségeikhez képest. A humán erőforrással való tudatos és tervezett gazdálkodás jelentheti hosszú távon a fennmaradást és a sportszakmai, pénzügyi stratégiai célok teljesíthetőségét

A játékosok vásárlásának és képzésének jelentősége a hivatásos labdarúgásban: A közép-kelet-európai és a magyarországi játékospiac sajátosságai

Dolgozatomban a hivatásos labdarúgás üzleti működését vizsgálom a gazdálkodástan szemléletével, azon belül is a játékosok vásárlásának és képzésének szerepét a futballklubok értékteremtési folyamatában. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy hogyan értékelhető a magyar hivatásos labdarúgók nemzetközi versenyképessége. A hivatásos labdarúgók jelentik egy labdarúgó klub működésének alapját, a játékosok közvetlenül is részt vesznek az értékteremtésben. Dolgozatomban globális és regionális játékospiaci kitekintés mellett a hazai játékosok képzésével, fejlesztésével és a hivatásos labdarúgó karrierre történő felkészítésével foglalkozom. A bevezető fejezetben először ismertetem a disszertációm célját, témaválasztásom okát és relevanciáját, majd bemutatom a feldolgozott szakirodalom körét és kutatásom újszerű megállapításait. A fejezet a dolgozat felépítésének, összefüggéseinek bemutatásával zárul

A pénzügyi piacok mikrostruktúrája: Mit veszítünk a piaci súrlódásokkal?

Az áttekintő tanulmányban arra keressük a választ, hogy mit és miért veszítenek az intézményi pénzügyi piacokon kereskedő szereplők a piaci súrlódások és az egyes piacok sajátos mikrostruktúrája következtében a walrasi piacon való kereskedéshez képest. Egységes elemzési keretben és jelölésrendszerben mutatjuk be a tőzsdén kívüli kereskedés fő formáit: a közvetlen keresés és alku folyamatát, a köztes közvetítő hatását és a hálózaton való kereskedést, majd ugyanebben a keretben térünk ki a központosított piacok működésére is, ahol az árjegyzői valamint az ajánlatvezérelt piacokat tárgyaljuk. A dolgozatban általános helyzetképet adunk arról is, hogy bizonyos eszköztípusokkal (bankközi hitel-betét, kötvény, részvény, deviza, derivatíva) jellemzően milyen mikrostrukturális környezetben kereskednek ma a pénzügyi piacokon

Schumpeter a tőkepiacon. Schumpeter finanszírozási elméletének fejlődése és életrajzi vonatkozásai

A tanulmány Schumpeter finanszírozási elméletének fejlődését vizsgálja. Schumpeter 1921 és 1924 között a Biedermann Bank elnökeként tevékenykedett, s ebben az időszakban a bank működését egyáltalán nem nevezhetjük sikeresnek. A szerző röviden bemutatja azt a Schumpeter által leírt finanszírozási problémát, amelyben a bankár vásárlóerő-teremtéssel nyújt hitelt a vállalkozó innovációjának finanszírozásához; majd megvizsgálja, hogy a bankárként eltöltött időszak mennyiben befolyásolta Schumpeter gondolkodását a finanszírozás kérdését megragadó elképzeléseiben. Kijelenthető, hogy Schumpeter több ponton is felülvizsgálta első meglátásait, és későbbi érveléseibe gyakorlati bankismereteit is beépítette. A tanulmány röviden összeköti a vizsgált fogalmakat mai változataikkal és értelmezésükkel is.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: B15, N24, O30, G21, G24

Communication with FPGA Circuits Using DMA PL330

Tato práce se zabývá návrhem a implementací komunikace s FPGA pomocí obvodu PL330. Pro zvolené řešení byly implementovány dva jaderné moduly v jazyce C pro OS Linux. Tyto moduly poskytují rozhraní pro efektivní komunikaci mezi user space aplikací a jednotkou FPGA.This thesis describes the design and implementation of communication with FPGA using PL330 circuit. For this solution were implemented two kernel modules for OS Linux in language C. These modules provides interface for effective communication between user space application and FPGA.

