Ki szeret iskolába járni? : Az iskolai kötődés, a motiváció, az énhatékonyság és a tanulmányifelelősség-vállalás vizsgálata

Az iskolai eredményesség és a diákok mentálhigiénés állapota szempontjából is lényeges, hogy a diákok az iskolában jól érezzék magukat, pozitív érzelmekkel kapcsolódjanak az intézményhez és annak egyes elemeihez. Ezt a viszonyulást fejezi ki az iskolai kötődés fogalma (Hirschi, 1969; Szabó és Virányi, 2011). Kérdőíves módszerre épülő vizsgálatunkban 10. és 11. osztályos (N=157) diákok körében kerestünk választ arra, hogy a tanulmányi eredményesség, a motivációs jellemzők, az énhatékonyság és az észlelt tanulmányi felelősség érzése milyen kapcsolatban áll az iskolához való viszonnyal. A 2x2-es célorientációs elmélet (Elliot és Church, 1997; Pajor, 2013) alapján megvizsgáltuk, melyik motivációs stratégia segíti elő leginkább az iskolai kötődést. Eredményeink szerint a közelítő elsajátítási motiváció, a tanulmányi eredményesség és az énhatékonyság érzése jósolja be leginkább az iskolához való kötődés mértékét. Az észlelt tanulmányi felelősség hatását ebben a vizsgálatban nem sikerült bizonyítani

BRUXELLES – ŠEF, NASILNIK ILI VELIKI BRAT? UOKVIRIVANJE SUKOBA U SUVREMENOJ MAĐARSKOJ POLITIČKOJ RETORICI

According to political realism, conflict is an immanent feature of world politics (Morgenthau 1948/1973). Drawing on this basic premise, it can be expected that the CONFLICT frame is routinely exploited by politicians to explain and justify their foreign policy (Musolff 2016). Conflict is especially prevalent in populist narratives, where the “pure people” are juxtaposed with the “corrupt elite” (Mudde 2004). Accordingly, we hypothesized that the current Hungarian populist government would also frame its turbulent relationship with the EU by metaphorically conceptualizing it as a violent conflict. Drawing on a discourse dynamics approach to metaphor identification (Cameron et al. 2009; 2010), we analysed the metaphorical framing of the term Brüsszel (‘Brussels’) found in articles published on official government websites between 2015 and 2017. Our results indicate that explicit manifestation of the CONFLICT frame in the form of violent conflict (such as a military operation) is less prevalent in contemporary government rhetoric, as opposed to the EU AS PERSON frame. This latter conceptualization, however, is manifested by metaphorical scenarios that evoke conflictual relations with varying degrees (and thus feed into populist narratives) by making sense of the EU as an authority figure, a partner in a joint venture, a bully, and an opponent in a battle.Gledano iz perspektive političkog realizma, sukob je osobina svojstvena svjetskoj politici (Morgenthau 1948/1973). Polazeći od ove osnovne premise, može se očekivati da političari rutinski koriste okvir SUKOBA kako bi objasnili i opravdali svoju vanjsku politiku (Musolff 2016). Sukob je osobito raširen u populističkim narativima, gdje se „čisti ljudi“ uspoređuju s „korumpiranom elitom“ (Mudde 2004). U skladu s navedenim, pretpostavili smo da će aktualna mađarska populistička vlada svoj turbulentni odnos s EU-om isto tako oblikovati metaforički, konceptualizirajući ga kao nasilni sukob. Oslanjajući se na pristup diskursne dinamike u identificiranju metafora (Cameron et al. 2009; 2010), analizirali smo metaforičko uokvirivanje pojma Brüsszel (‚Bruxelles’) pronađeno u člancima objavljenim na službenim web stranicama mađarske vlade u razdoblju između 2015. i 2017. Naši rezultati ukazuju na to da je eksplicitno jezično ostvarenje okvira OSUKOBA u obliku nasilnog sukoba (poput vojne operacije) u suvremenoj vladinoj retorici manje rašireno, za razliku od okvira EU KAO OSOBA. Ova potonja konceptualizacija, međutim, ostvaruje se kroz metaforičke scenarije koji evociraju konfliktne odnose različitih stupnjeva intenziteta (i tako nadograđuju populistički narativ) prikazujući EU kao autoritarnu figuru, partnera u zajedničkom pothvatu, nasilnika i protivnika u bitci

A sikeres növekedés és innováció feltételei (The condition of successful growth and innovation)

Kutatásukban a szerzők a sikeres innovációs-növekedési stratégiák beazonosítására törekedtek két dimenzió mentén: növekedési erőfeszítés és innovációs erőfeszítés. A sikert mint a radikális innováció piaci bevezetéseként definiálták. A szakirodalom áttekintése és kvalitatív kutatási eredményeink alapján azt találták, hogy a siker feltételei a következők: (1) „felkészültség”, azaz biztos szakmai tudás (know-what); a (2) „gyakorlás”, azaz a folyamatok tökéletes ismerete (know-how); a (3) „tehetséggondozás”, azaz a megfelelő kapcsolati tőke a hiányzó képességek, erőforrások és információk megszerzéséhez (know-who); és végül a (4) „tehetség”, azaz kreativitás, magas asszociációs készség, és innovatív ötletek. A vezető feladata annak felismerése, hogy mikor szükséges lassítania a szervezetre nehezedő növekedési nyomáson. A nyugalmi időszakban továbbra is fontos az innovációs képességek fejlesztése. Következetesen fel kell ismernie, hogy mikor lesz nagyobb a szétaprózott erőforrások és a megosztott figyelem költsége, mint a potenciális hozadéka. _______ In present research the successful innovation-growth strategies are identified along two dimensions: growth effort and innovation effort. The success is defined as the introduction to the market of a radical innovation. After reviewing the literature and conducting a qualitative research, authors found that the threshold condition of success are the followings: (1) “preparation”, that is expertise (know-what); (2) “practice”, that is deep understanding of processes (know-how); (3) “talent support”, that is access to missing resources; and finally (4) “talent”, that is creativity, innovative idea, and high association capability. This is the role of the manager to decide when the organizational growth should be slowed down. While the development of innovation capability is still important in times of slow growth periods, the manager must recognize that the cost of divided attention and fragmented resources is higher, than the potential return of the innovation

Self-esteem, self-conscious emotions, resilience, trait anxiety and their relation to self-handicapping tendencies

Jones and Berglas (1978) define self-handicapping as any action or choice of performance setting that enhances the opportunity to externalize (or excuse) failure and to internalize (reasonably accept credit for) success (p. 406). The present study examined the role of potential precursors in the self-handicapping process. A total of 626 undergraduates from various Hungarian universities completed measures of dispositional self-handicapping, self-esteem, self-conscious emotions, trait anxiety, trait resilience, and social desirability. Self-handicapping was related positively to trait anxiety, shame-proneness, externalization, and detachment, and negatively to self-esteem, resilience, and social desirability. These results provide additional evidence in support of previous studies about the deleterious effects and antecedents of self-handicapping. Since these results are correlational in nature, future investigations need to clarify the contribution (in a sense of causality) of each variable in the self-handicapping process