69 research outputs found
New Ways for Understanding: Death and History (Book Review of István Király V., Death and History)
Kritika és interpretáció
In my reply I reflect on Deodáth Zuh’s reading of the book The Truth of the Other. Papers in Honor of István M. Fehér. I elaborate my argument in three steps. First, I claim that Zuh, in his polemical discussion of the book, did not make clear its main philosophical goals; therefore, I provide a brief overview of the conception of book, by which I wish to demonstrate the divergence between the basic intention of the book and what the Reviewer’s reconstruction may take it to be. Second, I go on to argue supporting István M. Fehér’s contribution given in his interview, and I try to show why the Reviewer’s criticism is highly debatable.
Finally, I intend to answer the objections of Zuh formulated against my article
Cassirer és Heidegger. Egy filozófiai vita hermeneutikai nézőpontból
Tanulmányom közĂ©ppontjában egy 20. század eleji, fordulĂłpontot jelentĹ‘ filozĂłfiai vita áll. Cassirer Ă©s Heidegger beszĂ©lgetĂ©se 1923-ban kezdĹ‘dik Ă©s kĂĽlönbözĹ‘ formákban (pl. vita, recenziĂł, lábjegyzetek, kritikai utalások keretĂ©ben) egĂ©szen Cassirer haláláig folytatĂłdik. E kapcsolat legismertebb momentuma a kĂ©t filozĂłfus közötti davosi disputa, amelyre 1929. március 26-án kerĂĽlt sor a második davosi nemzetközi konferencia csĂşcspontjakĂ©nt. Az esemĂ©ny – mely kollĂ©gák, barátok, hallgatĂłk rĂ©szvĂ©telĂ©vel zajlott, majd kĂ©sĹ‘bb ismert gondolkodĂłk sora idĂ©zte vagy kommentálta – máig prominens referenciapont az eurĂłpai filozĂłfiatörtĂ©net mĂşltját Ă©s jövĹ‘jĂ©t átfogĂł vitákban. Tanulmányomban elĹ‘ször az autenticitás problĂ©máját elĹ‘tĂ©rbe állĂtva, nĂ©hány filolĂłgiai szempont vázolok fel, melyek körvonalazása nem lĂ©nyegtelen a vita megĂ©rtĂ©se szempontjábĂłl. A második rĂ©szben esettanulmánykĂ©nt e davosi disputa esemĂ©nyĂ©t Ă©s tágabb kontextusát elemzem hermeneutikai nĂ©zĹ‘pontbĂłl: mindkĂ©t fĂ©l igazát tekintetbe vĂ©ve. VĂ©gĂĽl röviden rekonstruálom, hogy mit tekinthetĂĽnk elmĂ©leti szempontbĂłl e diszkussziĂł fĹ‘ karakterisztikájának, azaz, milyen tanulságai lehetnek e kĂ©t filozĂłfus nĂ©zĹ‘pontjának Ă©s az egymásra vonatkozĂł filozĂłfiai kritikájuknak
Megértés a határokon: Sematizmus és világértelmezés Heidegger Kant-interpretációjában
