Myocardial, Valvular, and Vascular Structural and Functional Properties in Acromegaly

Acromegaly is an uncommon systematic endocrine disease caused by the hypersecretion of human growth hormone and, consequently, of insulin-like growth factor-1 during adulthood. Acromegaly could cause a typical cardiomyopathy characterized by left ventricular hypertrophy associated with diastolic dysfunction, which later could progress to systolic dysfunction. Moreover, some valvular and vascular abnormalities are also associated with acromegaly. This present review aims to summarize available information regarding acromegaly-associated abnormalities in myocardial, valvular, and vascular structural and functional properties and their relationship to disease activity and treatment options

Az acromegalia korai felismerésének jelentősége = The importance of early diagnosis of acromegaly

A szerzők a korai diagnosztika és kezelés fontosságát hangsúlyozva tekintik át az acromegalia epidemiológiáját, jellegzetességeit, tünettanát és szövődményeit. Az acromegalia ritka és többnyire sporadikus betegség, melynek hátterében a növekedési hormon (GH) túlzott termelése áll. Jellegzetes külső morfológiai eltéréseket okoz (főként az arcon és a végtagokon), amelyekhez funkcionális szervkárosodások is csatlakoznak. Prevalenciája: 40–125 eset/1 millió lakos. Elsősorban középkorú felnőttek betegsége (átlagéletkor: 40 év, férfiak és nők egyaránt érintettek). Lassú kialakulása miatt az acromegalia kezdete és a diagnózis megállapítása között rendszerint 7–10 év telik el. Prognózisát a szív- és érrendszeri, reumatológiai, légzőszervi és anyagcsere-szövődményei határozzák meg. Az acromegalia mortalitása 2–4-szerese az átlagos népességhez viszonyítva, és kezelés nélkül a betegek élettartama átlagosan 10 évvel rövidül meg. Az elhalálozás leggyakoribb okai a szív- és érrendszeri események, a légzőszervi megbetegedések és a malignus társbetegségek. A hatékony terápia megkezdése előtt fennálló betegség időtartama a szövődményes halálozást jelentős mértékben növeli. A korai diagnózis és a hatékony kezelés mielőbbi megkezdése kiemelt fontosságú a betegség súlyos szövődményeinek megelőzése érdekében. Orv. Hetil., 2011, 152, 696–702. | The authors review the historical and epidemiological aspects, clinical features and complications of acromegaly while emphasizing the importance of the early diagnosis and treatment. Acromegaly is a rare and mostly sporadic disorder due to excessive production of growth hormone. It is characterized by progressive somatic disfigurement (mainly involving the face and extremities) and systemic manifestations. The prevalence is estimated between 40 and 125 cases/million. Generally, it is diagnosed in middle-aged adults (mean age 40 years, men and women equally affected). Due to its insidious onset and slow progression, acromegaly is often diagnosed 7 to more than 10 years after its onset. The disease has cardiovascular, rheumatological, respiratory and metabolic consequences which highly determine its prognosis. Acromegaly is associated with a number of complications resulting in a two- or four-fold increase of mortality and a decrease of life expectancy by about 10 years. The major causes of death include cardiovascular and cerebrovascular events, respiratory diseases and malignancies. The duration of the disease before the introduction of effective therapy may be a major predictor of increased mortality mainly due to complications . The early diagnosis is important for timely commencement of treatment and for prevention of serious complications of the disease. Orv. Hetil., 2011, 152, 696–702

Environmental effect on thyroid disfunction

The challenges of endocrinology, including those of endocrine disruption, force today’s medical science to face the numerous environmental health risks. Disruption of the endocrine system, which in reality affects the unity of the psycho-neuroendocrine immune system, may play a role in the development of many diseases. In this work, one of the basic questions was whether the environmental loads can cause disease (transformation disorders and processes) in the thyroid gland. Our aim was to develop the novel diagnostic method or environmentrelated thyroid diseases. The endocrine disrupting compounds play an important role in inflammation and transformation of the thyroid gland. For this reason, upgrading any diagnostic method by adding environmental parameters is advised

Magyarországi konszenzusajánlás a D-vitamin szerepéről a betegségek megelőzésében és kezelésében [Hungarian consensus recommendation on the role of vitamin D in disease prevention and treatment]

