Inclusion of Gaming Disorder in ICD has more advantages than disadvantages

This paper is a response to a recent debate paper in which Aarseth et al. argue that the inclusion of a formal diagnosis and categories for problematic video gaming or Gaming Disorder (GD) in the World Health Organization’s 11th Revision of the International Classification of Diseases (ICD-11) is premature and therefore the proposal should be removed. The present authors systematically address all the six main arguments presented by Aarseth et al. and argue that, even though some of the concerns presented in the debate paper are legitimate, the inclusion of GD in ICD-11 has more advantages than disadvantages. Furthermore, the present authors also argue that the two GD subtypes (“GD, predominantly online” and “GD, predominantly offline”) are unnecessary and rather problematic; the main category for GD would be perfectly sufficient

A dopamin D4 receptor gén promoter polimorfizmusainak hatása a génexpresszióra in vitro rendszerekben, illetve ezek szerepe a drogfüggőség kialakulásában = Effect of polymorphisms in the dopamine D4 receptor gene promoter on gene expression in vitro and their role in the development of drug addiction

A jelen projekt három részből állt össze. Az első szakaszban folyó molekuláris biológiai munka során a drogfüggőség kialakulásában feltételezhetően szerepet játszó dopamin D4-es receptor (DRD4) gén promoterének polimorfizmusait vizsgáltuk génexpressziós kísérletekkel. Olyan riporter gén-konstruktumokat hozunk létre, melyek a DRD4 gén promoter szakaszának különböző szekvencia-változatait tartalmazták, majd megmértük ezeknek a szekvenciáknak a promoter aktivitását idegi eredetű és kontroll sejteken. A megszokottól eltérő promoter aktivitással rendelkező variánsok funkcionális jelentőségűek lehetnek az opiátfüggőség patogenezisében. A projekt második részében, a pszichológiai vizsgálat során a budapesti Nyírő Gyula kórházban kezelt, és a metadon programban résztvevő opiátfüggők részletes pszichológiai jellemzésére került sor, különös tekintettel a metadonkezelésre adott terápiás válaszukra. A harmadik, genetikai asszociáció-vizsgálatban a DRD4, a szerotonin transzporter (SERT), illetve néhány további, a heroinfüggés kialakulásában, valamint a metadonválszban esetleg szerepet játszó gén polimorfizmusait tanulmányoztuk. A 171 betegtől DNS mintát vettünk, meghatároztuk bennük a különböző genetikai variációkat, majd statisztikai asszociációelemzést végeztünk a metadonválasz, a genetikai markerek és a felvett pszichológiai mérőszámok között. | The current project consists of three parts. In the first phase during the molecular biological work we performed gene expression analyses of the promoter polymorphisms of the dopamine D4 receptor (DRD4) gene, which might play a role in the development of substance dependence. We created gene constructs that included different sequence variants of the DRD4 gene promoter and measured the expressional activity of these constructs in different neural and control cell lines. The variants with an unusual promoter activity might have functional relevance in the pathogenesis of opiate dependence. During the second phase of the project we performed detailed psychological assessment of opiate dependent subjects on methadone maintenance therapy at Nyírő Gyula Hospital in Budapest with special emphasis on their response to methadone. During the third, the genetic association part we studied polymorphisms of genes previously implicated in the development of heroin dependence or involved in methadone response, such as DRD4, the serotonin transporter (SERT), as well as some other genes. We collected DNA samples of 171 patients, determined different genetic variations and performed statistical association analyses regarding methadone response, the genetic markers and the psychological assessment data

Drogfüggő betegek kezelésével kapcsolatos ismeretek és attitűdök vizsgálata pszichiáter szakorvosok körében = Knowledge of and attitudes toward drug addicts and their treatment among psychiatrists

Vizsgálatunk célja pszichiáter szakorvosok drogfüggőség kezelésével kapcsolatos ismereteinek és véleményének, valamint a drogfüggők iránti attitűdjének feltárása volt. A vizsgálat során összesen 118 pszichiáter szakorvos megkérdezésére került sor, anonim önkitöltős kérdőív segítségével. A mintában a férfiak aránya 40%. Az átlagéletkor 44,4 év. A megkérdezett pszichiáter szakorvosok 67,5%-a nem szívesen vállal szenvedélybeteg pácienst, s amennyiben választási lehetősége van, akkor az alkoholbeteget részesíti előnyben (74,8%) a kábítószerfüggővel szemben. A szakorvosok túlnyomó többsége a drogfüggőség kezelését általánosságban nem pszichiátriai problémaként azonosította, így a detoxikálást inkább belgyógyászati-intenzív egységekre, míg a rehabilitációt pszichiátriai és szociális ellátást ötvöző intézményekre bízná. A drogbetegek elutasítása mellett jelentős hiányosságok voltak azonosíthatók a megkérdezett pszichiáterek addiktológiai ismereteiben. Jelen eredmények fényében indokoltnak tűnik a pszichiáter szakorvosok addiktológiai ismereteinek szélesítése, valamint a drogfüggő betegek irányába mutatott elutasító attitűd enyhítése, a drogfüggők elfogadottságának növelése. | The aim of our study was to investigate the knowledge, opinion and attitude of psychiatrist about drug addicts and their treatment. A total of 118 psychiatrist (40% male, average age is 44,4 years) has been asked via an anonymous questionnaire in 2001. Two third of the surveyed professionals (67,5%) prefer other cases than addict patients, and 74,8% prefers alcohol patients to drug addicts. Most of the professionals consider drug addiction as something not characteristically a psychiatric problem. They do rather suggest carrying out detoxification at internal-intensive units, while rehabilitation as a combination of psychiatric and social care. Beside the rejection of drug patients we have identified many gaps in the knowledge of psychiatrists about addiction related issues. In view of the present results it seems necessary to provide education for psychiatrist about addiction related issues and also to try to increase their acceptance of drug addict clients

