Anti glutamate-decarboxylase antibodies: A liaison between localisation related epilepsy, stiff-person syndrome and type-1 diabetes mellitus

We present two patients with partial epilepsy, type-1 diabetes and stiff person syndrome associated with high serum autoantibody levels to glutamate-decarboxylase (anti-GAD). Both patients were or have suffered from additional autoimmune conditions. The presence of stiff person syndrome and elevated anti-GAD levels have to make clinicians look for additional autoimmune conditions including type-1 diabetes. On the other hand, the co-morbidity of partial epilepsy with autoimmune conditions in patients with elevated serum anti-GAD suggests an autoimmune mechanism of partial epilepsy in these cases

LADA type diabetes, celiac diasease, cerebellar ataxia and stiff person syndrome. A rare association of autoimmune disorders.

Celiac disease--in its typical form--is a chronic immune-mediated enteropathy with typical clinical symptoms that develops against gliadin content of cereal grains, and is often associated with other autoimmune diseases. In cases of atypical manifestation classic symptoms may be absent or mild, and extra-intestinal symptoms or associated syndromes dominate clinical picture. The authors present a longitudinal follow-up of such a case. A 63-years old woman was diagnosed with epilepsy at the age of 19, and with progressive limb ataxia at the age of 36, which was initially thought to be caused by cerebellar atrophy, later probably by stiff person syndrome. At the age 59, her diabetes mellitus manifested with type 2 diabetic phenotype, but based on GAD positivity later was reclassified as type 1 diabetes. Only the last check-up discovered the celiac disease, retrospectively explaining the entire disease course and neurological symptoms. By presenting this case, the authors would like to draw attention to the fact that one should think of the possibility of celiac disease when cerebellar ataxia, progressive neurological symptoms and diabetes are present at the same time. An early diagnosis may help to delay the progression of disease and help better treatment

Relevance of novel inflammatory markers in stroke-induced immunosuppression

BACKGROUND: Acute ischemic stroke (AIS) has a biphasic effect on the peripheral immune system. The initial inflammatory response is followed by systemic immunosuppression, referred to as stroke-induced immunosuppression (SIIS), leading to severe complications in stroke patients. We aimed to identify an inflammatory marker that best represents this biphasic immunological response after AIS. METHODS: We investigated the alteration of CRP, WBC, neutrophil count, suPAR levels, CD4+ CD25high Tregs, CD64+ and CD177+ neutrophils and monocytes in 12 acute ischemic stroke patients free of infection within 6 hours and one week after the insult. As controls, 14 age-matched healthy individuals were included. RESULTS: CRP, WBC and neutrophil count values were comparable in stroke patients within 6 hours and controls, however, they were elevated in stroke one week after the insult. suPAR levels were higher in both stroke groups compared to controls. The prevalence of CD64+ neutrophils was higher in stroke patients within 6 hours than in controls and it decreased in stroke one week after the insult below the level in controls (5.95 [5.41-8.75] % vs. 32.38 [9.21-43.93] % vs. 4.06 [1.73-6.77] %, p < 0.05). CONCLUSIONS: Our pilot study identified that the prevalence of CD64+ neutrophils may reflect a biphasic alteration of the immune response following AIS. Since its level decreases below baseline after one week of the CNS insult in stroke patients without infection, it might serve as a reliable candidate to identify the developing inflammatory response due to infection after stroke in the future

