Salus animarum suprema lex esto

Uzapanyit a Rimaszombati járás és a Balog-völgynek a magyar-szlovák nyelvhatár közelében fekvő, 679 fős népességet számláló települése. Lakossága nemzetiségileg is, vallásilag is kevert. Jórészt a református – római katolikus vegyesség volt az oka annak, hogy a 20. század első felében az Uzapanyiton szolgáló katolikus plébánosok élénk levelezésre kényszerültek a rozsnyói püspöki főhatósággal. Az iratok lényegében két „ügy” miatt keletkeztek. Az egyik a két felekezet ingatlan tulajdonai, az egymás rétjét elfoglaló, a másik kertföldjét használó, a szomszéd telekre jogtalanul építkező örök „másik” jogsértései miatt. Ezekből az iratokból kibontakozik, milyennek látták és ítélték egymást, önmagukat és a hivatalosságokat (egyházit és közigazgatásit) katolikusok és reformátusok. A második típus a katolikus felekezethez, a kis jövedelmű plébánia fenntartásának mindennapjaihoz kapcsolódik. Ezen erőfeszítések nyomai szép képet adnak a kistáji munkamegosztásról, a korszak hétköznapi életéről, leginkább mégis arról, hogy tudott boldogulni egy ilyen nehézségekkel teli helyen egy-egy plébános, miben számíthatott az egyházmegye segítségére, miben hátráltatta annak – mint intézménynek – olykor bürökratikus ügyrendje

Gömör szíve. Tanulmányok a dél-szlovákiai Gömör népi vallásosságáról

Írásom célja a dél-szlovákiai Gömör népi vallásosságának vizsgálata kilenc katolikus többségű településen. Valamennyi település vallásos életére – mint más településekére is - jellemző, hogy a 20-21. század fordulójára az egy évszázaddal korábbi állapothoz képest gyökeresen átalakult. A mai tapasztalatok azt jelzik, hogy a plébániák és filiák egyházi ellátása egyre megterhelőbb feladat. Gyűjtéseim során ezt a vallásgyakorló közösségekben problémaként érzékeltem is. Az is közös jellemzőjük a vizsgált falvaknak, hogy – a helyi vélemények szerint – 1989 után a vallásgyakorlás nem erősödött. Ezzel párhuzamosan a vallásos közösségnek mindenütt van egy olyan „magja”, amely a szocializmus évtizedeiben is vallásos és a tiltások ellenére vallásgyakorló is volt. Ebből következik, hogy a csoport nem a fiatalabb korosztályokból kerül ki. Mellettük élnek a fiatalabb nemzedékek, akiket egyrészt az ő hagyományaik befolyásolnak – vagy nem befolyásolnak, másrészt az egyház „hivatalos” hozzáállása, ugyanakkor a társadalmi környezet valláshoz nem köthető hatása is. A települések vallásos életének jellemzését két fő részre osztottam, két alapvető forrás adataira építettem. A 20. század első felének minden esetben szervezettebb, eseménydúsabb életét levéltári forrásokból állítottam össze. A Rozsnyói Püspöki Levéltár adatai vegyesek, de sokatmondóak: kirajzolódik belőlük, hogyan viszonyult az adott közösség az egyházhoz, mennyire érezte élete részének, papját a közösség tagjának, építményeit sajátjának. A papok és kántortanítók levelezései apró részletekkel világítják meg a közösségek mindennapi életét, az események, problémák és megoldások minden településen mások, valamennyi faluról színes képet festenek – a vallásos élet keretein túl is. A 20. század második felének és napjaink vallásos életének jellemzését saját gyűjtéseimre építettem. Míg az első időszak egyenetlenségeit a levéltári forrásadottságok okozzák, itt az volt a legerősebb meghatározó, hogy van-e a településen olyan „kulcsember”, aki a vallásgyakorlásnak legalább valamennyire nem hivatalos helyi irányítója, összefogója. A két fő részt bevezetve minden települést egy kicsi, a legjellemzőbb tulajdonságokat felsorakoztató adatokból álló részfejezettel mutatok be. Az utolsó részfejezetet pedig a vallásosság objektív jellemzőinek, a tér szakrális jelentőségű elemeinek leírása alkotja. A templomok mellett azonos szempontok szerinti leírást adok a települések útmenti keresztjeiről, egyéb szakrális kisemlékeiről. Írásom főcíme – Gömör szíve – Vojta Richard plébános megfogalmazása, aki 2011 és 2013 között Tornalján és Méhiben szolgált. Miután részleteiben is megismerte Gömört, a Tornalja és Rimaszombat közötti terület katolikus közösségeinek lelkületével kapcsolatban fogalmazódott meg benne ez a hitvallás

Peremlétben? A Tiszazug néprajzi, történeti, földrajzi kutatása az ezredfordulón = In the Outskirts of the Life? Ethnographical, Historical, Geographical researches of Tiszazug Region at the Millennium

