Tanárképzés Németországban

Kétségtelen az, hogy a német iskolarendszer és a módszertani hagyományok hosszú időn át hatottak a magyar oktatásra. Fontos mérföldkövet jelentettek a tanárképzés szervezeti és tartalmi struktúrájában a ’90-es évek, amikor is a tanárképzés egységes kialakítása vált szükségessé. Olyan átfogó oktatási reformok kezdődtek, melyek a tanárképzés mellett az egész iskolarendszert érintették. A reformok kiterjedtek a tanárképzés megújítására is, melynek célja az volt, hogy a tanári pályát elismertebbé tegyék. A tanárképzés megújítása és az erről folyó viták azonban nem történnek zökkenőmentesen. A ’90-es évek végén a tanárképzéssel foglalkozó tanulmányok zömében a ’70-es, ’80-as évekből származtak, és empirikus megalapozottságuk nem volt elég részletes. Hiányoztak az olyan tanulmányok, melyek a tanárképzés hatékonyságát tartományokon átívelően vizsgálták (Schaefers, 2002)

Levélrelikviák Kiss Árpádnéról

A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Neveléstudományok Intézetének Kiss Árpád-gyűjteménye értékes kincseknek ad otthont. Napvilágra került az elfeledettnek hitt dokumentumok közül egy olyan magánlevelezés, amelynek főszereplője Kiss Árpád felesége, egy lelkes Zala megyei pedagógus, illetve egy különleges oktatásmódszertani kísérlet az 1970-es évekből.1 A tanulmány, idézve a dokumentumokból, felfedi a kísérlet történetét, és képet alkot Kiss Árpádné szakmai munkásságáról, aki a férje mellett oroszlánrészt vállalt abban, hogy letegye kollégáival – elképzelésük szerint – a „jövő oktatásának” alappilléreit

Új kutatások a neveléstudományokban 2008

A Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága legújabb tanulmánykötetének ötlete a VIII. Országos Neveléstudományi Konferencia ürügyén vetődött fel. A könyv a neveléstudományi kutatások 2008-as legfrissebb eredményeit tartalmazza. A tanulmányok válogatásában mind a tudományos (íróasztal felőli), mind a gyakorlat-orientált (katedra felőli) megközelítések megjelennek

A felnőttképzés újabb elméleti irányai

Gyakorlatközpontú világunkban szüksége van-e a felnőttképzésnek tudományos elméletekre? Egyáltalán képesek-e leírni a felnőttképzés folyton változó és sokszínű valóságát a teoretikusok elméleti rendszerei? Melyek az egyes elméleti koncepciók súlypontjai? Hol tart a felnőttképzés professzionalizációs folyamata, és mi jellemzi ma az andragógia mint tudományterület helyzetét és elfogadottságát? A tanulmány e kérdések megválaszolásához kíván hozzájárulni a hazai andragógia számára is releváns, újabb nemzetközi elméletek és empirikus kutatási eredmények elemzésével