A tudás társadalmi kontrollja a demokratikus társadalmakban

E tanulmányban a szerző azt vizsgálja, hogy mi indokolja az új tudományos tudás társadalmi kontrolljára irányuló törekvéseket, és ezt a kontrollt milyen módokon igyekeznek megvalósítani a demokratikus társadalmakban működő nagyobb társadalmi intézmények. Körvonalazza a tudáspolitika mint új típusú politikai tevékenység fogalmát, és rámutat, hogy amikor új cselekvési képességek (vagyis új tudás) hasznosításáról van szó, a tudáspolitikának nem kell a priori korlátozónak lennie. Elemzésében az új tudásnak a társadalmi viszonyokra gyakorolt hatásaival kapcsolatos előrejelzésekre, valamint az ilyen hatások ellenőrzését célzó erőfeszítésekre koncentrál, majd felvázolja, hogy miért kerül kiemelt helyzetbe a tudáspolitika a politikai tevékenységek sorában, hangsúlyozva a tudomány és a társadalom közötti viszony megváltozását. Miután különbséget tesz a tudáspolitika és a tudománypolitika között, bemutat néhány epizódot a tudáspolitika gyakorlati működésének illusztrálására

Mi a társadalmilag releváns tudomány?

E tanulmány szerzője a C. P. Snow által megkülönböztetett „két kultúra” elemzéséből kiindulva a következő megállapításokra jut: a tudomány növekvő jelentősége és többszörösen bebizonyosodott társadalmi hasznossága ahhoz vezetett, hogy a fejlődés egy bizonyos fokára jutott társadalmakban a tudomány a társadalmilag releváns tudás legfőbb forrásaként szilárd monopolhelyzetbe került. A feltárásra váró új területek kutatását és ezáltal a döntéshozatal és a társadalmi cselekvés számára nyíló mozgástér kiterjesztését szolgáló funkciójában a tudomány egyszerűen pótolhatatlan. Ugyanakkor a tudománynak az új tudást ma hipotetikus tudásként kell prezentálnia, ami a jövőben módosulhat. A tudomány is létrehozza a maga sajátos bizonytalanságát: a tudományos eszközökkel elért minden új ismeret egyszersmind a még nem kielégítő tudás új területeit jelöli ki. Mégis a tudomány az egyetlen legitim eszköz a tudás létrehozására, bármennyire bizonytalan legyen is. A tudomány feladata többé nem a biztos tudás közzététele, hanem inkább a bizonytalanság kezelése

Die Natur und die Natur der Gesellschaft

Der vorliegende Band versammelt die umgearbeiteten Beiträge einer Tagung, die im März 2002 im Warburg-Haus in Hamburg stattfand. Sie wurde im Rahmen des Forschungsprojekts „Natur im Konflikt“ veranstaltet, das von der Volkswagenstiftung innerhalb des Förderprogramms „Schlüsselthemen der Geisteswissenschaften“ finanziert wird. Dieses interdisziplinäre Vorhaben widmet sich der Untersuchung von mentalen Konzepten, Bildern, Modellen und Wertzuschreibungen, die zum kollektiven Fundus unserer Vorstellungen von Natur gehören. Dabei richten sich die Untersuchungen aus der Perspektive verschiedener Fachrichtungen – Ethnologie bzw. Sozialanthropologie, Geschichtswissenschaft, naturwissenschaftliche Küstenforschung, Literatur-, Sprach- und Medienwissenschaft – insbesondere auf die diejenigen Naturbilder und Modellierungen, die zu den oft nicht thematisierten Argumentationen und Überzeugungen gehören.This volume collects the revised contributions of a conference that took place in March 2002 at the Warburg-Haus in Hamburg. It was organised as part of the "Nature in Conflict" research project, which was funded by the Volkswagen Foundation within the framework of the "Key Humanities Issues" funding programme. This interdisciplinary project was dedicated to the investigation of mental concepts, images, models and value attributions that belong to the collective fund of our ideas of nature. In this context, the investigations are directed from the perspective of various disciplines - ethnology or social anthropology, history, coastal research in the natural sciences, literature, linguistics and media studies - in particular at those images of nature and models that belong to the argumentations and convictions that are often not discussed

Niklas Luhmann

Niklas Luhmannt 1968-ban nevezték ki szociológia professzornak az újonnan megalapított Bielefeldi Egyetemen. Megkérdezték tőle, milyen témán kíván majd dolgozni. Így válaszolt: “A modern társadalom elméletén. Időtartam 30 év, költség nincs.” Ezek után pontosan ezt az elméleti programot valósította meg. 1998 decemberében bekövetkezett haláláig, 70 éves koráig több mint 14.000 nyomtatott oldalnyi munkát publikált

Niklas Luhmann

This paper is a concise intellectual portrait of Niklas Luhmann focusing mainly on his social theory; it highlights the ideas found in The society of society that reveal the constructivist nucleus of modern social systems theory. By discussing the central distinctions of that work, between system and environment, the authors identify the basic breaking off points of Luhmann's theory with regard to the classical cognitive model of the European tradition and its humanist cosmology. Then, they present three basic conceptions of his sociological analysis: society without people; society as communication; and society as world society. Finally, they present some critical thoughts on the possibilities and limits of post-ontological theory of society as a self-referential system.O artigo traça um sintético retrato intelectual de Niklas Luhmann, focalizando essencialmente sua teoria social; em especial, as idéias expostas em A sociedade da sociedade, que revelam o núcleo construtivista da moderna teoria dos sistemas societais. Por meio da discussão da distinção central dessa obra, entre sistema e ambiente, os autores identificam os pontos básicos de ruptura da teoria de Luhmann em relação ao modelo cognitivo clássico da tradição européia e sua cosmologia humanista. Em seguida, expõem três concepções básicas de sua análise sociológica: sociedades sem pessoas; a sociedade como comunicação; e sociedade como sociedade mundial. Finalmente, apresentam algumas reflexões críticas acerca das possibilidades e dos limites da teoria pós-ontológica da sociedade como sistema auto-referencial

Még nem dőlt el semmi: határok nélküli világ, helyi korlátokkal

Tanulmányukban a szerzők a globalizációról folyó globális diskurzus tévútjaira mutatnak rá. Hangsúlyozzák, hogy a globalizáció nem egyirányú befogadást jelent, hanem nyitott folyamat. A szent, a jó és a fontos fogalmai nem válnak mindenütt azonossá. Sőt, ellenkező irányú hatások is tapasztalhatók, és ezek erősödhetnek, gyarapodhatnak is, különösen a tudástársadalmakban, ahol az információ bővített újratermelése folyik. Gondolatmenetük végén a szerzők a globalizáció pozitív vonásairól és lehetőségeiről ejtenek szót, sorra véve a globalizáció gazdasági (ezen belül politikai és technológiai), kulturális (elsősorban tudományos) és ökológiai dimenzióit