Összefoglaló. Kilenc magyarországi orvostársaság közös ajánlást alakított ki a D-vitamin javasolt normáltartományával, a D-vitamin-pótlás adagjával és az adagolás módjával kapcsolatban. Összefoglalták azokat a klinikai állapotokat, betegségeket, amelyek kialakulása összefüggésben lehet a D-vitamin-hiánnyal. Magyarországon a D-vitamin-hiány - főleg a tél végére - rendkívül gyakori. A javasolt normáltartomány alsó határa 75 nmol/l, annak ellenére, hogy a hiány klinikai jelentősége főleg 50 nmol/l alatti értékeknél nyilvánvaló, ám mivel a D-vitamin pótlása a javasolt dózisban biztonságos, mindenkinél érdemes csökkenteni a D-vitamin-hiánnyal kapcsolatos egészségügyi kockázatot. A D-vitamin-pótlás célja a hiány megszüntetése. A javasolt normáltartomány 75-125 nmol/l, az ezt meghaladó tartományban a D-vitamin adásának nincs további egyértelmű előnye. A normáltartomány fenntartásához felnőttekben napi 2000 NE bevitele javasolt az UV-B sugárzástól mentes időszakban. Gyermekeknek is javasolt a D-vitamin pótlása azokban az időszakokban és állapotokban, mint a felnőtteknek, de az adag korfüggő módon változik. D-vitamin-pótlásra D3-vitamin adása javasolt. Felnőttekben a D3-vitamin-pótlás napi, heti és havi gyakoriságú adagolással is egyformán hatásos és biztonságos. Súlyos hiányban javasolt telítő adagot alkalmazni, majd ezt követően fenntartó adagolással kell folytatni a pótlást. A D-vitamin-hiány jól ismert csontrendszeri, immunológiai és onkológiai hatásai mellett egyre több adat támasztja alá előnytelen nőgyógyászati és szülészeti hatásait is. A legerősebb érv a D-vitamin-hiány megszüntetése és a szükséges pótlás alkalmazása mellett a halálozási kockázat D-vitamin-hiányban észlelt növekedése. A konszenzus elkészítésének folyamata megfelelt a Delfi-irányelveknek. Orv Hetil. 2022; 163(15): 575-584. Summary. Nine Hungarian medical societies have developed a consensus recommendation on the preferred normal range of vitamin D, the dose of vitamin D supplementation and the method of administration. They summarized the clinical conditions and diseases the development of which may be associated with vitamin D deficiency (VDD). VDD is extremely common in Hungary, especially in late winter. The lower limit of the recommended normal range is 75 nmol/l, although the clinical significance of deficiency is evident mainly at values below 50 nmol/l, but since vitamin D supplementation at the recommended dose is safe, it is worthwhile for everyone to reduce the health risk associated with VDD. The aim of vitamin D supplementation is to prevent deficiency. The recommended normal range is 75-125 nmol/l, above which there is no clear benefit of vitamin D supplementation. To maintain the normal range, a daily intake of 2000 IU in adults is recommended during the UV-B radiation-free period. Vitamin D supplementation is also recommended for children during the same periods and conditions as for adults, but the dose varies with age. In adults, vitamin D3 supplementation at daily, weekly and monthly intervals is equally effective and safe. In severe deficiency, a loading dose is recommended, followed by maintenance supplementation. In addition to the well-known skeletal, immunological and oncological effects of VDD, more and more data support unfavorable gynecological and obstetric effects. The process of building the consensus has met the requirements of the latest Delphi criteria. Orv Hetil. 2022; 163(15): 575-584

The Effects of Hypokalaemia on the Hormone Exocytosis in Adenohypophysis and Prolactinoma Cell Culture Model Systems

