Novel genetic sex markers reveal unexpected lack of, and similar susceptibility to, sex reversal in free-living common toads in both natural and anthropogenic habitats

Anthropogenic environmental changes are affecting biodiversity and microevolution worldwide. Ectothermic vertebrates are especially vulnerable because environmental changes can disrupt their sexual development and cause sex reversal, a mismatch between genetic and phenotypic sex. This can potentially lead to sex‐ratio distortion and population decline. Despite these implications, there is scarce empirical knowledge on the incidence of sex reversal in nature. Populations in anthropogenic environments may be exposed to sex‐reversing stimuli more frequently, which may lead to higher sex‐reversal rate or, alternatively, these populations may adapt to resist sex reversal. We developed PCR‐based genetic sex markers for the common toad (Bufo bufo) to assess the prevalence of sex reversal in wild populations living in natural, agricultural and urban habitats, and the susceptibility of the same populations to two ubiquitous oestrogenic pollutants in a common garden experiment. We found negligible sex‐reversal frequency in free‐living adults despite the presence of various endocrine‐disrupting pollutants in their breeding ponds. Individuals from different habitat types showed similar susceptibility to sex reversal in the laboratory: all genetic males developed female phenotype when exposed to 1 µg L(−1) 17α‐ethinylestradiol (EE2) during larval development, whereas no sex reversal occurred in response to 1 ng L(−1) EE2 and a glyphosate‐based herbicide with 3 µg L(−1) or 3 mg L(−1) glyphosate. The latter results do not support that populations in anthropogenic habitats would have either increased propensity for or higher tolerance to chemically induced sex reversal. Thus, the extremely low sex‐reversal frequency in wild toads compared to other ectothermic vertebrates studied before might indicate idiosyncratic, potentially species‐specific resistance to sex reversal

Az orális levodopakezelés jellegzetességei előrehaladott Parkinson-kórban a marosvásárhelyi neurológiai klinikák tapasztalatában = Characteristics of levodopa treatment in advanced Parkinson’s disease in the experiences of the neurology clinics of Târgu Mureș, Romania

