A helyi foglalkoztatás és a közfoglalkoztatás legfontosabb jellemzői egy empirikus kutatás tükrében

Az elmúlt bő két évtizedben a hazai vidék egyre súlyosabb társadalmi problémái a foglalkoztatás térben differenciáltan megfigyelhető jellemzőit követte. A központi régió és a nyugat-magyarországi újraiparosodott központok nagyobb területi egységeket is átfogó kedvezőbb foglalkoztatási mutatói mellett az ország egyéb térségeiben legfeljebb egy-egy nagyobb központ vagy sajátos helyzetéből adódóan néhány kisebb város volt képes szűkebb környezetével együtt, szigetszerűen kiemelkedve környezetéből, az országos átlagot meghaladó foglalkoztatási mutatókat produkálni. A vidéki térségek többségét (és nemcsak az aprófalvas településszerkezetűeket) ezzel szemben a rendszerváltást követő súlyos foglalkoztatási krízis óta lassú egyhelyben járás és további leépülés jellemzi minden társadalmi mutató esetében, de kiváltképp a foglalkoztatásban. Jelen tanulmány e térségek településeinek helyi foglalkoztatását és az ebben az elmúlt években meghatározó jelentőségűvé váló közfoglalkoztatás jellemzőit tekinti át egy helyben élő szakértőkkel folytatott interjúkra támaszkodó vidékkutatás esettanulmányai alapján

A (szak)képzés hazai rendszere, működési zavarai és megújítása

22

A társadalmi-térbeli marginalizáció folyamatai a leszakadó vidéki térségekben

Tanulmányunkban a szakmai diskurzusokban hátrányos helyzetűként megjelenített rurális térségekre fókuszálunk, azok marginalizációs folyamataira helyezve a hangsúlyt. Kiindulópontunk az, hogy a marginalitáskoncepció releváns értelmezési keret a „leszakadó” vidéki térségek társadalmi problémáinak megértéséhez. Az ilyen térségekben élő-működő, marginalizált helyzetű társadalmi csoportok – helyi lakosok és gazdasági szereplők – napi gyakorlatain keresztül vizsgáljuk azokat a mechanizmusokat, amelyekkel újratermelődnek a gazdasági-társadalmi hátrányok, a függőségek és a kirekesztettség. Írásunkban amellett érvelünk, hogy egyrészt a társadalmi marginalizálódás és a térbeli hátrányok halmozódása nem választhatók el egymástól; a vidéki terek marginalizálódása az ott élő-működő egyének, csoportok marginalizálódását is eredményezi, tovább rontva a térség helyzetét; másrészt hogy a vidéki terekben élő, marginalizált helyzetű társadalmi csoportok maguk is arra kényszerülnek, hogy napi gyakorlataikkal fenntartsák/újratermeljék saját (marginalizált) helyzetüket a fennálló társadalmi-térbeli struktúrák keretei között. Következtetéseinket négy magyarországi – a társadalmi és a térbeli marginalizáció számos összetevőjét hordozó – terepen végzett empirikus vizsgálatra alapozzuk

A térbeli-társadalmi egyenlőtlenségek és újratermelésük az alapfokú oktatás hazai rendszerében = Spatial-social inequalities and their reproduction in the Hungarian primary school system

A tanulmány a társadalmi-térbeli egyenlőtlenségek alakulását és újratermelését az oktatás-tanulás-képzés-nevelés rendszerén keresztül közelíti kiemelt figyelmet fordítva az állam (központi, helyi) szerepére és szerepkörei változásainak következményeire. Megközelítésünk szerint a globális gazdaság térbeli leképeződései, a regionális, nemzeti intézményi keretek, gyakorlatok és a helyi-térségi társadalmi hatások egymással szorosan összefonódva jelennek meg a konkrét szereplők konkrét helyekhez kötődő mindennapi cselekvéseiben. Elemzéseink során ezért tudatosan „alulnézetből” közelítjük a jelenségeket, ahogy azok érzékelhetővé válnak az emberek és közösségeik számára, és ahogy helyben alakítják, befolyásolják tevékenységüket. A tanulmány egy 2014−2018 között három magyarországi településen folytatott empirikus kutatás tapasztalatait foglalja össze, melyben az iskolai szelekció és szegregáció jelenségét igyekeztünk megérteni, feltárva annak legfontosabb okait és következményeit