A rendszerszintű mérések hatása a pedagógusok tanítási gyakorlatára: egy tanári kérdőíves vizsgálat tanulságai

A közoktatás fejlesztésére az elmúlt másfél évtizedben mind a nemzetközi szervezetek, mind az egyes államok nagy hangsúlyt fektettek. Számos nemzetközi program indult az OECD vagy az Európai Unió irányításával, de az egyes államokban is az oktatás hatékonyságának javítására. Ezekben kiemelt szerepet kapott a tanulók tudásának rendszerszintű mérése. A nemzetközi tesztelési programok (például PISA, TIMSS) azáltal, hogy rámutatnak egy-egy ország nemzetközi oktatási mezőnyben betöltött helyére, eredményességére, motiválják az egyes államokat, hogy oktatási rendszerüket fejlesszék és lépést tartsanak az új nemzetközi mérési trendekkel, az azokban megfogalmazott tudáskoncepcióval, standardokkal (Morris, 2011). A globalizáció hatására folyamatosan erősödik a verseny a munkaerőpiacon, a munkaerő mobilitásának növekedése olyan oktatási rendszert követel meg az államok kormányzataitól, amelyik versenyképes tudást biztosít állampolgárai számára

An Exploration Into Cultural Diversity and its Pedagogic Response in Hungarian and Non-Hungarian Primary Teacher Education

Az UNESCO 2001-ben fogadta el az Egyetemes nyilatkozatot a kulturális sokszínűségről. A Nyilatkozat leszögezi, hogy a „kultúrák sokszínűségének tisztelete, a tolerancia, a párbeszéd és az együttműködés a kölcsönös bizalom és megértés légkörében, a nemzetközi béke és biztonság egyik legjobb biztosítéka (…)”. (31. Közgyűlés. Párizs, 2001. október 15.–november 5.) Hazánk alapvető és egyre növekvő nemzeti és etnikai heterogenitása indokolja a pedagógusképzésben is az interkulturális kompetencia fejlesztését. Az Európai Parlament és a Tanács Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák elnevezésű dokumentumában az ajánlott nyolc kulcskompetenciában többszörösen tetten érhető ez a kompetencia. (2006/962/EK. In: Az európai polgár kompetenciái. 2011:32. 33.) A hazai pedagógusképzésben irányadó követelmények alapján, az alapfokozat birtokában, a tanítók ismereteik alkalmazását illetően „alkalmasak előítélet-mentesen a multikulturális és interkulturális nevelésre”, a gyógypedagógusok „a közoktatási munkaterületen alkalmasak: a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók… körében a szakirányuknak megfelelő területen egyéni fejlesztési, habilitációs-rehabilitációs feladatok ellátására”. (Felsőoktatási alapképzési és mesterképzési szakok, valamint hitéleti szakok képzési és kimeneti követelményei 2013:on-line) Témaválasztásomban – a fent említett tények ismeretében – az motivált, hogy megállapítsam a hazai tanítóképzésben az interkulturális témakör jelenlétét vagy hiányát, valamint, hogy felmérjem a tanító- és gyógypedagógusképzésben részt vevő hallgatók és oktatók interkulturális helyzetkezelési képességeit. Kutatásom célja az volt, hogy a kapott eredmények, információk fényében változtatni tudjak munkahelyemen, és általában a magyarországi tanítóképzésben a hallgatók interkulturális attitűdjein, hogy felkészültebben végezhessék pedagógiai hivatásukat leendő, nagy valószínűséggel multikulturális munkahelyükön.UNESCO adopted the Universal Declaration on Cultural Diversity in 2001. The Declaration affirms that “respect for the diversity of cultures, tolerance, dialogue and cooperation, in a climate of mutual trust and understanding are among the best guarantees of international peace and security (…)”. (31st Session, General Conference, Paris, 15th October to 3rd November, 2001). The increasing national and ethnic diversity in Hungary justifies the development of intercultural competence in the field of teacher training, too. This competence can be found among the eight key competences listed in the Recommendation of the European Parliament and of the Council on Key Competencies for Lifelong Learning (2006/962/EC. In Competencies of the European citizen. 2011:32-33). According to the requirements of Hungarian teacher training, primary school teachers (qualified to BA level) can use their pedagogic knowledge “to deliver unbiased multicultural and intercultural education”. Special education teachers “in public education are able to carry out individual developmental, habilitation and rehabilitation tasks related to their specialisation, tasks which target special needs children and pupils” (Training and outcome requirements of higher educational bachelor and master majors and religious majors 2013:online source). In light of the above, my choice of topic was motivated by a desire first, to determine the existence of, or lack of intercultural topics in Hungarian primary school teacher training and second, to investigate the ability of both teachers and students involved in general and special education teacher training, to handle intercultural situations. My aim with this research is to use the findings and knowledge emerging from the study, to change the intercultural attitudes of the students both at my own place of work and generally in primary school teacher training in Hungary. In doing so, I aim to help future teachers become more prepared for their future professions in workplaces which are very likely to be multicultural school environments

