Reduced physical fitness in children and adolescents with type 1 diabetes

SUMMARY Aims: To evaluate motor performance and cardiorespiratory function in youths with type 1 diabetes in comparison with age-matched control group; and to analyse the influence of physical activity level, anthropometric and physical fitness parameters on long-term metabolic control. Methods: 106 youths with diabetes and 130 healthy youths aged 8-18 were assessed by the Eurofit Test Battery regarding motor performances, cardiorespiratory fitness (VO2max), skinfold thickness, and body mass index. Physical activity level was assessed through the use of questionnaires. Predictors of physical fitness and metabolic control were determined with regression analysis. Results: There were no differences either in body composition or in physical activity level, but younger girls with diabetes had impaired results in speed of upper limb movement, abdominal muscle strength, upper body strength, running speed and VO2max; older girls with diabetes had poor results in speed of upper limb movement, abdominal muscle strength, upper body strength and VO2max. Younger boys with diabetes had impaired results in speed of upper limb movement, flexibility, static strength of the hand and abdominal muscle strength; and older boys with diabetes had poor results in speed of upper limb movement, flexibility, abdominal muscle strength, upper body strength and VO2max. Older age, female gender, higher skinfold thickness, lower physical activity level and higher HbA1c were significant independent predictors of poorer VO2max. Better VO2max proved to be the single predictor of favourable HbA1c. Conclusions: Youths with diabetes have reduced fitness parameters. Efforts should be carried out to improve physical fitness as part of treatment and care of children and adolescents with type 1 diabetes

Aktív sztrecsingtechnika csoportos alkalmazásának tapasztalatai = Experiences of Active Stretching Technique Application in Group Setting

Minden olyan lágyrészdiszfunkció, ami az ízület mozgásterjedelmének korlátozásával, az izomerő és állóképesség csökkenésével jár, az ízületek mobilitását behatároló tényezők kialakulásához fognak vezetni. Szerzők célja volt megvizsgálni fiatal, egészséges nők körében a contract-relax autosztrecsing eljárás csoportos formában való alkalmazásának eredményességét. A kutatásban 15 fő, női egyetemi hallgató (23,30 ±2,29 év) vett részt. Az állapotfelmérés során vizsgálták az alsó végtagi antigravitációs izmok megnyújthatóságát és erejét, valamint az állóképességet. A terápia során egy aktív sztrecsingtechnikát, a contract-relax technikát alkalmazták csoportos formában. A program 5 héten keresztül zajlott, hetente 3 alkalommal. Egy nyújtó kezelés 45 perces volt. Az adatok feldolgozása SPSS 24.0 statisztikai program segítségével zajlott. Az adatok bemutatása átlagban és szórásban történt, a változások mértékének értékeléséhez párosított t-próbát alkalmaztak p ≤ 0,05 szignifikanciaszinttel. A jelentősen csökkent állóképességi kategóriába tartozott a csoport 80%-a. Az antigravitációs izmok izomegyensúlyának összetett hibái és a dinamikus izomerőcsökke-nés mindhárom állóképességi kategóriában jelentős arányban mutatkozott meg. A mobilitás csökkenése kategóriánként változó volt. A nyújtóprogram után az állóképesség szignifikán-san javult (ingafutás teszt t.e. 23,73 ±14,69; t.u. 27,00 ±15,38; p < 0,001). A jelentős rövidülést hordozók aránya minden állóképességi kategóriában csökkent. A dinamikus izomerő szignifikáns növekedését mérték (m. quadriceps femoris jobb t.e. 39,27 ±10,84; t.u. 59,67 ±13,63; p < 0,001; m. quadriceps femoris bal t.e. 46,53 ±9,91; t.u. 63,07 ±12,85; p < 0,001) a statikusét azonban nem. A normál dinamikus izomerővel rendelkezők aránya minden kategóriában magas lett. Fiatal egészséges nők körében a jelen levő súlyos izomegyensúlyi hibák is eredményesen kezelhetők aktív autosztrecsing-technikával csoportos formában. Az eljárás könnyen tanítható, a résztvevők életkori és nemi elvárásaihoz ideálisan illeszthető. Any soft tissue dysfunction that occurs alongside the limitation of the joint range of motion, loss of muscle strength and endurance, will lead to the emergence of factors limiting joint mobility. The authors aimed to investigate the efficiency of the contract-relax autostretching method in a group setting, among young, healthy women. The study involved 15 female university students (23,30 ±2,29 years). During the health assessment the extensibility and strength of the lower limb antigravity muscles, as well as endurance, were tested. The therapy implemented an active stretching technique, the contract-relax technique, in a group form. The program lasted 5 weeks, 3 times per week. One stretching session was 45 minutes. Data were processed using SPSS 24.0 statistical software. Data were presented as mean and standard deviation, to assess the extent of the changes a paired t-test with a significance level of p ≤ 0,05. 80% of the group belonged to the significantly deteriorated endurance category. Compound defects in muscle balance of antigravity muscles and dynamic muscle strength loss were present in salient proportions in all three endurance categories. The decline of mobility varied by category. Stamina improved significantly after the stretching program (shuttle test b.t. 23.73 ±14.69; a.t. 27.00 ±15.38; p < 0.001). The proportion of individuals carrying substantial shortening decreased in every endurance category. The ratio of individuals with normal dynamic muscle strength grew high in every category. The significant rise of dynamic muscle strength was measured (m. quadriceps femoris right b.t. 39,27 ±10,840; a.t. 59,67 ±13,63; p < 0,001; m. quadriceps femoris left b.t. 46,53 ±9,91; a.t. 63,07 ±12,85; p < 0,001), however, the static was not measured. Among young, healthy women even severe muscle imbalances can be treated effectively with active autostretching techniques in a group setting. The method can be taught easily, it can adhere to the expecta-tions of the participants based on their age and gender