A kutatás feladata volt a Tiszazugban lezajlott és jelenleg zajló társadalmi, gazdasági, mentális, kulturális, ökológiai folyamatok elemzése és értelmezése. Ez megtörtént a családi gazdaságok, az életmód, az ipar, a kulturális rendezvények, ünnepek, a sajtó, a vallási élet terén, illetve foglalkoztunk a természetföldrajzi jellemzők változásával. A kutatásban központi helyet foglalt el továbbá a közösségi élet, az identitás és az életmód-változás vizsgálata. Kutatásunkhoz sajátos alapot teremtett az a tény, hogy előzményként, ugyanakkor önreflexiós „szondaként” tudtuk használni az 1970-es,-80-as években zajlott vizsgálatok eredményeit. Reményeink szerint e kutatás 5 évének eredményei hasonló alapot teremtenek egy majdani folytatáshoz. A kutatás kezdeti szakaszában azt a célt fogalmaztuk meg, hogy sokszínű - szociológiai, történeti, tájföldrajzi, néprajzi–antropológiai – képet adunk a Tiszazug mai életéről. Úgy véljük, kötetekbe rendezett tanulmányaink, konferencia- előadásaink és a tudományos, valamint a vizsgált területről érkező visszajelzések igazolják, hogy célunkat sikerült megvalósítanunk. | The aim of the research was to analyse and interpret the completed and ongoing social, economic, mental, cultural and ecological processes in Tiszazug. It has been reached in the field of family farms, lifestyle, industry, cultural events and festivals, the press and the religious life, and we have dealt with the changing of the geographical features. The analysis of social life, the changing of identity and lifestyle also took central place in the research. It made a specific basis for our research that we could use the results of the surveys of the 1970s and 1980s as a background, and at the same time as a self-reflecting ‘probe’. We hope that the results of this 5 year long research will make a similar basis for a future research. In the initial phase of the research we formulated the goal to give colourful – sociological, historical, landscape, ethnographical-anthropological – picture of the contemporary life of Tiszazug. We believe that our studies published in different volumes, our conference lectures and the scientific feedbacks and the acknowledgements from the analysed area prove that our goal has been achieved

The process of ethnic and social re–arrangement in the life of a village in Gömör during the 20th century

Az elnéptelenedő falvak problémája a néprajzban az ormánsági egyke miatt került már a 20. század elején a figyelem középpontjába. Az aprófalvak 20. század közepétől jellemző, más tényezőkkel összefüggő elnéptelenedésére, a jelenséget nemegyszer kísérő „elcigányosodásra” Magyarországon ezt követően elsősorban a társadalomföldrajzi kutatások hívták fel a figyelmet, főleg a Dunántúlra és Borsodra fókuszálva. A munkám során vizsgált település, Baraca földrajzilag a borsodi területhez csatlakozna, ám a magyar – szlovák államhatár szlovákiai oldalán helyezkedik el. A települést a néprajztudomány a folklórkutatás révén ismeri. B. Kovács István „Baracai népköltészet Tóth Balázsné Csák Margit előadásában” című munkája 1994-ben, az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény 25. köteteként látott napvilágot. A népszámlálások adataiból ugyan nem derül ki, ám Baraca népessége a 20. század második felében szinte teljesen kicserélődött. Az 1910-es, -20-as években négy lakóházban élő négy cigány család (15- 20 fő) mára 372 főre szaporodott. Ezzel párhuzamosan a település nem cigány lakóinak (Baracán ezt a kategóriát parasztnak nevezik, és a továbbiakban én is ezt a kifejezést használom) nagy része - 1940 óta összesen 374 személy - elköltözött a településről. Ennélfogva Baraca esetében az „elcigányosodás” egy összetett folyamat következménye. Munkám során a folyamat végeredményén kívül annak részleteit, összetevőit, végül azok összhatását igyekeztem megvizsgálni. Kutatásom során a következő kérdésekre kerestem a választ: -mi a paraszti közösség erőteljes fogyásának oka -összefügg-e az elvándorlás a falut érő külső beavatkozásokkal -az elköltözések teljes szétszóródást jelentenek-e vagy mutatnak bizonyos irányokat, előnyben részesítettek-e az elköltözők bizonyos céltelepüléseket -honnan származik a Baracán ma többséget alkotó cigányság -nyomon követhető- e megjelenésük a hivatalos, illetve az egyéb írott forrásokban -milyen jellegű kapcsolatok alakultak ki az egymás mellett élő cigányok és parasztok között. Dolgozatom célja a falu, mint közösség életének - több szempontból is erősen korlátok közé szorított – mintegy száz évet átfogó jellemzése. Eredeti szándékom ellenére végül nem tekinthettem feladatomnak a népesség teljeskörű, anyakönyvi bejegyzésekre épülő, azokból családokat rekonstruáló elemzését, mivel a polgári anyakönyvekbe (a szlovákiai adatvédelmi törvényre hivatkozva) nem nyertem betekintést. Az egyházi anyakönyvek adatai viszont az 1945 utáni időszakra nézve (a politikai hatalom szorítása miatt) nem tekinthetők teljességgel hiteles forrásnak. Nem törekedtem arra sem, hogy a ma Baracán egymás mellett élő két etnikum találkozásait, egymásról alkotott képét, kapcsolataik jellegét és gyakoriságát a teljesség igényével mutassam be. Értekezésem utolsó szakaszában azonban érintőlegesen foglalkozom ezzel a kérdéssel is, amely természeténél fogva (a folyamat végének felel meg) megkerülhetetlen

Egy vas megyei egyesület gazdálkodása 2016-2020-ig,különös tekintettel az adományszervező tevékenységére

A szakdolgozat a civil szervezetek gazdasági elemzését, általános szabályzatának bemutatását, adományszervezői tevékenységének vizsgálatát tűzi ki célul.Bemutatásra kerül egy állatvédő egyesület és annak marketingtevékenysége, valamint a velük készített interjú során felfedett buktatók és hipotéziseim igazolása/cáfolása.Végezetül elkészült egy költséghatékony kampányterv az elméleti és a kutatási eredmények egyvelegeként a stabil háttér elérése érdekében