„Stroke-ovi”. A lakossági felvilágosítás új célközönsége: az óvodások

Háttér és cél – A thrombolysis és/vagy thrombectomia bizonyítottan hatékony az akut ischaemiás stroke kezelésében. A szűk időablak miatt alacsony az ezekre a kezelésekre alkalmas betegek száma. A fő korlát a prehospitális szakasz, kevesen hívnak mentőt időben. A késlekedést okozhatja a lakosság elégtelen egészségügyi ismerete, de a stroke-ra leginkább hajlamos populáció magányossága, elszigeteltsége is. Az utóbbiak között sok az a nagyszülő, aki jelentős időt tölt unokájával. Ez adta az ötletet, hogy felvilágosítsuk a kisebb gyerekeket is a stroke tüneteiről, lehetővé téve számukra, hogy szükség esetén mentőt hívjanak. Ennek érdekében adaptáltuk a The Angels Initiative korábban Görögországban tesztelt projektjét. A magyar pilottanulmány Budapest XII. kerület óvodáiban zajlott. Az Angels eredeti szerepjátékos programját a Covidjárvány miatt nem lehetett megvalósítani, így a kényszer egy új, magyar verziót hívott életre: az online „Stroke Ovi” programot. Ezt több lépcsőben vezettük be, a harmadikban hatástanulmányt is végeztünk. Módszerek – A The Angels Initiative nemzetközi programját, annak magyar fordítását adaptáltuk programunkhoz. Az eredeti, élő szerepjátékos formát a kiválasztott „tesztóvodában” szülői értekezlettel előkészítettük. A Covid-járvány bizonytalanul elhúzódó hatása miatt tervünket átértékeltük, a közben megszületett magyar mesekönyv és hazavihető munkafüzet használatával több budapesti óvodában saját online verziót dolgoztunk ki. Öt héten át heti 10, majd 25 perces foglalkozásokat tartottunk. A mindig új csoportokat megcélzó harmadik oktatási ciklusban már a program hatását is vizsgáltuk megelőző és követő tesztek felvételével, amiben nemcsak a gyermekek, de szüleik is részt vettek. Munkánkba újszerűen neurológusok és óvodapedagógusok mellett pszichológust, logopédust is bevontunk, mert úgy gondoltuk, hogy a szülőket és gyerekeket magába foglaló társadalmi közegben csak multidiszciplináris együttműködéssel lehet eredményt elérni. Eredmények – A program harmadik ciklusában megelőzően (preteszt) és utána (posztteszt) tesztfelvétel történt a gyerekek és szüleik körében. Csak azokat a válaszokat vettük figyelembe, amelyeknél a program előtti és utáni felmérésben is értékelhető választ kaptunk. Legfontosabb eredményeink: 1. negatív irányú változás egy kérdésben sem történt, tehát olyan nem volt, hogy bármelyik pretesztbeli kérdés összpontszáma magasabb lett volna, mint a poszttesztben. 2. A gyerekek megtanulták, hogy mentőt nem csak felnőttek hívhatnak. 3. Minden gyerek tisztában volt már a programot megelőzően azzal, hogy ha „valaki nagyon rosszul van”, akkor a mentőt kell hívni. 4. A stroke tüneteire vonatkozó kérdések közül fontos, hogy a hemiparesis, a facialis paresis és a beszéd/ nyelvi zavar egyértelmű tünet a gyerekek számára. A szülői kérdőívek alapján a felnőttek ismeretanyagát igen jónak lehet ítélni. Az előzetes és az utóteszt során ugyanannyi helyes válasz érkezett, ami alapján „transzferhatással” (a program hatására a szülőkben megnövekvő érdeklődés a téma iránt) nem tudtunk számolni. Fontos azonban, hogy a szülők a programot hasznosnak, a gyerekek számára motiválónak, fontosnak ítélték, így együttműködésre a későbbiekben is számítani lehet. Következtetés – A magyar „Stroke Ovi” program egyértelműen hatékonynak bizonyult. Ezt a hatásvizsgálatok még akkor is bizonyították, ha az eredeti szerepjáték helyett a Covid-járvány miatt „csak” online formában valósítottuk meg. Ez a kényszer egyúttal egy új, „magyar verziót” kényszerített ki, és hozott létre. A körülmények okozta kisszámú minta ellenére e pozitív hatást mérhetőnek ítéljük. Legfőbb eredményként és bizonyítékként azonban a gyerekek reakcióit értékeljük, amik spontán rajzokban öltöttek testet, és a pozitív érzelmi reakciók mellett megjelenítettek szakmai értékeket, mint például a mentőautók rajza, a 112-es hívószám visszatérő ábrázolása. A média bevonásával jó lehetőségnek gondoljuk az online oktatást is a stroke-kampányok sorában, de valóban eredményesnek az eredeti szerepjátékos formát gondoljuk. Ugyanakkor bizonyítva látjuk, hogy a fejlődésben levő gyerekek nevelése miatt nagy körültekintést igényel az új módszer alkalmazása. Emiatt pedig eredményt csak a neurológusokat, pszichológusokat, óvodapedagógusokat, szülőket is magába foglaló társadalmi és multidiszciplináris együttműködéssel lehet elérni