Gazdasági és társadalmi integrációs modellek perifériális térségekben : A szociális földprogram, a közfoglalkoztatás és a szociális szövetkezetek működésének jellemzői hátrányos helyzetű kistelepüléseken

A hátrányos helyzetű mezőgazdasági térségek peremhelyzetű csoportjainak sikeres gazdasági és társadalmi beilleszkedése érdekében mind szélesebb körben alkalmazzák napjainkban a „társadalmi befektetés” jellegű szociális integrációs modelleket hazánkban és Európa más országaiban is. Az integrációs modellek a résztvevők egyéni kompetenciáinak, munkavállalói készségeinek fejlesztését, jövedelemszerző, önfenntartó képességének javítását és a piac okozta egyenlőtlenségek csökkentését célozzák. Tanulmányunkban Polányi (1997) „kettős mozgás” elméletéből kiindulva elemezzük a lokális térben működő integrációs modelleket és azok sajátosságait. Vizsgáljuk egyfelől a (diszfunkcionálisan működő) önszabályozó piaccal szemben kialakított állami beavatkozás formáit (közfoglalkoztatási program, startmunka mintaprogram), másfelől az alulról szerveződő, a „beágyazott gazdaság” mintáját követő integrációs rendszerek (szociális földprogram, szociális szövetkezet) működését. Feltételezzük, hogy az alulról és felülről építkező integrációs modellek komplementer módon működnek a leghatékonyabban, lehetővé téve az eltérő helyzetben lévő célcsoportok lokális gazdaságban való differenciált részvételét és az integráltság fokának növekedését. Mindemellett úgy véljük, hogy az állami beavatkozás formája és mértékének növekedése az utóbbi években jelentősen csökkenti az önkéntesen szervezett és demokratikusan működő integrációs modellek mozgásterét, és folyamatosan erősíti a „neopatrimoniális” rendszerek kiteljesedését a lokális térben. A tanulmány alapjául szolgáló kvalitatív kutatást két Horizont 2020 program (InnoSI és CoSIE)1 keretében végeztük. A 3 éves kutatómunka során 14 – többnyire 2000 fő alatti, hátrányos helyzetű – települést vontunk a mintába, és 54 interjút készítettünk. Kutatási eredményeink azt igazolják, hogy a fokozott állami beavatkozás eredményeként a lokális társadalmak önszerveződő gazdasági és önvédelmi mechanizmusai nem vagy csak aránytalanul kis mértékben fejlődtek az utóbbi években. A felülről kezdeményezett „egydimenziós” integrációs modellekben a „társadalmi befektetés” jelleg kevésbé érvényesül, és a redisztributív függőségek új formái jelennek meg

A rendszerszintű mérések hatása a pedagógusok tanítási gyakorlatára: egy tanári kérdőíves vizsgálat tanulságai

A közoktatás fejlesztésére az elmúlt másfél évtizedben mind a nemzetközi szervezetek, mind az egyes államok nagy hangsúlyt fektettek. Számos nemzetközi program indult az OECD vagy az Európai Unió irányításával, de az egyes államokban is az oktatás hatékonyságának javítására. Ezekben kiemelt szerepet kapott a tanulók tudásának rendszerszintű mérése. A nemzetközi tesztelési programok (például PISA, TIMSS) azáltal, hogy rámutatnak egy-egy ország nemzetközi oktatási mezőnyben betöltött helyére, eredményességére, motiválják az egyes államokat, hogy oktatási rendszerüket fejlesszék és lépést tartsanak az új nemzetközi mérési trendekkel, az azokban megfogalmazott tudáskoncepcióval, standardokkal (Morris, 2011). A globalizáció hatására folyamatosan erősödik a verseny a munkaerőpiacon, a munkaerő mobilitásának növekedése olyan oktatási rendszert követel meg az államok kormányzataitól, amelyik versenyképes tudást biztosít állampolgárai számára

