Random walk on Sierpinski-type multifractals

A method is established which allows the calculation of the walk dimension for Sierpinski-type multifractals. The multifractal scaling behaviour of the average time needed to cover a distance in the mentionned multifractals is shown. For the average-time-multifractal we calculate the Renyi dimensions and allpy the f(alpha)-formalism.Comment: 9 pages, Postscrip

Coated textiles - thinking outside the box

This document provides a comparing overview about the development of schemes and design methods in tensile architecture and the steady evolution in materials. It focusses on the correlation of the two aspects and the question of the driving force behind the advances

Magnetic radiation shielding systems analysis. superconducting coil technology

Shielding effectiveness and system mass of different magnetic field configurations - Electric properties and magnetic behavior of superconducting coils of niobium-zirconium allo

The I-mode confinement regime at ASDEX Upgrade: global propert ies and characterization of strongly intermittent density fluctuations

Properties of the I­mode confinement regime on the ASDEX Upgrade tokamak are summarized. A weak dependence of the power threshold for the L­I transition on the toroidal magnetic field strength is found. During improved confinement, the edge radial electric field well deepens. Stability calculations show that the I­mode pedestal is peeling­ballooning stable. Turbulence investigations reveal strongly intermittent density fluctuations linked to the weakly coherent mode in the confined plasma, which become stronger as the confinement quality increases. Across all investigated structure sizes ( ≈ ⊥ k 5 – 12 cm − 1 , with ⊥ k the perpendicular wavenumber of turbulent density fluctuations), the intermittent turbulence bursts are observed. Comparison with bolometry data shows that they move poloidally toward the X­point and finally end up in the divertor. This might be indicative that they play a role in inhibiting the density profile growth, such that no pedestal is formed in the edge density profile.European Union (EUROfusion 633053)European Union (EUROfusion AWP15­ENR­09/IPP­02

Families, finds and generations: an interdisciplinary experiment at the early medieval cemetery of Vörs–Papkert B.