Csokoládéfogyasztás és a magyar Nobel-díjasok = Chocolate consumption and Hungarian Nobel laureates

Absztrakt: Bevezetés: Az étkezéssel fogyasztott növények egy részében jelentős mennyiségű flavonoid található, melyekről kimutatták, hogy javítják a kognitív funkciót. Egy korábbi elemzés alátámasztotta, hogy szoros szignifikáns lineáris korreláció mutatható ki az adott ország csokoládéfogyasztása és Nobel-díjasainak száma között. Ebben a vizsgálatban azonban Magyarország és a magyar Nobel-díjasok nem szerepelnek. Célkitűzés: Jelen közleményünk célja ennek pótlása, a magyar adatok elemzése a nemzetközi adatok tükrében. Módszer: A Nobel-díjasok országonkénti számát és a csokoládéfogyasztás nemzetközi adatait a fenti közlemény alapján vizsgáltuk. A csokoládéfogyasztás hazai mennyiségének meghatározása a Központi Statisztikai Hivatal adatain alapult. A vizsgált országok GDP-jének, valamint ezen összeg kutatásra fordított hányadának adatait a Világbank honlapjáról vettük át. Eredmények: Magyarországon 11 Nobel-díjas élt. Ennek alapján a vizsgált 24 ország rangsorában Magyarországot a 9. hely illeti meg. Csokoládéfogyasztásban ugyanakkor a 19. helyezett. Összefüggést találtunk a Nobel-díjasok száma és az adott ország GDP-jének egy főre eső hányada (r = 0,734; p = 0,001), illetve a GDP kutatásra fordított hányada között (r = 0,532; p = 0,01) között. Következtetés: A magyar tudósok eredményei nem támasztják alá a korábban felvetett, a Nobel-díjasok száma (az adott ország kognitív szintje) és a csokoládéfogyasztás közti kapcsolatot. Életútjuk inkább a gazdagabb országok tudományt támogató nagyobb lehetőségeire világít rá. Orv Hetil. 2019; 160(1): 26–29. | Abstract: Introduction: Certain dietary items contain significant amounts of flavonoids which was shown to improve cognitive function. An earlier investigation demonstrated a strong linear correlation between chocolate consumption and the number of Nobel laureates in a given country. However, Hungary and the Hungarian Nobel laureates were not included in this analysis. Aim: In this publication, we aim to complement these data by analyzing data available for Hungary. Method: The number of Nobel laureates per country and the international data on chocolate consumption were based on the previously published results. The amount of chocolate consumption in Hungary was based on data from the Hungarian Central Statistical Office. GDP per capita and Research and Development Expenditure data for the investigated countries were derived from the World Bank. Results: There are 11 Nobel laureates from Hungary. Based on this, Hungary ranks the 9th amongst the 24 studied countries. However, it only ranks the 19th when it comes to chocolate consumption. Correlations were found between the number of Nobel laureates and GDP per capita (r = 0.734; p = 0.001) as well as Research and Development Expenditure (r = 0.532; p = 0.01) amongst the studied countries. Conclusion: The achievements of Hungarian scholars do not support the earlier notion that there is a link between the number of Nobel laureates (cognitive function) and the chocolate consumption in a given country. Their biographies highlight the importance and more possibilities of research funding in wealthier countries. Orv Hetil. 2019; 160(1): 26–29

A case report of isolated distal upper extremity weakness due to cerebral metastasis involving the hand knob area