The diagnostic pitfalls of surveys: if you score positive on a test of addiction, you still have a good chance not to be addicted. A response to Billieux et al. 2015

Background and aims: Survey-based studies often fail to take into account the predictive value of a test, in other words the probability of a person having (or not having) the disease when scoring positive (or negative) on the given screening test. Methods: We re-visited the theory and basic calculations of diagnostic accuracy. Results: In generally, the lower the prevalence the worse the predictive value is. When the disorder is relatively rare, a positive test finding is typically not useful in confirming its presence given the high proportion of false positive cases. For example, using the Compulsive Buying Scale (Faber & O'Guinn, 1992) three in four people classified as having compulsive buying disorder will in fact not have the disorder. Conclusions: Screening tests are limited to serve as an early detection “gate” and only clinical (interview-based) studies are suitable to claim that a certain behaviour is truly “pathological”

Mentálhigiénés kutatás brit módra = The British system of mental health research governance

A szerzők tanulmányukban bemutatják a brit mentálhigiénés kutatás támogatási és pályázati rendszer elmúlt években történt jelentős átalakításának főbb eredményeit. Röviden bemutatják az engedélyeztetési eljárás folyamatát, beleértve az etikai engedélyek megszerzésének menetét is. Rövid nemzetközi kitekintést követően, a szerzők kitérnek az újonnan kialakított rendszerrel szerzett kezdeti tapasztalatokra, a szisztéma előnyeire és hátrányaira. | The authors introduce the recent changes in the British system of grant application and gaining permission for mental health research delivery. They briefly present the process of central and local NHS trust approval including ethics application. Following a brief international outlook, early experiences, advantages and disadvantages of the new British research governance framework are also summarised

Novel Psychaoctive Sucbstances and Behavioural Addictions

Copyright © 2014 Giovanni Martinotti et al. This is an open access article distributed under the Creative Commons Attribution License, which permits unrestricted use, distribution, and reproduction in any medium, provided the original work is properly cited. Date of Acceptance: 09/11/2014Peer reviewedFinal Published versio

A 2011-es ESPAD kutatás (European School Survey Project on Alcohol and other Drugs) magyarországi adatfelvételének módszertana és a minta leíró jellemzői.

Háttér és célkitűzés: Az 1995 óta négyévenként ismétlődő ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and other Drugs) kutatások célja reprezentatív adatok gyűjtése a 16 éves korú népesség alkohol- és drogfogyasztási szokásairól, a lehető legtöbb európai országból. Módszer: A kutatás minden résztvevő országban azonos, standardizált módszertannal történik az eredmények összehasonlíthatóságának érdekében. A diákok a kérdéseket az iskolában csoportos önkitöltős formában válaszolják meg. A kötelező blokkok mellé hazánkban a 2011-es kutatásban a viselkedéses függőségekre vonatkozó kérdéseket is felvettük. A mintakeret részét képezte minden olyan osztály, ahol legalább 10% volt az 1995-ben születettek aránya. Az adatfelvétel hazánkban 2011. március 1–20 között zajlott. A minta az iskolatípusra, évfolyamra és földrajzi régióra nézve is reprezentatív volt. Eredmények: Összesen 370 osztályban történt adatfelvétel, 8570 kérdőív érkezett be, melyekből mindössze 0,96% bizonyult megbízhatatlannak. A nyert adatok érvényesek, megbízhatóak, és a korábbi eredményekkel, illetve más országok adataival összehasonlíthatók. A viselkedéses függőségekkel (online játék, internet, evészavarok és szerencsejáték) kapcsolatban szerzett ismeretek különösen értékesek, mivel ezen a területen még igen kevés reprezentatív adat áll rendelkezésünkre

