Useful Electrocardiographic Signs to Support the Prediction of Favorable Response to Cardiac Resynchronization Therapy

Cardiac resynchronization therapy (CRT) is a cornerstone therapeutic opportunity for selected patients with heart failure. For optimal patient selection, no other method has been proven to be more effective than the 12-lead ECG, and hence ECG characteristics are extensively researched. The evaluation of particular ECG signs before the implantation may improve selection and, consequently, clinical outcomes. The definition of a true left bundle branch block (LBBB) seems to be the best starting point with which to select patients for CRT. Although there are no universally accepted definitions of LBBB, using the classical LBBB criteria, some ECG parameters are associated with CRT response. In patients with non-true LBBB or non-LBBB, further ECG predictors of response and non-response could be analyzed, such as QRS fractionation, signs of residual left bundle branch conduction, S-waves in V6, intrinsicoid deflection, or non-invasive estimates of Q-LV which are described in newer publications. The most important and recent study results of the topic are summarized and discussed in this current review

Factor structure of The Opening Minds Stigma Scale for Health Care Providers and psychometric properties of its Hungarian version

BACKGROUND: The Opening Minds Stigma Scale for Health Care Providers (OMS-HC) is a widely used questionnaire to measure the stigmatising attitudes of healthcare providers towards patients with mental health problems. The psychometric properties of the scale; however, have never been investigated in Hungary. We aimed to thoroughly explore the factor structure of the OMS-HC and examine the key psychometric properties of the Hungarian version. METHODS: The OMS-HC is a self-report questionnaire that measures the overall stigmatising attitude by a total score, and three subscales can be calculated: Attitude, Disclosure and Help-seeking, and Social Distance. Our study population included specialists and trainees in adult and child psychiatry (n = 211). Exploratory and confirmatory factor analyses were performed, and higher-order factors were tested. We calculated the test-retest reliability on a subgroup of our sample (n = 31) with a follow-up period of 1 month. The concurrent validity of the scale was measured with the Mental Illness: Clinician\u27s Attitudes-4 scale (MICA-4). RESULTS: Three factors were extracted based on a parallel-analysis. A bifactor solution (a general factor and three specific factors) showed an excellent model-fit (root mean square error of approximation = 0.025, comparative fit index = 0.961, and Tucker-Lewis index = 0.944). The model-based reliability was low; however, the general factor showed acceptable reliability (coefficient omega hierarchical = 0.56). The scale demonstrated a good concurrent validity with the MICA-4 [intraclass correlation coefficient (ICC) = 0.77]. The test-retest reliability was excellent for the general factor (ICC = 0.95) and good for the specific factors (ICC = 0.90, 0.88, and 0.84, respectively). CONCLUSIONS: The three dimensions of the OMS-HC was confirmed, and the scale was found to be an adequate measure of the stigmatising attitude in Hungary. The bifactor model is more favourable as compared to the three correlated factor model; however, despite the excellent internal structure, its model-based reliability was low

Activation of Astroglial Calcium Signaling by Endogenous Metabolites Succinate and Gamma-Hydroxybutyrate in the Nucleus Accumbens

Accumulating evidence suggests that different energy metabolites play a role not only in neuronal but also in glial signaling. Recently, astroglial Ca2+ transients evoked by the major citric acid cycle metabolite succinate (SUC) and gamma-hydroxybutyrate (GHB) that enters the citric acid cycle via SUC have been described in the brain reward area, the nucleus accumbens (NAc). Cells responding to SUC by Ca2+ transient constitute a subset of ATP-responsive astrocytes that are activated in a neuron-independent way. In this study we show that GHB-evoked Ca2+ transients were also found to constitute a subset of ATP-responsive astrocytes in the NAc. Repetitive Ca2+ dynamics evoked by GHB suggested that Ca2+ was released from internal stores. Similarly to SUC, the GHB response was also characterized by an effective concentration of 50 μM. We observed that the number of ATP-responsive cells decreased with increasing concentration of either SUC or GHB. Moreover, the concentration dependence of the number of ATP-responsive cells were highly identical as a function of both [SUC] and [GHB], suggesting a mutual receptor for SUC and GHB, therefore implying the existence of a distinct GHB-recognizing astroglial SUC receptor in the brain. The SUC-evoked Ca2+ signal remained in mice lacking GABAB receptor type 1 subunit in the presence and absence of the N-Methyl-d-Aspartate (NMDA) receptor antagonist (2R)-amino-5-phosphonovaleric acid (APV), indicating action mechanisms independent of the GABAB or NMDA receptor subtypes. By molecular docking calculations we found that residues R99, H103, R252, and R281 of the binding crevice of the kidney SUC-responsive membrane receptor SUCNR1 (GPCR91) also predict interaction with GHB, further implying similar GHB and SUC action mechanisms. We conclude that the astroglial action of SUC and GHB may represent a link between brain energy states and Ca2+ signaling in astrocytic networks