Unilateral weakness of an upper extremity is most frequently caused by traumatic nerve injury or compression neuropathy. In rare cases, lesion of the central nervous system may result in syndromes suggesting peripheral nerve damage by the initial examination. Pseudoperipheral hand palsy is the best known of these, most frequently caused by a small lesion in the contralateral motor cortex of the brain. The 'hand knob' area refers to a circumscribed region in the precentral gyrus of the posterior frontal lobe, the lesion of which leads to isolated weakness of the upper extremity mimicking peripheral nerve damage. The etiology of this rare syndrome is almost exclusively related to an embolic infarction.We present the case of a 70-year-old male patient with isolated left sided upper extremity weakness and clumsiness without sensory disturbance suggesting a lesion of the radial nerve. Nerve conduction studies had normal results excluding peripheral nerve damage. Neuroimaging (cranial CT and MRI) detected 3 space occupying lesions, one of them in the right precentral gyrus. An irregularly shaped tumor was found by CT in the left lung with multiple associated lymph node conglomerates. The metastasis from this mucinous tubular adenocarcinoma with solid anaplastic parts to the 'hand knob' area was responsible for the first clinical sign related to the pulmonary malignancy.Pseudoperipheral palsy of the upper extremity is not necessarily the consequence of an embolic stroke. If nerve conduction studies have normal results, neuroimaging - preferably MRI - should be performed, as lesion in the hand-knob area of the precentral gyrus can also be caused by a malignancy

Safety and efficacy of GABAA α5 antagonist S44819 in patients with ischaemic stroke: a multicentre, double-blind, randomised, placebo-controlled trial

Background: S44819, a selective GABAA α5 receptor antagonist, reduces tonic post-ischaemic inhibition of the peri-infarct cortex. S44819 improved stroke recovery in rodents and increased cortical excitability in a transcranial magnetic stimulation study in healthy volunteers. The Randomized Efficacy and Safety Trial of Oral GABAA α5 antagonist S44819 after Recent ischemic Event (RESTORE BRAIN) aimed to evaluate the safety and efficacy of S44819 for enhancing clinical recovery of patients with ischaemic stroke. Methods: RESTORE BRAIN was an international, randomised, double-blind, parallel-group, placebo-controlled, multicentre phase 2 trial that evaluated the safety and efficacy of oral S44189 in patients with recent ischaemic stroke. The study was done in specialised stroke units in 92 actively recruiting centres in 14 countries: ten were European countries (Belgium, Czech Republic, France, Germany, Hungary, Italy, Netherlands, Poland, Spain, and the UK) and four were non-European countries (Australia, Brazil, Canada, and South Korea). Patients aged 18–85 years with acute ischaemic stroke involving cerebral cortex (National Institute of Health Stroke Scale [NIHSS] score 7–20) without previous disability were eligible for inclusion. Participants were randomly assigned to receive 150 mg S44819 twice a day, 300 mg S44819 twice a day, or placebo twice a day by a balanced, non-adaptive randomisation method with a 1:1:1 ratio. Treatment randomisation and allocation were centralised via the interactive web response system using computer-generated random sequences with a block size of 3. Blinding of treatment was achieved by identical appearance and taste of all sachets. Patients, investigators and individuals involved in the analysis of the trial were masked to group assignment. The primary endpoint was the modified Rankin Scale (mRS) score 90 days from onset of treatment, evaluated by shift analysis (predefined main analysis) or by dichotomised analyses using 0–1 versus 2–6 and 0–2 versus 3–6 cutoffs (predefined secondary analysis). Secondary endpoints were the effects of S44819 on the NIHSS and Montreal Cognitive Assessment (MoCA) scores, time needed to complete parts A and B of the Trail Making Test, and the Barthel index. Efficacy analyses were done on all patients who received at least one dose of treatment and had at least one mRS score taken after day 5 (specifically, on or after day 30). Safety was compared across treatment groups for all patients who received at least one dose of treatment. The study was registered at ClinicalTrials.gov, NCT02877615. Findings: Between Dec 19, 2016, and Nov 16, 2018, 585 patients were enrolled in the study. Of these, 197 (34%) were randomly assigned to receive 150 mg S44819 twice a day, 195 (33%) to receive 300 mg S44819 twice a day, and 193 (33%) to receive placebo twice a day. 189 (96%) of 197 patients in the 150 mg S44819 group, 188 (96%) of 195 patients in the 300 mg S44819 group, and 191 (99%) patients in the placebo group received at least one dose of treatment and had at least one mRS score taken after day 5, and were included in efficacy analyses. 195 (99%) of 197 patients in the 150 mg S44819 group, 194 (99%) of 195 patients in the 300 mg S44819 group, and 193 (100%) patients in the placebo group received at least one dose of treatment, and were included in safety analyses. The primary endpoint of mRS at day 90 did not differ between each of the two S44819 groups and the placebo group (OR 0·91 [95% CI 0·64–1·31]; p=0·80 for 150 mg S44819 compared with placebo and OR 1·17 [95% CI 0·81–1·67]; p=0·80 for 300 mg S44819 compared with placebo). Likewise, dichotomised mRS scores at day 90 (mRS 0–2 vs 3–6 or mRS 0–1 vs 2–6) did not differ between groups. Secondary endpoints did not reveal any significant group differences. The median NIHSS score at day 90 did not differ between groups (4 [IQR 2–8] in 150 mg S44819 group, 4 [2–7] in 300 mg S44819 group, and 4 [2–6] in placebo group), nor did the number of patients at day 90 with an NIHSS score of up to 5 (95 [61%] of 156 in 150 mg S44819 group, 106 [66%] of 161 in 300 mg S44819 group, and 104 [66%] of 157 in placebo group) versus more than 5 (61 [39%] in 150 mg S44819 group, 55 [34%] in 300 mg S44819 group, and 53 [34%] in placebo group). Likewise, the median MoCA score (22·0 [IQR 17·0–26·0] in 150 mg S44819 group, 23·0 [19·0–26·5] in 300 mg S44819 group, and 22·0 [17·0–26·0] in placebo group), time needed to complete parts A (50 s [IQR 42–68] in 150 mg S44819 group, 49 s [36–63] in 300 mg S44819 group, and 50 s [38–68] in placebo group) and B (107 s [81–144] in 150 mg S44819 group, 121 s [76–159] in 300 mg S44819 group, and 130 s [86–175] in placebo group) of the Trail Making Test, and the Barthel index (90 [IQR 60–100] in 150 mg S44819 group, 90 [70–100] in 300 mg S44819 group, and 90 [70–100] in placebo group) were similar in all groups. Number and type of adverse events were similar between the three groups. There were no drug-related adverse events and no drug-related deaths. Interpretation: There was no evidence that S44819 improved clinical outcome in patients after ischaemic stroke, and thus S44819 cannot be recommended for stroke therapy. The concept of tonic inhibition after stroke should be re-evaluated in humans. Funding: Servier