A Kis-Balaton program keretében 1983 és 1996 között a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársai ásatásokat végeztek a Vörs–Papkert B lelőhelyen, ahol többek között egy kora középkori temető feltárására került sor. A leletanyag feldolgozását célzó interdiszciplináris kutatások körében lényeges helyet kaptak a csontkémiai vizsgálatok is. Lengyel Imre (1934–1992) biokémiai vizsgálatai az 1960-as évek közepétől nyertek fokozatosan alkalmazást a hazai régészetben. Az őskortól a késő középkorig számos lelőhely feldolgozásánál támaszkodtak eredményeire. A hasonló jellegű kutatásokhoz képest a vörsi lelőhelyet az teszi egyedivé, hogy míg általában a korszak, régészeti kultúra vagy etnikum tekintetében homogén esetekről van szó, itt több, a vizsgált korszak és etnikum értelmében az eddigiekben egymástól következetesen elkülönített (késő avar kori, Karoling-kori, magyar honfoglalás és Árpád-kori) leletanyagot tartalmazó temetkezés került elő, ezért alapvető kérdésként merült fel, hogy egyidejű és/vagy folytatólagos jelenségekről van-e szó. A régészeti feltárásokkal párhuzamosan végzett munkával több, mint 400 sírt elemzett, ezek alapján 48 (alcsoportjaival együtt 53) genetikai egységet körvonalazott (Fig. 1). A tárgyi hagyaték relatív időrendjének figyelembe vételével a leglényegesebb eredményt éppen azoknak a „családoknak” (Figs. 2–10; Pl. I-IX) a körvonalazása jelentette, amelyek az eddigi módszerekkel különböző régészeti korszakokba sorolható lelet-együttesekkel jellemezhetőek. A vörsi embertani hagyaték szerológiai vizsgálatánál a régészeti leletek időrendi besorolását Lengyel Imre előzetesen nem ismerhette. Miután a biokémiai elemzés során meghatározta az elhunyt személyek nemét, életkorát, vércsoportját és kollagén-típusát, az ásató régészek kérésére elsőként azoknak a személyeknek a feltételezett rokonságait kezdte el (a síroknak a temetőtérképről leolvasható távolságai és statisztikai–matematikai módszerek alkalmazásával) meghatározni, akiknek tárgyi hagyatéka egyértelműen besorolható volt valamely régészeti korszakba. A feldolgozás első szakaszában nyolc genetikai csoportot rajzolt meg, majd ezek számát eggyel növelve, az egyik csoport összetételét megváltoztatva (46a csoport), összesen kilenc genetikai egység véglegesítése fűződik a nevéhez. A temető embertani anyagának vizsgálatát Pap Ildikó kezdte meg, paleosztomatológiai elemzését Szikossy Ildikó végezte el. Az ásatás befejezését követően a teljes temető embertani anyagának antropológiai feldolgozását Bernert Zsolt végezte el. A Lengyel Imre által szerológiai módszerekkel korábban megállapított nem és életkor adatoknak a morfológiai vizsgálatok eredményeivel való össze¬vetése során néhány esetben olyan ellentmondások merültek föl, amelyek miatt át kellett gondolnunk az előzetesen publikált genetikai egységek valószínűségét. A vizsgálat első fázisában a szerológus által felállított kilenc családrekonstrukcióban 60 személy kapott helyet. Ezek közül 8 esetben (13,3%) mond ellent a szerológiai és a morfológiai jegyek alapján meghatározott nemi jelleg. Ez önmagában magas arányszám, bár ezeknek az eseteknek csupán egy része teszi lehetetlenné az adott családfa értelmezhetőségét (pl. azonos neműek esetén nem lehet közös utódok feltételezése). Az esetek egy másik részénél az életkor meghatározások nincsenek összhangban, ezek szintén megkérdőjelezhetik a korábbi feltevések némelyikét (pl. utódok feltételezése azoknál, akik nem érték el a reproduktivitás korát). Vizsgálataink során arra törekedtünk, hogy kiszűrjük az ellentmondásos adatokat tartalmazó család-rekonstrukciókat, és csakis azokkal a csoportokkal foglalkozzunk, amelyeknek mind az embertani (szerológiai és morfológiai) adatai kifogástalanok, mind régészeti szempontból alkalmasak az egymást követő generációk tárgyi hagyatékának nyomon kísérésére (Figs. 11–12). Dolgozatunkban felsoroltuk azt a kilenc „genetikai egységet”, amelynek Lengyel Imre a családfáját is megrajzolta. A táblázatok Bernert Zsolt meghatározásait is tartalmazzák. Ellentmondásos adatok esetén – ha lehetett – a mellékletek figyelembe vételével foglaltunk állást a felmerült kérdésekben, majd a keltező leletek alapján megkíséreltük időrendbe sorolni az egyes generációk tagjait. Lengyel Imre korai távozása miatt nem keríthetett sort az összes család elemzésére: a 48 kisebb-nagyobb létszámú csoport közül csupán 9 esetben vázolta föl a családfa rajzát, és ez alapvetően megnehezíti a vörsi rokonsági csoportok értékelhetőségét. Nem született meg az az összefoglaló táblázat sem, amely az egyes csoportokon belül megállapított generációk összehangolását adta volna meg saját módszertana, a szerogenetika szabályai szerint. A Vörs-Papkert B temető szerológiai eszközökkel rekonstruált genetikai csoportjai közül négyet választottunk ki ellenőrzés céljára: a négy „családból” származó, feltételezett genetikai rokonsággal bíró emberi maradványok klasszikus antropológiai vizsgálatához nagyon kevés bizonyító eszköz áll a rendelkezésünkre. Kísérletünk célja annak megállapítása volt, hogy az interdiszciplinaritás adta lehetőségek segítségével kaphatunk-e új fogódzókat olyan kérdések eldöntéséhez, melyek terén évtizedek óta nem vagyunk képesek előrébb jutni. Az általunk bemutatott „családfák” kis száma óvatosságra int bennünket, ám arra alkalmasak, hogy többféle jelenséget rögzítsünk általuk. A késő avar kori és a Karoling peremkultúra tárgyait birtokló „családok” egyidejűleg, de egymástól bizonyos mértékig elhatárolódva élhettek, legalábbis erről tanúskodnak sírjaik a vörsi temetőben. Lengyel Imre módszerének változatlan folytatására már nincs mód, a szerogenetikai vizsgálatok másféle irányba mozdultak el. Az egykori családi kapcsolatok pontosabb meghatározására legújabban a modern, DNS-alapú biológiai kutatások segítségével teremtődött új lehetőség. A morfológiai vizsgálatok mellett szükségesek olyan DNS-elemzések elvégzése, melyekkel ellenőrizhetők és kibővíthetők az eddigi megállapítások a genetikai rokonsági fák szerkesztésére

Performance-Analyse paralleler Programme: Die PARvis-Visualisierungsumgebung

PARvis ist eine Visualisierungsumgebung, die eine gegebene Trace-Datei in eine Reihe verschiedener graphischer Darstellungen, z.B. Momentaufnahmen, Statistiken oder auch Zeitachsendarstellungen, transferiert. Dies erleichtert die Programmoptimierung, wodurch der Entwicklungszyklus auf massiv-parallelen Rechnersystemen deutlich verkürzt wird. PARvis unterstützt die gängigen Programmiermodelle (physikalisch/virtuell gemeinsamer Speicher, Message-Passing) und ist auf einer breiten Palette von Workstations ablauffähig

New skeletal tuberculosis cases in past populations from Western Hungary (Transdanubia)