Az intermedier anyagcsere és a szabadgyökképzés kapcsolata izolált idegvégkészülékekben és mikroglia sejtekben. = Correlation between intermediary metabolism and free radical formation in isolated nerve endings and in microglial cells

Izolált idegvégkészülékeken végzett kísérleteink alapján valószínűsítettük, hogy citrát-kör alfa-ketoglutarát dehidrogenáz enzimének szerepe lehet a reaktív oxigénszármazékok (ROS) képzésében. Ezt a feltételezést izolált enzimen végzett vizsgálatokkal megerősítettük. Megállapítottuk, hogy a ROS képzést a hipoxiás körülmények között észlelhető NADH/NAD arány növekedés erősen stimulálja. Vizsgáltuk a NADH-t termelő citrát-köri szubsztrátokkal, illetve a szukcináttal légző mitokondriumok ROS-képző tulajdonságait, a mitokondrium membránpotenciál és a ROS termelés közötti összefüggést. Rámutattunk, hogy a kvalitatíven is különböző irodalmi eredmények oka a preparátumok eltérő membránpotenciál-ja. Karakterizáltuk a mitokondrium-citoszól kapcsolatban fontos szerepet játszó glicerofoszfát inga működése során az alfa-glicerofoszfát (a-GP) mitokondriális oxidációja során képződő hidrogén peroxid keletkezési mechanizmusát, és megállapítottuk, hogy az a-GP ROS-képzése történhet mind reverz elektron transzporttal, mind pedig magán az alfa-glicerofoszfát dehidrogenáz (a-GPDH) enzimen. Kimutattuk, hogy az a-GPDH-n történő ROS-képzés jelentősen stimulálható a citoplazmatikus [Ca2+] fiziológiás tartományban történő emelésével. Megállapítottuk, hogy az idegvégkészülékekben "in situ" elhelyezkedő mitokondriumok ROS képzése a membránpotenciál csökkentésével nem befolyásolható, mely eredmény nem támasztja alá a membránpotenciál csökkentésére alapozott neuroprotekció elméletét. | Our group demonstrated that Krebs cycle enzyme alpha-ketoglutarate dehydrogenase (a-KGDH) was able to generate H2O2 and thus, could be a source of reactive oxygen species (ROS) in mitochondria. ROS production was stimulated by the high NADH/NAD ratio mimicking hypoxic conditions. Relationship between ROS formation and mitochondrial membrane potential (mMP) was studied in isolated mitochondria respiring on NADH-linked substrates and succinate. The rate of H2O2 formation with NADH-linked substrates was sensitive to changes in mMP only in highly polarized mitochondria, while mMP could determine both the mechanism and the intensity of ROS generation in succinate-supported mitochondria. Alpha-glycerophosphate (a-GP) shuttle has a role in the oxidation of cytosolic NADH in mitochondria. We suggest that oxidation of a-GP leads to ROS generation both by reverse electron transport (RET), and by the direct ROS formation on the a-GP-dehydrogenase (a-GPDH) enzyme. In a-GP-supported mitochondria activation of a-GPDH by Ca2+ leads to an accelerated RET-mediated ROS generation as well as to a stimulated ROS production on the a-GPDH. In nerve terminals we tested whether ROS generation by "in situ" mitochondria, functioning in a normal cytosolic environment and oxidize glucose-derived substrates, is also dependent on changes in mMP. Basal ROS generation by "in situ" mitochondria is not sensitive to changes in mMP, challenging the rational of the "mild uncoupling" theory for neuroprotection

