A szervezeti kultúra fejlesztésének szerepe a haderő modernizációjában

A tanulmány szerzője a szervezeti kultúra haderőfejlesztésben betöltött meghatározó jelentőségű szerepére, fejlesztési lehetőségeire világít rá, amelyhez felhasználja a szociológiai értelemben véve bürokratikus, totális szervezetként funkcionáló had-sereg működésére, belső természetére, fejlődéstörténetéből eredő speciális sajátosságaira vonatkozó ismereteket, tapasztalatokat

Fókuszban a szervezeti kultúra

A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség szakmailag illetékes szervezetei, tudományos műhelyei 2019-ben megkezdték a szervezeti kultúra fejlesztési lehetőségeinek vizsgálatát, a fejlesztési irányok feltérképezését, valamint a szükséges eszközrendszer és módszertan meghatározását. Az e törekvéseket képviselő szakmai szervezetek egymás közötti kommunikációjának, eszme- és tapasztalatcseréjének előmozdítása, illetve a konstruktív együttműködésen alapuló közös gondolkodás elmélyítése céljából az MH Hadkiegészítő Felkészítő és Kiképző Parancsnokság Honvéd Tudományos Kutatóhely (HTKH) 2019. szeptember 11-én, a budapesti Stefánia Palotában tudományos munkaértekezletet (workshop) rendezett. A rendezvényre a minisztériumnak, illetve a honvédségnek a vizsgált témával foglalkozó szakembereit hívták meg, az eszmecserét megelőző, elméleti jellegű bevezető/vitaindító előadásokat pedig a kérdéskör elismert szakértői tartották. A kiemelt fontosságú témakört eltérő nézőpontokból megközelítő előadások szélesebb körben történő megismertetése érdekében a Honvédségi Szemle jelen száma szinte az összes elhangzott előadás írásos változatát leközli tematikus rovatában

A katonai szociális munka etikai dilemmái

A nyugati országok haderőiben már régóta általánossá vált az a tendencia, hogy bizonyos speciális, kényszerítő erővel megjelenő, a haderő belső erőforrásaiból (belső képzési rendszeréből) azonban ki nem elégíthető igények (pl. a személyi állomány szociális, mentálhigiénés támogatása) hatására egyes civil segítő szakmák (pl. szociális munka, pszichológia) bekerülnek a haderő speciális világába. E találkozás során a „kívülről érkező” segítő szakmák többnyire formálisan is beépülnek a haderő szervezeti struktúrájába (pl. szociális/ családsegítő szolgálat vagy csapatpszichológiai szolgálat szervezeti formájában), és részévé válnak a totális szervezeti keretek között működő, sajátos kultúrával rendelkező katonai közösségnek. Ez a „kettős identitással” vagy „kettős lojalitással” is leírható bonyolult helyzet a „katonává váló”, civil körülmények között szocializálódott segítő szakemberek számára jelentős kihívásokat, komoly etikai/erkölcsi dilemmákat hordozhat magában. A szerző írásában ezeket a lehetséges problémákat, döntési helyzeteket, valamint a konstruktív megoldás irányába mutató szakmai ajánlásokat tekinti át, segítséget nyújtva ezzel a magyar haderőben szolgáló segítő szakemberek hasonló problémáinak megoldásához