A MegĂ©rtĂ©s a határokon – Sematizmus Ă©s világĂ©rtelmezĂ©s Heidegger Kant-Ă©rtelmezĂ©sĂ©ben cĂmű Ărás Heidegger 1927 Ă©s 1930 közötti idĹ‘szakára koncentrál. E tematikán belĂĽl a szerzĹ‘ megprĂłbálja rekonstruálni, hogyan kerĂĽl a heideggeri Kant-interpretáciĂł közĂ©ppontjába a vĂ©ges emberi lĂ©t világkĂ©pzĹ‘ jellege, amely e megközelĂtĂ©sben a sematizmus működĂ©sekĂ©nt ĂrhatĂł le, s a világ fogalmán keresztĂĽl Heidegger mikĂ©nt kĂ©rdez rá a fenomenalitás határaira. A szerzĹ‘ Ă©rtelmezĂ©sĂ©ben Heidegger egĂ©sz Kant-olvasatának közĂ©ppontjában az emberi tapasztalásban működĹ‘ sematizmus áll, de a sĂ©mákon keresztĂĽl Kant mĂ©g a tapasztalati objektivitás lehetĹ‘sĂ©gĂ©t vizsgálta, Heidegger „temporális“ sematizmusa ezzel szemben már a tapasztalat belsĹ‘ törtĂ©netisĂ©gĂ©re helyezte a hangsĂşlyt. Arra kĂ©rdezett rá, hogy mikĂ©nt kĂ©pes eddigi sĂ©máinkat az idĹ‘ feltörni Ă©s megváltoztatni? Más szĂłval, a sĂ©mákon keresztĂĽl Heidegger megprĂłbálja megvilágĂtani az aprioritás összefĂĽggĂ©sĂ©t a temporalitással. A szerzĹ‘ tĂ©zise szerint a kanti sematizmus e heideggeri ĂşjraĂ©rtelmezĂ©sĂ©nek nem csupán fundamentálontolĂłgiai cĂ©lja volt, hanem Ă©ppen az a tendencia rejlett benne, amely kivezet a fundamentálontolĂłgiábĂłl, amennyiben a sematizmus kĂ©rdĂ©sĂ©t Heidegger az ittlĂ©t metafizikájában gondolta tovább
A "határsértő" mozzanatról (transzgresszió) - Filozófia és teológia Heidegger gondolkodásában
Hegyi Márton tanulmányainak megközelĂtĂ©se kĂ©t szempontbĂłl is figyelemre mĂ©ltĂł: munkájával arra vállalkozik, hogy teolĂłgiai szempontĂş diszkussziĂłt kezdemĂ©nyezzen a jelenkori filozĂłfiával, másfelĹ‘l Heidegger gondolkodásának általánosabb jellegű kĂ©rdĂ©sei felĹ‘l Ă©rtelmezi filozĂłfia Ă©s teolĂłgia összefĂĽggĂ©seit. Az Ăráshoz a „határsĂ©rtĂ©s” mint transzgressziĂł kĂ©rdĂ©se felĹ‘l szeretnĂ©k hozzászĂłlni. Jelen tanulmányban azzal a tendenciával szemben, mely arra keres bizonyĂtĂ©kokat, miĂ©rt hiĂşsult meg filozĂłfia Ă©s teolĂłgia viszonyának heideggeri tárgyalása, inkább arra szeretnĂ©k rámutatni, hogy e fejtegetĂ©seket mikĂ©nt lehetsĂ©ges logikailag konzisztens, koherens gondolatokkĂ©nt olvasni, más szĂłval olyan fejtegetĂ©sekkĂ©nt, melyekbĹ‘l gondolati erĹ‘forrásokat nyerhetĂĽnk a hitĂ©letĂĽnk számára. FilozĂłfia Ă©s teolĂłgia, lĂ©tmegĂ©rtĂ©s Ă©s hit kölcsönös egymáshoz kapcsolĂłdása Heidegger egĂ©sz Ă©letĂ©ben meghatározĂł: mind a filozĂłfiát, mind a teolĂłgiát is kritikával illette: a teolĂłgiához fűzĹ‘dĹ‘ kapcsolata e kritikával mĂ©gsem szűnt meg, hanem mĂ©g összetettebbĂ©, bonyolultabbá ill. sokrĂ©tűbbĂ© vált. Ennek a kapcsolatnak kĂĽlönbözĹ‘ szintjeibe kĂván az alábbi elemzĂ©s bevezetĂ©st nyĂşjtani – Ă©rintve a filozĂłfiai apĂłriák, a vallás fenomenolĂłgiai ĂşjraĂ©rtelmezĂ©sĂ©nek, a tapasztalat belsĹ‘ törtĂ©netisĂ©gĂ©nek Ă©s a határ problĂ©májának kĂ©rdĂ©seit
- …