A gyerekszegénység csökkentése továbbra is kulcskérdés

A tanulmány a „Legyen jobb a gyermekeknek” Nemzeti Stratégia kistérségi alkalmazási kísérletéről szól. Bemutatja, hol tart ma a 2006 nyarán a szükségletek, a helyi erőforrások és a fogadókészség számbavételével elindított Szécsényi Gyerekesély Program, melyek a kitűzött céljai, valamint összefoglalja az eddigi történéseket, eredményeket és nehézségeket. A 2007 májusában országgyűlési határozatként elfogadott Nemzeti Stratégia egyes területein vannak előrelépések, komplex országos szintű megvalósítása azonban – főképpen a források szűkösségének következtében – nem problémamentes. Ezért is fontos, hogy egy hátrányos helyzetű kistérségben, a gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján lehessen továbbgondolni a gyermekszegénység csökkentésének feladatait. Az írás röviden beszámol a Nemzeti Stratégia hátteréről, aktuális lehetőségeiről és korlátairól, majd a helyi alkalmazási kísérlet elveit, fejlesztési területeit, tágabb vonatkozásban egy hátrányos helyzetű kistérség – az ország számos más területére jellemző – kedvezőtlen helyzetét tárgyalja

Reference genes for livestock gene expression profiling – Literature review

Quantitative real-time polymerase chain reaction (qPCR) is an essential tool for understanding animal cell’s response to developmental progression or to different experimental conditions at gene expression level. However the reliability of this method heavily lies on proper normalization (measuring a target and a reference gene’s expression from the same sample to correct for technical related variations).Our literature review aimed to summarize the articles addressing the most important livestock species in regards of reference gene stability used as normalizers for quantitative real-time polymerase chain reaction experiments. Stably expressing reference genes were categorized into 14 distinct groups according to gene function. The number of reference genes tested and the publication numbers according to years and the ranking algorithms were also noted.Counting showed that genes encoding ribosomal protein components are ranked as most stable in majority of cases and therefore should be taking into account for qPCR stable normalizer gene finding experiments

A thrombocyta mint gyulladásos sejt = The platelet as an inflammatory cell

A kutatást az alábbi négy fókuszterületen végeztük: 1. A P-selectin glycoprotein ligand-1 (PSGL-1) knock out, modellben leírtuk, hogy a PSGL-1 hiánya protektív szereppel bír a thrombosis kialakulása során és megállapítottuk, hogy a PSGL-1 hiányában a myeloid sejtek és azok prekurzorai szignifikánsan magasabb számban szabadulnak fel, G-CSF hatására (közlés alatt). 2. A thrombocyta aktiváció moduláció terén megállapítottuk, hogy a calyculin-A (CLA) hatására jelentősen csökken a thromin receptor anragonista peptid (TRAP) aktiváció által létrehozott válasz. Valamint leírtuk, hogy a hagyományos anti-platelet kezelés mellett a P-selectin, a PF4, valamint a CD40L receptorokon keresztül milyen módon befolyásolható a thrombocyta működés. 3. Az inlammatorikus stimulusok közül megállapítottuk, hogy a lipopoliszacharid (LPS) formák közül kizárólag az Re-LPS formának van hatása a thrombocyta aktiváció bizonyos paramétereire. 4. A klinikai kollaborációs vizsgálatok terén a thrombocyta rendellenességek közül kollaborációs vizsgálataink során meghatároztuk, hogy Glanzmann thrombasthenia esetén a thrombocyta felszíni receptorok expresszióját és leírtuk ezek TRAP aktiváció után megjelenő szintjét. További klinikai kollaborációs vizsgálataink eredményeként két beteg populációban (obesitas és PAD) mutattunk ki jelentős vérlemezke aktivációt illetve ezek összefüggését a betegség alatti egyéb változókkal. | The research activity was carried out in 4 focus areas: 1. In P-selectin glycoprotein ligand-1 (PSGL-1) knock out mice we verified, that PSGL-1 is protective against thrombosis in a murine model (Miszti-Blasius et al, 2011), and we found that in the absence of PSGL-1 mature and precursor myeloid cells are released earlier upon G-CSF treatment (submitted). 2. Studying the modulation of platelet activation we proved that calyculin-A (CLA) inhibits TRAP elicited platelet activation parallel with its phosphatase inhibitor activity. (Simon Z et al, 2010) In case of conventional anti-platelet treatment we described the modulation of platelet fuction via P-selectin, PF4 and CD40L receptors (Nagy B Jr et al, 2012) 3. We investigated the effect of lipopolysaccharide and (LPS). We found that out of the LPS isoforms only the Re-LPS but not the S-LPS is capable of mediating platelet activation (Kappelmayer et al, 2012, under revision) 4. In case of clinical collaborations on platelets, we determined platelet surface glycoprotein expressions in Glanzmann thrombastenia and described their expression levels after TRAP activation. Further collaborative studies proved considerable platelet activation in obese and peripheral arterial disease patients (Csongrádi et al 2011, Shemirani et al, 2011