The extracellular ion milieu determines the exocytosis mechanism that is coupled to spontaneous electrical activity. The K+ ion plays crucial role in this mechanism: as the potassium current is associated with membrane hyperpolarization and hormone release through protein cascade activation. The primary aim of this study was to investigate the response mechanisms of normal adenohypophysis and adenohypophyseal prolactinoma cell populations at different extracellular K+ levels with an otherwise isoionic milieu of all other essential ions. We focused on prolactin (PRL) and adrenocorticotrophic hormone (ACTH) release.In our experimental study, female Wistar rats (n=20) were treated with estrone-acetate (150 mug/kg b.w./week) for 6 months to induce prolactinomas in the adenohypophysis. Primary, monolayer cell cultures were prepared by enzymatic and mechanical digestion. PRL and ACTH hormone presence was measured by radioimmunoassay or immuno-chemiluminescence assay. Immunocytochemistry was used to assess the apoptotic cells.Differences between the effects of hypokalaemia on normal adenohypophysis cultures and prolactinoma cell populations were investigated. Significant alteration (p<0.001, n=10) in hormone exocytosis was detected in K+ treated adenohypophyseal and prolactinoma cell cultures compared to untreated groups. Immunocyto-chemistry showed that Bcl-2 expression was reduced under hypokalaemic conditions.The decrease in hormone exocytosis was tightly correlated to the extracellular K+ in both cell types, leading to the conclusion that external K+ may be the major factor for the inhibition of hormone release. The significant increase in hormone content in supernatant media suggests that hypokalaemia may play important role in apoptosis

Over-representation of the G12S polymorphism of the SDHD gene in patients with MEN2A syndrome

OBJECTIVE: To evaluate whether germline variants of the succinate dehydrogenase genes might be phenotypic modifiers in patients with multiple endocrine neoplasia type 2. Mutations of genes encoding subunits of the succinate dehydrogenase are associated with hereditary paraganglioma/pheochromocytoma syndrome. Pheochromocytoma is one of the main manifestations of multiple endocrine neoplasia type 2 caused by germline mutation of the rearranged during transfection proto-oncogene. METHODS: Polymorphisms of the succinate dehydrogenase genes were analyzed in 77 rearranged during transfection mutation carriers, 47 patients with sporadic medullary thyroid cancer, 48 patients with sporadic Pheo, and 100 healthy individuals. Exons 10-16 of the rearranged during transfection proto-oncogene were analyzed by direct DNA sequencing, and all exons of the von Hippel-Lindau, succinate dehydrogenase B, and succinate dehydrogenase subunit D genes were tested by direct DNA sequencing and multiple ligation probe analysis. The G12S polymorphism of the succinate dehydrogenase subunit D gene was determined by restriction fragment length polymorphism. RESULTS: Of the 77 rearranged during transfection mutation carriers, 55 from 16 families had multiple endocrine neoplasia type 2A, three from three families had multiple endocrine neoplasia type 2B, and 19 from two families had familial medullary thyroid carcinoma. Eight of 55 (14.5%) patients with multiple endocrine neoplasia type 2A had this variant whereas it was absent in multiple endocrine neoplasia type 2B, familial medullary thyroid carcinoma, sporadic medullary thyroid carcinoma, and sporadic pheochromocytoma groups, and its prevalence in controls was 1% (p<0.002 multiple endocrine neoplasia type 2A versus controls). No associations between G12S and age of manifestation, incidence of pheochromocytoma or hyperparathyroidism, or level of serum calcitonin were observed. CONCLUSION: The high prevalence of the G12S variant in patients with multiple endocrine neoplasia type 2A raises questions about its role as a genetic modifier, but this proposal remains to be established

Bal kamrai deformitás: az aktív élsporthoz és az acromegaliához köthető eltérések hasonlóságai és különbségei : Eredmények a háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiás MAGYAR-Sport és MAGYAR-Path Tanulmányokból