A vállalati likviditáskezelés szerepe eszközfedezettel rendelkező hitelszerződésekben. Az alkun alapuló megközelítés eredményei (The role of corporate liquidity management under secured debt financing Results of the bargaining approach)

A szerző azt a kérdést vizsgálja, hogy a vállalat működése során a likvid eszközök mekkora arányát tartsa fenn. A kérdést a finanszírozás szemszögéből veti fel, mivel a hitelezés okozta korlátok jelentősen befolyásolják a likvid eszköz tartalékolásának motivációit. A cikk a vállalkozói-hitelezői információs kapcsolat háromféle esetében mutatja be az eszközfedezettel rendelkező hitelek adósságszolgálatát meghatározó tényezőket. Elsőként a teljes információs viszony melletti stratégiákkal meghatározott adósságszolgálatot vizsgálja, majd a második típusú információs kapcsolatban a nem megfigyelhető vállalkozói erőfeszítéseket feltételezve adja meg az adósságszolgálat fizetésének ex ante és ex post egyensúlyát. Harmadikként, a nem igazolható vállalati adatok feltevése mellett teljes és részleges eszközfedezetre is meghatározza az optimális vállalkozói likviditási politikát, és tárgyalja az itt fennálló ellentéteket. Megmutatja, hogy részleges eszközfedezet mellett 1. újratárgyalható a hitelszerződés, és a stratégiai adósságszolgálatot nem lehet elkerülni, 2. a likviditásoptimalizálásnak nincs ex post Pareto-egyensúlyi megoldása, ugyanis a hitelszerződésben részt vevő felek alkuereje határozza meg a vállalat likviditásának szintjét. / === / This paper investigates what the liquid asset ratio for firms should be. Financing constraints significantly influence motivations for liquidity hoarding. The article shows the determinants of secured debt services for three different information cases of a lender-borrower relationship. First, it examines the strategic debt service under full information, and then, assuming non-observable entrepreneurial efforts, it gives the ex ante and ex post equilibria of the strategic debt service. The third case supposes non-verifiable firm information; this provides the optimal corporate liquidity policy and explains the contrary propositions. It shows that under not fully secured collateral, 1. the debt contract is renegotiable; the lender cannot avoid the strategic debt service, 2. there is no ex post optimal Pareto efficient solution to liquidity policy, because the corporate liquidity ratio is determined by the bargaining power of the partners in the debt contract

A vállalati likviditáskezelés = Corporate liquidity management

Már Keynes [1936] és Hicks [1967] is rámutatott arra, hogy a gazdasági szereplők azon szokását, hogy a más eszközökhöz képest alacsonyabb hozamú készpénzt tartanak, a pénz egy fontos tulajdonságával, a likviditással lehet magyarázni. A vállalati likviditás fenntartása egyrészt a készpénz, illetve likvid eszközök tartását, valamint e mellett a megfelelően rövid időn belüli forrásszerzés lehetőségének biztosítását jelenti. Másrészt, vállalati likviditáskezelés alatt a forgótőke-gazdálkodást és a forgótőke-finanszírozást is értjük, amely során biztosíthatja a vállalati pénzügyi vezető a folyamatos működés rövid távú pénzügyi feltételeit, vagyis a vállalat pillanatnyi fizetőképességét. A dolgozat három részből áll. A dolgozat első része az általánoson értelmezett vállalati likviditás és likviditáskezelés elméleti irodalmát foglalja össze, és a likviditáskezelés gyakorlati összetevőit ismerteti. Az első rész a következő két fejezet megalapozását szolgálja. Az ezt követő két fejezet tartalmazza a vállalati likviditáskezelés egy-egy részterületén készített kutatásaimat. A második részben azt vizsgálom, hogy amennyiben a pénzügyi nehézségeknek költségei vannak, akkor a vállalati likviditáskezelés hogyan hat a tulajdonosi értékre valamint a hitelek értékére. Teremt-e értéket, és ha igen, miért? Milyen mechanizmuson keresztül ragadható meg az értékközvetítés? Mi történik akkor, ha a vállalat nem képes ellenállni a likviditási sokkoknak és nem fizeti hitelkötelezettségeit? Mik a mulasztás következményei? Adott névértékű hitel piaci értéke jól tükrözi a hitel kockázatosságát. A likviditáskezelés értékteremtő- és romboló szerepét dinamikus hitelszerződési modell segítségével elemzem, a megközelítési mód lehetőség ad a következmények számszerűsítésére is. A dolgozat legfőbb eredményeit a harmadik rész tartalmazza, amely a vállalati likviditás egy szűkebb területére, a készpénzgazdálkodásra koncentrál. Az empirikus vizsgálat során egy hálózatos iparágban működő nagyvállalat pénzgazdálkodási rendszerét vizsgálom. Az elemzésnek három központi kérdése van. Az első kérdésben a hálózat alkotóelemeinek tekinthető üzleti egységek optimális és megfigyelt pénzgazdálkodási stratégiájára vagyok kíváncsi. A második kérdés az, hogy vannak-e jellegzetes típusok az egyes egységek készpénz-gazdálkodása között, és csoportosíthatók-e. A harmadik kérdés arra vonatkozik, hogy ha az egyes üzleti egységek készpénz-gazdálkodási szokása megváltozna, hogyan változna a vállalat aggregált likviditási pozíciója, valamint készpénzállománya

