A filológia viszonya a filozófiához és a szellemtudományokhoz gyakori reflexiók tárgya Gadamer hermeneutikájában. Az alábbiakban e viszony némely jellemző aspektusát szeretném vázolni, éspedig ezen Gadamer nézőpontjából fölöttébb szoros) viszonynak megfelelő módon: egyfelől szövegszerűen, egyes Gadamer-helyekre, másfelől – ettől elválaszthatatlanul – azok értelmezésére koncentrálva. Előbbivel elsősorban a filológia, utóbbival a filozófia megismerés- és metodikai igényeinek vélek eleget tenni, amennyiben a szövegszerűség vagy a szöveghangzás kutatása hagyományosan a filológia, míg az értelmezés a filozófia tevékenységi, érdekeltségi körébe tartozik. A kettő (szoros) viszonyának szemügyrevétele pedig hermeneutikai nézőpontból történik, ahol is szem előtt tartandó, hogy a hermeneutika maga is egy meghatározott filozófiai személetmód körvonalait rajzolja föl