Absztrakt: Bevezetés: A Parkinson-kór előrehaladásával jelentkező motoros, illetve nem motoros komplikációk jelentősen rontják a Parkinson-kóros betegek életminőségét, behatárolják a terápiás lehetőségeket. Nincs egyértelműen meghatározva az „előrehaladott” Parkinson-kór, sem az invazív terápiák bevezetésének optimális pillanata. Kevés irodalmi adat vonatkozik arra, hogy a mindennapi klinikai gyakorlatban alkalmazott levodopaadagok felső határai hogyan alakulnak előrehaladott Parkinson-kórban, illetve az egyes eszközös terápiák elérhetősége hogyan befolyásolja ezeket. Célkitűzés: A szubsztitúciós terápia elemzése előrehaladott Parkinson-kórban. Módszer: Retrospektív tanulmányunkban 2011. június 1. és 2017. május 31. között minden olyan, Parkinson-kórral kezelt beteget megvizsgáltunk, aki legalább napi 2 óra off állapotról számolt be, dyskinesisekkel vagy ezek nélkül, és legalább napi négyszer kapott különböző kombinációkban levodopát. Elemeztük a levodopaterápia sajátosságait az eszközös, illetve a további konzervatív kezelésre javasolt betegcsoportoknál. Eredmények: Előrehaladott Parkinson-kórt állapítottunk meg 311 betegnél, közülük 125-nél véltük indokoltnak valamilyen eszközös terápia elkezdését, míg 42-nél a levodopa dózisának emelését. Az eszközös kezelésre javasolt betegcsoport és a konzervatív kezelést folytató betegcsoport között különbségek voltak a betegség fennállása, a levodopa átlagadagja és adagolási frekvenciája tekintetében. A 107 levodopa-karbidopa intestinalis gélre tesztelt betegnél az adagolási frekvencia és a levodopa-átlagadagok magasabbak voltak. Következtetés: A vizsgált periódusban előrehaladott Parkinson-kórban az irodalmi adatokhoz viszonyítva kisebb levodopaadagokat találtunk, a kombináció adjuváns terápiával viszont gyakoribb. Előrehaladott Parkinson-kórban érdemes az eszközös terápiát mérlegelni, ha a napi átlagos levodopaadag legalább 750–1000 mg, minimum ötszöri adagolásra elosztva, és kombinált terápia ellenére az életminőséget jelentősen csökkentő motoros komplikációk jelentkeznek. Ezeket a betegeket erre szakosodott központokban multidiszciplináris csapat közreműködésével kell tesztelni, és a legjobb döntést meghozni a további teendőket illetően. Orv Hetil. 2019; 160(17): 662–669. | Abstract: Introduction: The motor and non-motor complications of Parkinson’s disease impair the patients’ quality of life and limit therapeutical options. There are no clear criteria for ‘advanced’ Parkinson’s disease or for the optimal moment for invasive therapies. There is little evidence regarding the upper limits of levodopa doses, and how these may be influenced by the availability of device-aided therapies. Aim: To analyze substitution therapy in patients with advanced Parkinson’s disease. Method: In our retrospective study, we analyzed the data from all patients with advanced Parkinson’s disease hospitalized between 1st June 2011 and 31st May 2017, receiving combined levodopa treatment at least 4×/day, reporting a minimum of 2 hours off periods, with or without dyskinesia. We analyzed levodopa therapy for patients who were recommended either device-aided or conservative therapy. Results: Out of 311 patients with advanced Parkinson’s disease, for 125 we proposed device-aided therapies whereas in 42 patients we increased the levodopa dose. The average levodopa doses and the administration rate were higher for the 107 patients tested for levodopa-carbidopa intestinal gel. Disease duration, mean levodopa doses and frequency of dosing were all higher in patients proposed for device-aided therapies versus patients with continued conservative treatment. Conclusion: Our patients were on lower levodopa doses (compared to literature), but the combinations were used more often. Device-aided therapies should be considered in patients with severe motor complications who receive at least 750–1000 mg levodopa daily, divided minimum 5×/day. These patients need to be tested in specialized centers by multidisciplinary teams in order to make the best decision for further action. Orv Hetil. 2019; 160(17): 662–669

Közvetítő : Tanulmányok Hoppál Mihály 75. születésnapjára

75. születésnapja alkalmából 26 szerző 23 olyan tanulmánnyal köszönti Hoppál Mihályt, amelyek témái kapcsolódnak az ünnepelt tudományos munkásságához

Breeding <i>Polyommatus icarus</i> Serves as a Large-Scale and Environmentally Friendly Source of Precisely Tuned Photonic Nanoarchitectures

The colour of the butterfly wing serves as an important sexual and species-specific signal. Some species produce structural colouration by developing wing scales with photonic nanoarchitectures. These nanostructures are highly conservative, allowing only a ±10 nm peak wavelength deviation in the reflectance spectra of the blue structural colour in natural Common Blue (Polyommatus icarus) populations. They are promising templates of future artificial photonic materials and can be used in potential applications, too. In this work, we present methodology and infrastructure for breeding laboratory populations of Common Blue as a cost-effective and environmentally friendly source of nanostructures. Our technology enables the production of approximately 7500 wing samples, equivalent to 0.5–1 m2 of photonic nanoarchitecture surface within a year in a single custom-made insectarium. To ascertain the reliability of this method, we compared reflectance properties between different populations from distant geographic locations. We also provide genetic background of these populations using microsatellite genotyping. The laboratory population showed genetic erosion, but even after four generations of inbreeding, only minimal shifts in the structural colouration were observed, indicating that wild Common Blue populations may be a reliable source of raw material for photonic surfaces