A történet vége (?/.) – békítés a házassági bontóperben

A jog számára a válás nem több mint egy – a polgári perrendtartásban szabályozott, a házasság felbontására irányuló kérelemmel induló, a felek békítésének (a házasság fenntartásának) a megkísérlését is magában foglaló eljárás végén hozott – jogi aktus. Ha komolyan vesszük, hogy a jog társadalomtudomány, akkor a válás nyilvánvalóan több mint jogi aktus. Abszolút számai megmutatják a társadalom viszonyát a házassághoz, a válási folyamat negatív hatásai pedig – véleményem szerint – jelzik a társadalom igényét olyan bontóperes szemlélet iránt, amely a házasságbomlást valóban képes folyamatként látni és kezelni, amely abból indul ki, hogy a válás (annak részeként a házasság felbontása mint jogi válás is) egyben lélektani krízis, amelyben a felek a házasság felbontására irányuló szándék megfontolására való felhívás (formális békítés) helyett egyediesített és professzionális segítséget igényelnének. A felek részére jogi válásuk elején azért is nagy szükség lenne egyediesített és professzionális segítséget nyújtani, hogy válási krízisük ne mélyülhessen el, és ne kezdjen el „önálló életet élni”. Írásomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy a jog alkotói és alkalmazói formális békítés helyett mit tehetnének azért, hogy a felek házasságtörténetei ne „Médeia-mintára”, hanem krízisük feldolgozását segítő módon és belőlük a változás lehetőségét előhívva fejeződjenek be

Az evolúció nagy lépései és robusztus genetikai rendszerek = Major transitions in evolution and robust genetic systems

Feltártuk a korai evolúció néhány fontos összefüggését Megállapítottuk, hogy a replikáció hibaküszöbe alacsonyabbra volt helyezve, mint az a valós ribozimek alapján elvárható. Felállítottuk a membrán és az anyagcserehálózat koevolúciójának hipotézisét. Megvizsgáltuk az esszenciális gének evolúciójának sebességét (a várakozásokkal ellentétben nem kicsi). A sörésztő anyagcserehálózatának elemzésével sikerült a kiütött gének hatását 85%-os pontossággal megjósolni. Páros génkiütéses kísérletek révén kimutattuk, hogy a genetikai interakciók jelentős része csak speciális környezeti feltételek mellett jelenik meg. Számos érvünk szól amellett, hogy a mutációkkal szembeni robusztusság a különböző környezeti feltételekhez való alkalmazkodás mellékterméke. Kialakítottunk egy olyan modellt, melynek segítségével vizsgálható az egyedfejlődésben szerepet játszó génhálózatok evolúciós megváltozása. A szimuláció eredményeiből arra következtetünk, hogy bár a metamorfózis az addicionális kialakulás ahosszabb távon előnyösebb, a rövid távú előnyöknek köszönhetően az interkalációs mechanizmussal létrejövő egyedek fognak elterjedni. Összehasonlító elemzést végeztünk a nyelv evolúciós kialakulásának forgatókönyvein. A közös vadászat, az eszközhasználat és gesztikulálás bizonyultak ígéretes komponenseknek. Létrehoztunk egy evolúciós neurobiológiai modellt, mellyel kommunikáló ágensek megjelenése is vizsgálható. | We have described some key relations of early evolution. The error threshold of replication turned out be less severe than thought, based on comparative investigation of real ribozymes. A hypothesis for the early coevolution of membranes and metabolic networks has been presented. Analysis of the evolutionary rate of essential genes shows that they are evolving faster than expected. The results of gene knockout experiments were predicted by our theoretical analysis of the yeast metabolic network to 85% accuracy. By paired knockout experiments we could show that most genetic interactions manifest themselves in special environments only. There are strong reasons to believe that robustness against mutations is a byproduct of adaptation to diverse environmental conditions. A mode for the evolutionary change of gene networks controlling development has been worked out. We conclude that metamophosis tends to evolve by intercalation rather than terminal addition, even if the latter could be better in the long run. A comparative analysis of the evolutionary scenarios for the origin of language has been carried out. Cooperative hunting, tool use and gesturing turned out to be hopeful components. We have developed an evolutionary neurobiological model, whereby the emergence of communicating agents can also be investigated

A város peremén. (A rozsdaövezet múltja és jelene Budapesten) = At the outskirts of the city. (Past and Present of the brownfield area in Budapest)

A barnamezős térség - ahol korábban elsősorban ipari tevékenység folyt - felméréseink szerint 68-70 km2-t foglal el Budapest közigazgatási területéből. Kutatásaink négy területre koncentrálódtak: bemutattuk az ipar mintegy 160 éves történetét, az ipari múlt örökségét (a környezeti szennyezettséget, az alacsony hatásfokú földhasználatot, a megüresedett területeket, a zavaros tulajdonviszonyokat, stb.), a korábbi funkciók spontán változásait (az új bevásárló központok, technológiai és ipari parkok megjelenését, az ipari műemlékek más célú - kulturális, lakás, stb. - felhasználását), és végül, a barnamezős területek rehabilitációjával foglalkozó, reménykeltő terveket. A barnamező megújítására irányuló erőfeszítések előtt hatalmas a kihívás. Mindazonáltal, ez a térség Budapest fejlesztésének fontos gazdasági tartaléka. | The brownfield belt of the Hungarian capital, where once large industrial production sites were located, comprises an area of 68-70 square kilometres. Our researches have been concentrated on four fields: to present the 160-year-long history of Budapest as an industrial city; the legacy of the industrial past (environmental pollution, the uneffected land use, empty areas, a messy ownership, etc.); the spontaneous changes of the former fuctions (appearence of new shopping centres, technological and industrial parks, industrial monuments used for cultural events, housing, etc.); and finally the promising plans that deal with the brownfields of Budapest. Any effort of brownfield rehabilitation in Budapest faces formidable challenges. However, this area could be promising for metropolitan development and become an important economic factor in the future

