Kézikönyv a filozófiáról

Az Akadémiai Kiadónál 2007 őszén megjelent Filozófiakézikönyv az elmúlt évek legszínvonalasabb összegző szakfilozófiai publikációja. A kiadvánnyal régi adósságát törleszti a honi filozófus tudóstársadalom. Az igen terjedelmesre sikeredett, teljességre törekvő kötet tíz nagy fejezetben mutatja be a filozófiatörténet fontosabb korszakait az ókortól egészen napjaink filozófiai irányzataiig, a magyar filozófiatörténet ismertetését is beleértve. A kötet főszerkesztője Boros Gábor, az ELTE Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszékének vezetője; ez a tény már egymagában biztosíték a kötet értékére. Boros Gábor elsősorban a korábban megjelent Descartes- és Spinoza-monográfiák révén lehet ismerős az olvasók számár

Magyar filozófia, osztrák filozófia, filozófia I.

A BUKSZ 2013. 4. számában megjelent írás folytatása. Rudolf Haller halála módosított tanulmányom eredeti elképzelésén: a tervezettnél részletesebben vetek számot koncepciójával

»A szavak szeretete« – »a bölcsesség szeretete«. Filológia és filozófia hermeneutikai nézőpontból

A filológia viszonya a filozófiához és a szellemtudományokhoz gyakori reflexiók tárgya Gadamer hermeneutikájában. Az alábbiakban e viszony némely jellemző aspektusát szeretném vázolni, éspedig ezen Gadamer nézőpontjából fölöttébb szoros) viszonynak megfelelő módon: egyfelől szövegszerűen, egyes Gadamer-helyekre, másfelől – ettől elválaszthatatlanul – azok értelmezésére koncentrálva. Előbbivel elsősorban a filológia, utóbbival a filozófia megismerés- és metodikai igényeinek vélek eleget tenni, amennyiben a szövegszerűség vagy a szöveghangzás kutatása hagyományosan a filológia, míg az értelmezés a filozófia tevékenységi, érdekeltségi körébe tartozik. A kettő (szoros) viszonyának szemügyrevétele pedig hermeneutikai nézőpontból történik, ahol is szem előtt tartandó, hogy a hermeneutika maga is egy meghatározott filozófiai személetmód körvonalait rajzolja föl

Hatott-e Heidegger Husserlre?

It is compelling to perceive the relationship between Husserl and Heidegger as a prominent example of the relationship between a philosophical master and his rebellious disciple, and Heidegger did undoubtedly see himself as being influenced by Husserl. However, less attention is paid to the reverse side of this question, i.e. whether Husserl was influenced by Heidegger (in other words, whether their exchange was mutual, as the philological-historical notion of Auseinandersetzung would imply). Based on advances in Husserl scholarship and recently published documents about Heidegger, I examine the evidences that would allow for such a conclusion, including Heidegger’s early encounter with Husserl, their joint work on the Encyclopaedia Britannica article and on the proofs of Heidegger’s Being and Time, and an essay that Husserl allegedly intended to write against Heidegger. I conclude that the historical evidences speak against Heidegger’s influence on Husserl, which, at the same time, could help clarify the notion of influence in the history of philosophy. Finally, I relate my investigation to a current debate in Hungarian Continental Philosophy concerning the nature of historical understanding in philosophy, and argue that phenomenology is haunted by a certain kind of historical naivety