A COVID–19-járvány hatása a leggyakoribb légzőszervi megbetegedések lefolyására

Bevezetés: A SARS-CoV-2 által okozott fertőzés az elmúlt három évben meghatározta mindennapi életünket, és nem várt terhet rótt az egészségügyi ellátórendszerre, többek között azáltal, hogy komoly kockázati tényezőt jelenthet a már meglévő, különböző légzőszervi megbetegedésekkel küzdő betegek számára is. Célkitűzés: A COVID–19 és a fertőzéskor már fennálló légzőszervi megbetegedések, elsősorban a krónikus obstruk- tív tüdőbetegség (COPD), valamint az asztma összefüggéseinek feltárása. Módszer: Hazai vizsgálatunkban közel 29 000 beteg adatait dolgoztuk fel retrospektíven. Eredmények: Eredményeink alapján elmondható, hogy a COPD mint társbetegség megléte a nemzetközi megállapí- tással egybehangzóan összefüggést mutat a COVID–19-fertőzés súlyosságával, illetve enyhén növeli az intenzív osz- tályos kezelés és a gépi lélegeztetés szükségességének kockázatát a SARS-CoV-2 okozta megbetegedés során. Asztma esetében mindezt nem sikerült kimutatnunk, vagyis sem a SARS-CoV-2-fertőzés súlyosságát, sem az intenzív osztá- lyos kezelés és a gépi lélegeztetés szükségességét nem befolyásolta jelentősen az asztma mint társbetegség megléte. Megbeszélés: Ahogy nemzetközi tanulmányokban is olvasható, a COPD mint társbetegség megléte nem növeli jelentős mértékben a SARS-CoV-2-fertőzés kockázatát. Ugyanakkor kijelenthető, hogy a COPD növeli a COVID–19-pozitív betegek kórházba kerülésének esélyét, és emeli a megbetegedés súlyosabb lefolyásának valószínűségét. Tekintettel a COPD-betegekben a tüdő károsodása során végbemenő szerkezeti átépülésre és rendellenes regenerálódási folyamatokra, e betegek a vírusfertőzés lezajlása után fokozott odafigyelést, valamint személyre szabott rehabilitációt igényelnek. Következtetés: Összességében elmondható, hogy a jövőben a személyre szabott terápiás megközelítés bevezetéséhez elengedhetetlen a különböző COPD-s fenotípusok (valamint egyéb krónikus tüdőbetegségek) és a SARS-CoV-2-fer- tőzés klinikai megnyilvánulásainak mélyreható vizsgálata

The importance of m6A topology in chicken embryo mRNA; a precise mapping of m6A at the conserved chicken β-actin zipcode

N6-Methyladenosine (m6A) in mRNA regulates almost every stage in the mRNA life cycle, and the development of methodologies for the high throughput detection of methylated sites in mRNA using m6A-specific methylated RNA immunoprecipitation with next-generation sequencing (MeRIPSeq) or m6A individual-nucleotide-resolution cross-linking and immunoprecipitation (miCLIP) have revolutionized the m6A research field. Both of these methods are based on immunoprecipitation of fragmented mRNA. However, it is well documented that antibodies often have nonspecific activities, thus verification of identified m6A sites using an antibody-independent method would be highly desirable. We mapped and quantified the m6A site in the chicken β-actin zipcode based on the data from chicken embryo MeRIPSeq results and our RNA-Epimodification Detection and Base-Recognition (RedBaron) antibody independent assay. We also demonstrated that methylation of this site in the β-actin zipcode enhances ZBP1 binding in vitro, whilst methylation of a nearby adenosine abolishes binding. This suggests that m6A may play a role in regulating localised translation of β-actin mRNA, and the ability of m6A to enhance or inhibit a reader protein’s RNA binding highlights the importance of m6A detection at nucleotide resolution

De novo diabetes és májátültetés, különös tekintettel a hepatitis C-vírus kiújulására = New-onset diabetes mellitus after liver transplantation