Zárt intézeti neveltek családdal kapcsolatos nézetei

A bűnelkövetés okainak vizsgálata során szinte mindegyik szakirodalom kiemeli a család felelősségét, szerepét, ugyanakkor a zárt intézeti (javítóintézeti, speciális gyermekotthoni) neveltek családjainak működését elemző kutatások száma viszonylag szűk. Ezt a hiátust kívánta pótolni jelenlegi pilotszerű (nagyobb vizsgálódást előkészítő) kutatásunk. Kutatásunk során arra vállalkoztunk, hogy félig strukturált interjúk segítségével feltárjuk azt, hogy az intézeti neveltek családi hátterét mi jellemzi, milyen módszerekkel nevelték őket, mit gondolnak a családról, a család szerepéről és jelentőségéről az ember életében. A fiatalkorú bűnelkövetők családjában a zaklatás nem egyetlen formában jelent meg: fizikai és érzelmi formát öltött, az érintett személyiségre gyakorolt hatása minden értelemben összetett. Ezek a fiatalok nem rendelkeztek/ rendelkeznek biztos háttérrel, így sokkal jobban befolyásolhatók voltak rossz irányba; nem volt igazán gyermekkoruk, nem élték át a közös játék, a kirándulás élményét, nem szembesültek a bizalmat, szeretetet, biztonságot sugalló légkörrel. Jól látható volt, hogy a fiatalok családjában kevés figyelmet fordítottak az egyes családtagok egyéni érzékenységére, véleményére, az érzelmi kötelékek hiányoztak, vagy pedig erősen eltorzultak. Egy ilyen családi közegben a fiatalok a normális fejlődéssel járó serdülőkori krízisek megoldására sem voltak képesek, a feszültségek leküzdésében nem biztosított társas támaszt a család, magukra maradtak problémáik megoldásában. Ebből kiindulva nem meglepő, hogy igen nehezen tudták megfogalmazni, hogy számukra mit is jelent a család és milyen képük van jövőbeli családjukról

Zárt intézeti neveltek családdal kapcsolatos nézetei

A bűnelkövetés okainak vizsgálata során szinte mindegyik szakirodalom kiemeli a család felelősségét, szerepét, ugyanakkor a zárt intézeti (javítóintézeti, speciális gyermekotthoni) neveltek családjainak működését elemző kutatások száma viszonylag szűk. Ezt a hiátust kívánta pótolni jelenlegi pilotszerű (nagyobb vizsgálódást előkészítő) kutatásunk. Kutatásunk során arra vállalkoztunk, hogy félig strukturált interjúk segítségével feltárjuk azt, hogy az intézeti neveltek családi hátterét mi jellemzi, milyen módszerekkel nevelték őket, mit gondolnak a családról, a család szerepéről és jelentőségéről az ember életében. A fiatalkorú bűnelkövetők családjában a zaklatás nem egyetlen formában jelent meg: fizikai és érzelmi formát öltött, az érintett személyiségre gyakorolt hatása minden értelemben összetett. Ezek a fiatalok nem rendelkeztek/ rendelkeznek biztos háttérrel, így sokkal jobban befolyásolhatók voltak rossz irányba; nem volt igazán gyermekkoruk, nem élték át a közös játék, a kirándulás élményét, nem szembesültek a bizalmat, szeretetet, biztonságot sugalló légkörrel. Jól látható volt, hogy a fiatalok családjában kevés figyelmet fordítottak az egyes családtagok egyéni érzékenységére, véleményére, az érzelmi kötelékek hiányoztak, vagy pedig erősen eltorzultak. Egy ilyen családi közegben a fiatalok a normális fejlődéssel járó serdülőkori krízisek megoldására sem voltak képesek, a feszültségek leküzdésében nem biztosított társas támaszt a család, magukra maradtak problémáik megoldásában. Ebből kiindulva nem meglepő, hogy igen nehezen tudták megfogalmazni, hogy számukra mit is jelent a család és milyen képük van jövőbeli családjukról

The Dissonances of Asbestos Exposure and the Concept of Sustainable Settlements in the Light of the European Union's 2023 Asbestos Neutrality Objective

Until now, the majority of asbestos-related research has focused on the health challenges of asbestos and the waste management challenges caused by asbestos cement products. The limitation of the research is that there is no uniform indicator or index formation method available for asbestos exposure and involvement on a national scale. Given the neglect of the topic, there are no uniform risk assessment and situation assessment procedures available, neither, as a result, indicators or public databases. The aim of this paper is that, in parallel with the European Union's 2023 asbestos neutrality objectives, asbestos exposure is examined as a kind of indicator to assess the actual level of development of those member states that are progressing along the sustainable development goals. The focus of the paper is an analysis of the situation rather than the discovery of new scientific results. Using an integrated index formation method, the relationship between the indicators of sustainable development and the volume of asbestos consumption in the countries in the focus group is examined. It was established that the average value of the sustainable development index corrected for asbestos exposure in relation to the EU-27 is 0.428, which means a medium level of involvement. A comparison of the two indexes shows that there are significant differences. The average correction rate is -47.4 %. Based on the results and according to previous literature sources, asbestos exposure is an unexamined segment of efforts for sustainable development, which can also result in significant dissonances