The distribution, antiquity and epidemiology of tuberculosis (TB) have previously been studied in osteoarchaeological material in the eastern part of Hungary, mainly on the Great Plain. The purpose of this study is to map the occurrence of skeletal TB in different centuries in the western part of Hungary, Transdanubia, and to present new cases we have found. Palaeopathological analysis was carried out using macroscopic observation supported by radiographic and molecular methods. A large human osteoarchaeological sample (n = 5684) from Transdanubian archaeological sites ranging from the 2nd to the 18th centuries served as a source of material. Spinal TB was observed in seven individuals (in three specimens with Pott's disease two of which also had cold abscess) and hip TB was assumed in one case. The results of DNA for Mycobacterium tuberculosis were positive in seven of the eight cases identified by paleopathology, and negative in the assumed case of hip TB. However, the molecular results are consistent with highly fragmented DNA, which limited further analysis. Based on the present study and previously published cases, osteotuberculosis was found in Transdanubia mainly during the 9th–13th centuries. However, there are no signs of TB in many other 9th–13th century sites, even in those that lie geographically close to those where osteotuberculous cases were found. This may be due to a true absence of TB caused by the different living conditions, way of life, or origin of these populations. An alternative explanation is that TB was present in some individuals with no typical paleopathology, but that death occurred before skeletal morphological features could develop

I-mode studies at ASDEX Upgrade: L-I and I-H transitions, pedestal and confinement properties

The I-mode is a plasma regime obtained when the usual L-H power threshold is high, e.g. with unfavourable ion B ∇ direction. It is characterised by the development of a temperature pedestal while the density remains roughly as in the L-mode. This leads to a confinement improvement above the L-mode level which can sometimes reach H-mode values. This regime, already obtained in the ASDEX Upgrade tokamak about two decades ago, has been studied again since 2009 taking advantage of the development of new diagnostics and heating possibilities. The I-mode in ASDEX Upgrade has been achieved with different heating methods such as NBI, ECRH and ICRF. The I-mode properties, power threshold, pedestal characteristics and confinement, are independent of the heating method. The power required at the L-I transition exhibits an offset linear density dependence but, in contrast to the L-H threshold, depends weakly on the magnetic field. The L-I transition seems to be mainly determined by the edge pressure gradient and the comparison between ECRH and NBI induced L-I transitions suggests that the ion channel plays a key role. The I-mode often evolves gradually over a few confinement times until the transition to H-mode which offers a very interesting situation to study the transport reduction and its link with the pedestal formation. Exploratory discharges in which n = 2 magnetic perturbations have been applied indicate that these can lead to an increase of the I-mode power threshold by flattening the edge pressure at fixed heating input power: more heating power is necessary to restore the required edge pressure gradient. Finally, the confinement properties of the I-mode are discussed in detail.European Commission (EUROfusion 633053

Új filogenetikai mértékek és alkalmazásuk – Új nézőpontok a magyarok korai története kapcsán

The early Hungarian history is short of information and almost lack of relevant historical sources. Thus, linguists and archeologists played the most important role in founding the bases of the early Hungarian history. First of all, the linguists proved that the Hungarian language belongs to Ugric branch of Uralic language family. The other Ugric subgroup, the Ob-Ugrians are living in Western-Siberia, but there is a debate when and where the disjunction of Ugric protolanguage occurred. The second important observation is that archeological sites of Kusnarenkovo and Karajakupovo cultures (6th‒10th centuries AD) in Central and South Ural region point significant parallelism with the sites of ancient Hungarians (9th‒10th centuries AD) in the Carpathian Basin. However, the chronology and geographical location of earlier migration stations of early Hungarians from the Ugric age to the Ural region remained rather unclear. That is why there were high expectations among researchers toward a considerably new science, the DNA based population genetics. Because of the recombination-free inheritance of uni-parental markers, which are unchanged from one male (NRY- DNA) or female (mtDNA) generation to the next, unless mutations occur. Thus, the progress of population genetics resulted in more and more reliable and detailed view on early migration processes. However, the early studies showed that the recent Hungarian population is a rather typical Central-European population with a surprisingly narrow link to the Ob-Ugric and other Uralic speaking populations both on paternal and maternal line. What was even more unexpected that the ratio of Ugric likely component was relatively low among the ancient Hungarian samples (9th‒10th centuries AD), as well. The questions above point the significance of different demographic interactions like split and series of admixture among different populations in the early Hungarian history. In our understanding the demographic history of a population is a continuous combination of different types of splits and admixtures. In order to be enable to identify the different demographic interactions during a life of a population, we worked out a component based general framework, classifying some elementary demographic interactions. In the next step, we tried to find the best measure or measures, what can detect reliably the occurrence of a given elementary demographic interaction. Each of the measuring algorithms was a long-time and widely used data mining method. To test our approach we implemented a free software tool in Python 3.6, and investigated 16710 mtDNA samples of 168 Eurasian populations