A de novo diabetes mellitus a májátültetés gyakori szövődménye. Célkitűzés: A de novo diabetes gyakoriságát, jelentőségét és a kockázati tényezők szerepét vizsgáltuk. Módszer: 1995 és 2009 között 310 májátültetett beteg adatait dolgoztuk fel retrospektív módszerrel. De novo diabetest állapítottunk meg, ha az éhomi vércukor a 3. posztoperatív hónapon túl ismételten >6,8 mmol/l volt, és/vagy a májátültetés után tartós, a 3. posztoperatív hónapot meghaladóan is fenntartott antidiabetikus terápia indult. Eredmények: De novo diabetes a betegek 20%-ánál (63 beteg) alakult ki. A de novo és a kontrollcsoport között az alábbiakban találtunk különbséget. Donor-testtömegindex (24±3 vs. 22,4±3,6 kg/m 2 , p = 0,003), férfi nem (58% vs. 33%, p = 0,002). Recipienséletkor (47,6±7,2 vs. 38,3±14,6 év, p<0,001), -testtömegindex (26,7±3,8 vs. 23,3±5,6 kg/m 2 , p<0,001), férfi nem (60% vs. 44%, p = 0,031). A de novo diabetesesek csoportjában a betegek 66%-át HCV talaján kialakult cirrhosis miatt transzplantálták, a kontrollcsoportban ez csak 23% volt (p<0,001). Az 1, 3, 5 és 8 éves kumulatív betegtúlélés a kontrollcsoportban 95%, 91%, 88% és 88%, a de novo csoportban a megfelelő értékek 87%, 79%, 79% és 64% (p = 0,011). Az 1, 3, 5 és 8 éves kumulatív grafttúlélés a kontrollcsoportban 92%, 87%, 86% és 79%, a de novo csoportban a megfelelő értékek 87%, 79%, 79%, 65% (p = NS). Azoknál a betegeknél, akiknél a C-vírus korai (6 hónapon belüli) kiújulását észleltük, többségben de novo diabetes is kialakult (74% vs. kontroll 26%, p = 0,03). A betegek 53%-ában észleltünk tízszeres vírustiter-emelkedést a műtét utáni 6 hónapon belül a preoperatív értékhez viszonyítva diabetes kialakulása esetén, a kontrollnál ez 20% volt (p = 0,028). A de novo csoportban magasabb volt az átlagos (Ishak-Knodell) fibrosis score az antivirális kezelés megkezdését követően 1 évvel (2,05±1,53 vs. 1,00±1,08, p = 0,039). Következtetés: Májátültetést követő de novo diabetes kockázati tényezői az időskor, elhízás, férfi nem és a C-vírus okozta cirrhosis. Víruspozitív betegek körében a korai rekurrencia, súlyosabb viraemia és az antivirális kezelés ellenére kialakuló súlyosabb fibrosis összefügg a de novo diabetes kialakulásával. | New-onset diabetes is a common complication after liver transplantation. Aim: We aimed to analyze the incidence and rate of known risk factors and the impact of new-onset diabetes mellitus on postoperative outcome. Methods: We retrospectively evaluated the files of 310 patients who underwent liver transplantation between 1995 and 2009. Definition of new-onset diabetes included: repeated fasting serum glucose >6.8 mmol/l and/or sustained antidiabetic therapy that was present 3 months after transplantation. Results: New-onset diabetes occurred in 63 patients (20%). Differences between the new-onset and the control group were the donor body mass index (24±3 vs. 22.4±3.6 kg/m 2 , p = 0.003), donor male gender (58% vs. 33%, p = 0.002), and recipient age (47.6±7.2 vs. 38.3±14.6 year, p<0.001), body mass index (26.7±3.8 vs. 23.3±5.6 kg/m 2 , p<0.001), male gender (60% vs. 44%, p = 0.031). The 66% of patients with new-onset diabetes were transplanted with cirrhosis caused by hepatitis C virus infection, while in the control group the rate was 23% (p<0.001). Cumulative patient survival rates at 1, 3, 5 and 8 year were 95%, 90.6%, 88% and 88% in the control group, and 87%, 79%, 79% and 64% in the de novo group, respectively (p = 0.011). Cumulative graft survival rates at 1, 3, 5 and 8 year in the control group were 92%, 87%, 86% and 79%, in the de novo diabetes group the rates were 87%, 79%, 79%, 65%, respectively (p = NS). In case of early recurrence (in 6 months), majority of patients developed new-onset diabetes (74% vs. control 26%, p = 0.03). More patients had more than 10 times higher increase of the postoperative virus titer correlate to the preoperative titer in the de novo diabetes group (53% vs. 20%, p = 0.028). Mean fibrosis score was higher in new-onset group one year after the beginning of antiviral therapy (2.05±1.53 vs. 1.00±1.08, p = 0.039). Conclusions: Risk factors for new-onset diabetes after transplantation are elder age, obesity, male gender and cirrhosis due to hepatitis C infection. The early recurrence, viremia and more severe fibrosis after antiviral therapy have an impact on the occurrence of new-onset diabetes in hepatitis C positive patients