Pedagógiai lehetőségek tárháza. A társadalmi színházról

Korunkban divatossá vált a performansz fogalma és műfaja. A színjátszás a színház falain kívülre is került. A színház emancipációjának hátterében számos tényező húzódik meg. A rövid történeti és színházelméleti áttekintés a társadalmi színház sokszínű létjogosultságának igazolását szolgálja. A civilizatorikus folyamatok és az individualizmus megerősödése kapcsán lényeges kérdés, hogyan tudunk egy új globális társadalmat kiépíteni, figyelembevéve a társadalmi egyenlőséget és szolidaritást, a demokratikus értékeket, teret hagyva az individualizmus érvényesülésének és a toleranciának. A színjátszás pedagógiai jelentőségét pedig már a reformpedagógiák is felismerték, majd a kritikai pedagógia ugyancsak rátalált a társadalmi színházban rejlő lehetőségekre. A performansz különböző diszciplínák, úgymint művészeti, társadalom- és humán tudományok találkozási csomópontjában értelmezhető. A színház az interdiszciplináris dialógusok helyszíne

Tanárkép, tanárfogalom a családban

A pedagógia egyik alapkérdése, hogy a nevelésről, a gyermekről, a tudásról, azaz a világról alkotott nézetek alakulásában az egyes hatásösszetevők – az iskola, a család – milyen szerepet játszanak. Közismert, hogy az iskolai élmények, tapasztalatok mélyre hatnak, rendkívül tartósak, végigkísérik az egész életet. Közülük kiemelkednek a tanárral kapcsolatosak, hisz ők testesítik meg az intézményt – a tanárkép egyben az iskola képe is