Long-Term Follow-Up of a Family with Retinal Dystrophy Caused by RPE65 Mutation

We present here the case histories of two siblings, a boy and a girl, with Leber’s congenital amaurosis (LCA). The diagnosis was based on non-recordable full-field electroretinogram (ffERG). The long-term ophthalmologic follow-up included kinetic perimetry (Goldmann), visual evoked potentials with flash stimulation, optical coherence tomography (OCT: B-scan images at the area of fovea), and multifocal ERG. The boy (sibling 1, born in 1986) was sent for electrophysiological examination at the age of four because he had nystagmus from birth. The diagnosis would be LCA based on non-recordable ffERG. Four years later, his visual acuity decreased rapidly due to vitreous opacification, caused by the autoimmune reaction of the retinal pigment epithelial cells. This was treated successfully with steroid injections, administered parabulbarly. Retinal autoimmune panel was not performed. Genetic testing became available only in 2019, and it revealed a RPE65 gene mutation: (NM_000329.2) c.{442G>A};{442G>A} (p.{Glu148Lys}; {Glu148Lys}). His sister (sibling 2, born in 1993) showed similar symptoms, caused by the same genetic mutation. Even though their parents were free of symptoms, it appeared that they were heterozygous carriers of the same mutation. Research of the family tree revealed a consanguineous marriage four generations before. Both siblings received successful gene therapy relatively late in their age: sibling 1 was 35 and sibling 2 was 28 years old, meaning that they were at an advanced stage of the disease. Nevertheless, follow-up examinations showed measurable improvements in their retinal function. The study shows that electrophysiological examinations, including flash-evoked responses, are useful in the objective evaluation of the progression in the central photoreceptor loss during the follow-up of LCA. The results also show that gene therapy can have beneficial effects even at an advanced stage of the disease

Triász és jura lejtőfáciesek jelentősége a Neotethys ÉNy-i végének geodinamikai értelmezésében = Importance of Triassic and Jurassic slope facies in the geodynamic reconstruction of the NW termination of the Neotethys

A program célja az észak-magyarországi triász és jura medence- és lejtőfáciesek szedimentológiai és rétegtani vizsgálata volt új fejlődéstörténeti szintézis kidolgozása érdekében, és azért, hogy lehetővé váljon a korreláció a Dinaridák és a Hellenidák hasonló korú és kifejlődésű képződményeivel. A kutatásokat a Bükkben, a darnói területen, a Mátrában mélyített fúrások anyagán és a Rudabányai-hegységben végeztük. Az összehasonlító elemzés érdekében terepi megfigyeléseket és vizsgálatokat végeztünk a Dinaridákban, a Hellenidákban, a Keleti- Alpokban és a Nyugati-Kárpátokban. A Neotethys akkréciós komplexumának részét képező bükki, továbbá a Mátra aljzatát alkotó és a Darnó környéki képződmények alapvető jellegei jól megfeleltethetők a Dinaridákban ismertekkel, és ennél fogva képződési körülményeik is levezethetőek a Dinaridákra a közelmúltban kidolgozott modellekből. A Rudabányai-hegységben megismert olisztosztrómák törmelékanyaga mutat ugyan összetételbeli eltéréseket a bükkiekhez és a mátraiakhoz képest, de fontos összekapcsoló bélyegeket is felismertünk. Az Északi Mészkőalpokban megfigyelt szubdukcióhoz köthető jelenségek szedimentológiai jellege és időbeli lefolyása jó korrelációt mutat a Bükkben megismerthez, de a medencékben felhalmozódott törmelékben lényeges eltérések vannak. Ez az akkréciós komplexum törmelékanyagának zömét szolgáltató felső, kontinentális lemez felépítésének különbségére vezethető vissza. Az eredmények alátámasztják a bükki, a mátrai-darnói és a rudabányai mezozoos összleteknek a Dinaridákhoz kapcsolódó eredeti helyzetét. | Study of sedimentological and stratigraphical characteristics of the Triassic and Jurassic basin and slope facies in North Hungary was the aim of the project. Elaboration of a new geodynamic synthesis and correlation with the coeval and genetically similar formations of the Dinarides and Hellenides were also in the focus of the project. The studies were performed in the Bükk Mts., in the Darnó area, on cores drilled in the Mátra Mts., and in the Rudabánya Hills. For comparative analyses field studies were carried out in the Dinarides, Hellenides, in the Eastern Alps and Western Carpathians. Basic characteristics of the relics of the Neotethys accretionary complexes occur in the Bükk, in the basement of the Mátra and also in the Darnó area show good correspondence with those in the Dinarides and therefore their genetic conditions can be derived from the recently elaborated genetic models for the Dinarides. Although differences were pointed out in the composition of olistostromes encountered in the Rudabánya Hills, and that in the Bükk and Mátra Mts., significant common features were also recognised. Sedimentological characteristics and timing of the subduction-related phenomena observed in the Northern Calcareous Alps can also be correlated with those in the Bükk, but there are substantial differences in the composition of the clasts. This can be explained by the differences in the upper continental plate, source of dominant part of the clasts of the accretionary complex. The results support the concept on the Dinaridic relationship of the Mesozoic complexes of the Bükk, Mátra-Darnó and Rudabánya Hills