A problémás videojáték-használat újabb elméleti és gyakorlati megközelítései

Napjainkban a videojátékokkal való időtöltés az egyik legnépszerűbb szabadidős tevékenység a fiatalok körében. Ennek elterjedésével párhuzamosan nőtt a tudományos érdeklődés a játékok káros hatásai, illetve azok problémás használata iránt, mely jelenség a köznyelvben csak “játékfüggőségként” ismert. A kutatások rámutattak arra, hogy a játékosok kis része jelentős pszichológiai ártalmaktól szenved számos életterületen (például családi, társas, munkahelyi/tanulmányi). Tanulmányunk célja áttekintést nyújtani a problémás játékhasználat újabb elméleti megközelítéseiről, diagnosztikai kritériumairól és méréséről. A definíciót és a kritériumokat övező tudományos viták mellett bemutatjuk a kezelési eljárásokat és programokat, valamint felvázoljuk a jövőbeli kutatási irányzatok lehetőségeit is.&#x0D; &#x0D; ---&#x0D; &#x0D; Problematic video gaming: Novel approaches in theory and practice&#x0D; &#x0D; These days spending time playing video games is one of the most popular leisure-time activities among young people. With the growth of interest in video games research has begun to focus on the negative effects of usage in addition to problematic use, which is commonly known as "game addiction". Research has pointed out that a small number of gamers suffer from severe functional and psychological harm in several aspects of their lives (for instance, family, social, work/study). The aim of our study is to provide an overview of the novel theoretical approaches, diagnostic criteria and assessment of problematic gaming. Besides describing the scientific debates concerning the definition and criteria, we present the treatment methods and programs, and draw a picture of the possibilities for future directions in research.&#x0D; &#x0D; Keywords: problematic gaming, gaming disorder, addiction, Internet Gaming Disorder (IGD), interactive media</jats:p

Kezdeti eredmények a Wong és Law Érzelmi Intelligencia Skála (WLEIS-HU) hazai alkalmazásával = Preliminary results on the adaptation of the Hungarian version of the Wong and Law Emotional Intelligence Scale (WLEIS-HU)

Háttér: Az érzelmi intelligencia vizsgálata napjaink pszichológiai kutatásainak egyik ígéretes területe. Több, az érzelmi intelligencia mérésére szolgáló eszköz magyar nyelvre történő adaptálása van jelenleg folyamatban. Ezen mérőeszközök közül az egyik a Wong és Law Érzelmi Intelligencia Skála (WLEIS-HU). Célkitűzés: Kutatásunk célja a WLEIS skála két független mintán történő hazai adaptációja, a kérdőív belső konzisztenciájának ellenőrzése, továbbá a faktorstruktúra és a skála konvergens validitásának vizsgálata volt. Módszer: A kutatásban egy 157 fős egyetemista (átlagéletkor 20,9 év [szórás 1,56], férfiak aránya 38,9%), valamint egy 430 fős fiatal labdarúgó fiúkból álló (átlagéletkor 14,0 év [szórás 0,82]) csoport vett részt. A konvergens validitást egy harmadik, 76 fős egyetemista mintán (átlagéletkor 23,5 év [szórás 3,39], férfiak aránya 40,8%) vizsgáltuk. A WLEIS faktorstruktúráját konfirmatív faktoranalízissel ellenőriztük. Eredmények: Az eredmények szerint magyar nyelven a kérdőívnek egy módosított, 14-tételes verziója alkalmazható (CMIN/df = 1,846; RMSEA (CI90) = 0,038 [0,031–0,045]; CFI = 0,935; TLI = 0,917). A kérdőív belső konzisztenciája és konvergens validitása megfelelő. Következtetések: A WLEIS-HU alkalmas mérőeszköz az érzelmi intelligencia négy alapvető komponensének (saját érzelmek értékelése, mások érzelmeinek értékelése, az érzelmek hasznosítása, az érzelmek irányítása) mérésére. | Examination of emotional intelligence (EI) is nowadays a promising research area of psychology. Several instruments, serving as tools for the assessment of EI, are currently being adopted in Hungarian. One of these instruments is the Wong and Law Emotional Intelligence Scale (WLEIS-HU). Objective: The aim of the current research was the adoption of the WLEIS-HU in two independent samples to determine its internal consistency, factor structure and convergent validity. Methods: A sample of 157 university students (mean age = 20.9 yrs [SD = 1.56]; males 38.9%) and another sample of 430 junior male soccer players (mean age = 14.0 yrs [SD = 0.82]) were tested. Convergent validity has been tested on a third sample consisting of 76 university students (mean age = 23.5 yrs [SD = 3.39], males 40.8%). The factor structure of the WLEIS-HU was evaluated by using confirmatory factor analysis. Results: According to the results, a modified 14 item version of the Hungarian scale is feasible for the gauging of the EI (CMIN/df = 1.846; RMSEA (CI90) = 0.038 [0.031–0.045]; CFI = 0.935; TLI = 0.917). Conclusion: The WLEIS-HU is an appropriate instrument for assessing four components of the EI (self-emotions appraisal, others’ emotional appraisal, use of emotion, and regulation of emotion)