Bevezetés: Az acromegalia egy krónikus endokrin betegség: ilyenkor egy, az agyalapi mirigyben lévő tumor következ- tében felnőttkorban jelentős mennyiségű humán növekedési hormon és következményesen inzulinszerű növekedési faktor termelődik, aminek kezeletlenül jelentős hatása lehet a cardiovascularis rendszerre. Tudjuk, hogy az elit sport szintén együtt jár a szív fiziológiás átalakulásával, az ún. atlétaszív kialakulásával: ilyenkor a szív üregeinek volumetrikus és funkcionális adaptációja figyelhető meg. Célkitűzés: A fenti tényeknek megfelelően joggal adódhat a kérdés, vajon milyen eltérések figyelhetők meg a bal kamra morfológiájában és funkciójában acromegaliában, és a kapott eredmények milyen hasonlóságokat és különbségeket mutatnak élsportot űző fiatalok bal kamrájához képest egészséges, nem sportoló felnőttek értékeihez viszonyítva. Módszer: A jelen vizsgálatba 21, nagy dinamikájú sportot űző élsportolót (átlagéletkor: 31,2 ± 6,4 év, 13 férfi) és 18, acromegaliás beteget (átlagéletkor: 47,9 ± 8,9 év, 9 férfi) válogattunk be. Eredményeiket 22 negatívkontroll-esethez (átlagéletkor: 47,7 ± 10,6 év, 13 férfi) hasonlítottuk. Eredmények: Mind az élsportolókra, mind a kezelt acromegaliás betegekre jellemző, hogy bal kamrájuk tágult, de annak funkciója megtartott. Míg az élsportolókat az egészséges kontrollokhoz képest emelkedettebb longitudinális és circumferentialis bal kamrai strain jellemzi, mely elsősorban az apicalis szegmentumok kifejezett kontraktilitásának következménye, addig acromegaliában a radiális bal kamrai strain növekedése detektálható, mely a basalis régiót érinti. A bal kamrai rotációs mechanika eltérései szintén eltérő mintázatot mutatnak: míg élsportolókban a basalis bal kamrai rotáció csökkent, addig az acromegaliát az apicalis bal kamrai rotáció kifejezett mérséklődése jellemzi, mely együtt jár a bal kamrai csavarodás lényeges csökkenésével. Következtetés: A nagy dinamikájú sportot űző élsportolókban és acromegaliás betegekben a nem sportoló egészséges személyekhez képest a bal kamra tágult, elsősorban regionális szinten kontraktilitása kifejezettebb, rotációs mechanikája eltéréseket mutat, de különbségek igazolhatók ezen eltérések jellegében és mértékében

Increased Short-Term Beat-To-Beat Variability of QT Interval in Patients with Acromegaly.

Cardiovascular diseases, including ventricular arrhythmias are responsible for increased mortality in patients with acromegaly. Acromegaly may cause repolarization abnormalities such as QT prolongation and impairment of repolarization reserve enhancing liability to arrhythmia. The aim of this study was to determine the short-term beat-to-beat QT variability in patients with acromegaly. Thirty acromegalic patients (23 women and 7 men, mean age+/-SD: 55.7+/-10.4 years) were compared with age- and sex-matched volunteers (mean age 51.3+/-7.6 years). Cardiac repolarization parameters including frequency corrected QT interval, PQ and QRS intervals, duration of terminal part of T waves (Tpeak-Tend) and short-term variability of QT interval were evaluated. All acromegalic patients and controls underwent transthoracic echocardiographic examination. Autonomic function was assessed by means of five standard cardiovascular reflex tests. Comparison of the two groups revealed no significant differences in the conventional ECG parameters of repolarization (QT: 401.1+/-30.6 ms vs 389.3+/-16.5 ms, corrected QT interval: 430.1+/-18.6 ms vs 425.6+/-17.3 ms, QT dispersion: 38.2+/-13.2 ms vs 36.6+/-10.2 ms; acromegaly vs control, respectively). However, short-term beat-to-beat QT variability was significantly increased in acromegalic patients (4.23+/-1.03 ms vs 3.02+/-0.80, P<0.0001). There were significant differences between the two groups in the echocardiographic dimensions (left ventricular end diastolic diameter: 52.6+/-5.4 mm vs 48.0+/-3.9 mm, left ventricular end systolic diameter: 32.3+/-5.2 mm vs 29.1+/-4.4 mm, interventricular septum: 11.1+/-2.2 mm vs 8.8+/-0.7 mm, posterior wall of left ventricle: 10.8+/-1.4 mm vs 8.9+/-0.7 mm, P<0.05, respectively). Short-term beat-to-beat QT variability was elevated in patients with acromegaly in spite of unchanged conventional parameters of ventricular repolarization. This enhanced temporal QT variability may be an early indicator of increased liability to arrhythmia