Nyugdíjrendszerek: magán vagy állami? Nyugdíjparadigma-irányzatok a finanszírozás szemszögéből

A tanulmány elsősorban európai gazdaságok nyugdíjrendszereinek helyzetét elemzi finanszírozási szempontból. Jelen cikkben egy korábban végzett OECD-országok közötti (Holtzer [szerk.] 2010), illetve egy európai országok közötti (Havran [2011]) elemzésre alapozva, az ott talált nyugdíjparadigmák által csoportosított, jellegzetes országcsoportokat vizsgálja. Az összegyűjtött nemzetközi statisztikákat felhasználva, összeveti a választott paradigmákat a számított (elvi) belső járulékkulcs mértékével. A közös paradigmavonásokat mutató, angolszász hagyományú skandináv, kontinentális, dél-európai és posztszocialista országokban a csoportokon belül finanszírozási különbségek is láthatók. A finanszírozás szempontjából három csoportot lehet találni: 1. Alacsony járadékkulcsos országok, ahol pénzügyileg elegáns megoldást alkalmaznak, de a szociális időskori jövedelemellátás funkciója sérülhet. 2. Közepes járadékkulcs, ahol van játéktér a paradigmák kialakításában, mert képesek működni, és az értékrendek, hagyományok szerint választanak szisztémát. 3. Magas járadékkulcs, ahol általában a gazdasággal is baj van, és a paradigmák változtatásával legfeljebb enyhíteni lehet a problémákon, ha a gazdasági-foglalkoztatási helyzet nem javul. A tanulmány nem a magán- és állami nyugdíjrendszerekben várható kifizetéseket hasonlítja össze, hanem a jelenleg fennálló, országos szintű kockázatokat és lehetőségeket veszi sorra

Rational Catalyst Design for Direct Conversion of CH4 and CO2

Possibilities for mitigation of carbon dioxide and methane levels in the atmosphere are of major global interest. One of the alternatives that attracts much scientific attention is their chemical utilization, especially because both of these gases are components of the natural gas, and rapid and extensive shale gas development makes them abundant raw materials. Development of an effective catalytic process that could be scaled-up for industrial purposes remains a great challenge for catalysis. Understanding of the mechanisms of molecular activation as well as of the reaction pathways over active centers on heterogeneous catalysts needs to be advanced. To that end this work focused on initiating the development of a bifunctional catalyst for low-temperature: 200C - 450C) direct conversion of methane and carbon dioxide by tailoring the structure of each active component using the insights from molecular modeling. Pt nanoparticles supported on ceria support have been selected based on molecular modeling and density functional theory analysis that provided the guidance for the catalyst structure optimization. Tetrahedral Pt nanoclusters, with a high fraction of edge and corner sites that would supposedly promote methane activation, were prepared by carefully adjusting the concentration ratio between Pt precursor and the capping polymer. Ceria nanorods, exhibiting more reducible facets that would activate carbon dioxide, were prepared by hydrothermal method. Conventional incipient wetness and modified polyol method were also used for the preparation of supported round shape Pt samples, for the comparison. Catalyst activity was evaluated by studying the H2 evolution rates during the exposure of the catalyst to the methane flow, in a small packed bed reactor, at the atmospheric pressure and temperatures up to 450C. Insights into the structure of the adsorbed carbonaceous species, formed during methane chemisorption, were gained from temperature programmed reduction profiles. The effects of catalyst structure, reaction temperature, CH4 partial pressure and the Pt loading on the methane activation were outlined. Results revealed that a strong metal-support interaction, characteristic for the ceria supported samples, had a pronounced impact not only on the total amount of chemisorbed CH4, but also on the structure of the adsorbed carbonaceous film. This has been attributed to the high concentrations of oxygen vacancies at the interface between ceria and Pt. The promoting effect of ceria was further confirmed in the experiments involving supported tetrahedral Pt nanoclusters. However, the application of these nanoparticles was limited by the instability of their shapes under reaction conditions. New synthesis methods that would increase the catalyst stability and prevent reconstruction of cluster shapes need to be developed. Further studies of the reactivity of the adsorbed carbonaceous species with the carbon dioxide and the selectivity towards desired oxygenates are needed. An integrated method involving both experimental and modeling efforts could enable more rational design of new materials with improved activity and selectivity and could potentially cut the costs and duration of extensive trial-and-error approach commonly practiced in industry. The possibility of tailoring catalyst activity and selectivity through shape and size- control could lead to the more efficient catalyst utilization