Traumatic brain injury and peripheral immune suppression: primer and prospectus

Nosocomial infections are a common occurrence in patients following traumatic brain injury (TBI) and are associated with an increased risk of mortality, longer length of hospital stay and poor neurological outcome. Systemic immune suppression arising as a direct result of injury to the central nervous system (CNS) is considered to be primarily responsible for this increased incidence of infection, a view strengthened by recent studies that have reported novel changes in the composition and function of the innate and adaptive arms of the immune system post TBI. However, our knowledge of the mechanisms that underlie TBI-induced immune suppression is equivocal at best. Here, after summarising our current understanding of the impact of TBI on peripheral immunity and discussing CNS-mediated regulation of immune function, we propose roles for a series of novel mechanisms in driving the immune suppression that is observed post TBI. These mechanisms, which have never been considered before in the context of TBI-induced immune paresis include the CNS-driven emergence into the circulation of myeloid derived suppressor cells and suppressive neutrophil subsets, and the release from injured tissue of nuclear and mitochondria-derived damage associated molecular patterns. Moreover, in an effort to further our understanding of the mechanisms that underlie TBI-induced changes in immunity, we pose throughout the review a series of questions, which if answered would address a number of key issues such as establishing whether manipulating peripheral immune function has potential as a future therapeutic strategy by which to treat and/or prevent infections in the hospitalised TBI patient

Az akut stroke felléptének heti ingadozása - megjósolhatók a "kockázatos napok"?

A stroke a harmadik leggyakoribb halálok, a tartós súlyos rokkantság első számú oka. A magas morbiditási és mortalitási mutatók Magyarországon több más országhoz képest is rosszabbak. Évente kb. 45000 kórházi felvétel történik cerebrovascularis megbetegedés miatt